1889. január 20-án született Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az 1948-ban, az egyházi iskolák államosításának évében mondott tanévzáró beszédéből vett részlettel emlékezünk rá.
„Haszontalan szolgák vagyunk; jól tudjuk, hogy nagyon sokszor nem álltunk hivatásunk magaslatán; az eszméknek és eszményeknek, amelyeknek realitásáról és egyetlen értékéről meg vagyunk győződve, nem voltunk mindig méltó képviselői. Bánjuk és szégyelljük. De kettő ellen nem vétettünk és nem akarunk, és nem is fogunk véteni a jövőben sem. Az egyik a kalazanciusi hivatás. Mi, piaristák Kalazanci Szent József nyomán rátettük életünket az ifjúságnak az értelem és a jámborság szellemében való nevelésére. Ezt cselekedtük eddig, és nincs más lehetőségünk a jövőben sem. Mi nem lehetünk hűtlenek sem az értelemhez, sem a jámborsághoz, sem ahhoz, hogy életünket az ifjúságnak adjuk, mert ha piaristákká lettünk, nincs létjoga másképp életünknek. Tehát ezt fogjuk tenni továbbra is. Hogyan? Nem tudom! Egy bizonyos: ezért éltünk és ezért fogunk élni, akármi történjék.
És élni fog és dolgozni az is, ami ennek a hivatásnak a lelke: a szeretet az ifjúság, minden egyes fiatalunk iránt.”
Sík Sándor élettörténetéről ITT olvashatnak.
Néhány éve Jelenits István atya tartott előadást Hatvanban Sík Sándor születésnapján. ITT olvashatnak összefoglalót az előadásról.
Forrás: MTA Könyvtár és Információs Központ Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
