A legtalálékonyabb időmódosító gépek megalkotása lett az eredménye a múlt megváltoztatására és a jövőbe történő bepillantásra szolgáló képességünknek. Az 1970-es években egy időutazással és az idő múlásának megváltoztatásával járó roppant különös esetről szólt a híradás. A történet világszenzációvá duzzadt. Sid Hurwich a kanadai Torontóban élő, zsidó származású gépszerelő volt, aki különféle technológiákkal kísérletezgetett. Gyerekkorában Sid nagy érdeklődést mutatott a véletlenszerű kacatok gyűjtögetése iránt, majd a diribdarabokból munkagépeket hozott létre. Később, felnőttként olyan ember hírében állt, aki bármilyen eltörött masinát meg tudott javítani. 1934-ben Sid egész Kanadában kiérdemelte az első privát készülék-szervizelő címet. Annyira képzett technikus volt, hogy a helyi energiavállalatnak sikerült kivonnia őt a hadkötelezettség alól, ennél fogva közvilágítási közművet fejleszthetett ki.
Sid Hurwich elegendő pénzt keresett ahhoz, hogy létre tudjon hozni két saját sikeres vállalatot is. Még fiatalkorában érte őt a szívinfarktus, mindössze 36 évesen vonult nyugdíjba.
Elképesztő időmódosító gép, amely „megfagyasztja az időt
Sid Hurwich különböző technikai eszközökkel kísérletezgetett, mígnem egy napon végül egy olyan elképesztő szerkezetet talált fel, amely képes volt megdermeszteni vagy inkább megváltoztatni az idő folyását. Ez a masina képes volt hatósugarak küldésével nagy távolságokban levő tárgyakat manipulálni.
1969-ben egy bankrablási hullám sörpört végig Torontón és a helyi hatóságoknak meggyűlt a baja a tolvajok kézre kerítésével. Hurwich kapcsolatba lépett a rendőrséggel és felajánlotta nekik a segítségét, mondván, képes „megfagyasztani az idő” azért, hogy kideríthessék, mi történt.
A Vancouver Sun Times-ban megjelent cikk így számol be erről:
„Mindössze arra emlékszem – mondta Bolton, az egyik szolgálatos rendőrtiszt –, hogy az asztal alatt volt – mármint a szerkezet – és egy terítő volt az asztalon. Lefagyasztotta a szolgálati pisztolyomat. Képtelenek voltunk meghúzni a ravaszt, nem tudtuk felemelni az asztalról, de még az asztalon sem tudtuk meghúzni a ravaszt.”
Sid így válaszolt:
„…Most pedig vessenek egy pillantást az óráikra.” – Emlékszem, egyikőjük ezt felelte: „Mikor történt ez?” – mire én ezt feleltem: „Abban a percben, amikor besétáltak az ajtón. Önök már kb. 25 perccel ezelőtt itt voltak. Nézzék meg az óráikat. 25 percet késnek”.
Amikor az elhárító tisztek elhagyták a házát, Sid felesége véletlenül meghallotta, amint az egyikük szerint a hadseregnek is be fognak számolni a szerkezetről. ’Ekkor ötlöttek fel bennem először a háborús vagy katonai célok vagy valami hasonló.’
Mint ahogy oly gyakran meg szokott történni a briliáns találmányokkal, az időmódosító gépet később a hadsereg alkalmazta, vagy legalábbis erről számoltak be.
Az 1977-ben megjelenésre kerülő cikk szerint egy Foreign Report-nak nevezett brit publicisztikában, Sid Hurwich időmódosító masinája végül Izraelben kötött ki, ahol a hadsereg tette rá a kezét.
„A szerkezet elektromos sugarakat bocsát ki, hogy megváltoztassa az elektromos mezők természetes összetételét és a fegyverek, a műszerfalak és a mechanikai berendezések súlypontját (gravitációs középpontját)… A Hurwich-elv alkalmazásával nem volt olyan ok, amiért ne tudták volna elérni és harcképtelenné tenni a tankokat, a föld-föld rakétákat és a teljes radarrendszereket. A sugarak képesek voltak úgy összeállni egyetlen védőernyővé, amely egész körzeteket tudott bomba- és rakéta-biztossá tenni.” – állította a Foreign Report.”
Vajon mi történt Sid Hurwich-csal és időmódosító masinájával?
Széles körben vitatott, hogy vajon az izraeli hadsereg birtokába került-e az időgép vagy sem. Vajon még mindig megvan az izraeli hadseregnek Hurwich gépe, s továbbra is beveti „speciális esetekben”, avagy katonai válsághelyzetek szörnyű helyzeteiben?
„A szkeptikusok azt mondják, hogy ha nekik valóban volt egy olyan gépük, amely egyfajta védőpajzsot tudott létrehozni a bombákkal, a rakétákkal, a fagyasztó fegyverekkel szemben, ráadásul még le is tudta lassítani vagy meg is tudta állítani az időt, akkor az izraeli hadsereg legyőzhetetlen lett volna és semmilyen olyan veszteséget sem szenvedett volna el, mint amilyeneket az ellenségeivel szemben elkönyvelt a több évtizedes közel-keleti háborúiban. Mások azonban azzal érvelnek, hogy Hurwich készüléke kétélű kard lehet. Ha képes „megdermeszteni” az ellenség fegyvereit, akkor ez használóinak a fegyvereit sem kíméli majd. Következésképpen a szerkezet csak korlátozott módon vethetnék be – elegendő a radarérzékelés és más ellenséges elektronika kiiktatására –, azonban nem alkalmaznák a teljes körű időfagyasztásra a felhasználó kedvéért.” – írja Bullivant Richart A valódi időutazás történetei című könyvében.
Bár sok ember írt és spekulált már Sid Hurwich időmódosító gépéről az évek során, soha nem készült oknyomozó történet, amióta 1977-ben megjelent a Vancouver-i újságban. Nem tiszta, hogy mi történt Sid Hurwich-csal. Mostanára már eltávozott, de érdekes megemlíteni, hogy a kutatók nem tudtak semmilyen gyászjelentést vagy a halálára vonatkozó információt kideríteni. Olyan, mintha köddé vált volna.
Sok tudós kísérletezik az időmódosító technológiával.
Amikor a rendőrséggel beszélt, ezt mondta: „Ez nem egy új találmány. Már jól ismert elveken alapszik. Egy napon csak úgy eszembe jutott. Amikor a bankrablásról hallottam, tudtam, hogy működik.”
A Sid Hurvich által készített időmódosító masina a legnagyszerűbb találmányok egyike, de tartózkodási helyét homály fedi – talán szándékosan.
Fordította és szerkesztette: Száraz György
Boldog napot!
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
