1969 tavaszán, a prágai Károly Egyetem Természettudományi Karának központi épületében nézegettem a felvételire jelentkezettek listáját és megakadt a tekintetem egy néven, amely egyértelműen elárulta az illető nemzetiségét: Mészáros Attila Vághosszúfaluról. Még aznap meg is találtam őt a sok felvételiző között.
Évekig egy kollégiumban laktunk az Albertovon, Prága központjában, és elválaszthatatlan barátok lettünk. A régi vágású diákszállón alig kétszázan laktunk, ezért a kis magyar kolóniát mindenki ismerte, már csak annak köszönhetően is, hogy az ebédlőben többnyire egy asztalnál ültünk és magyarul beszéltünk.
Családot Csehországban alapított, Lída, aki hűséges társa volt egészen haláláig évfolyamtársa volt az egyetemen és nagy megértéssel támogatta azt is, hogy három gyermekük megtanuljon magyarul.
Mészáros Attila 1981-ben doktorált, közben 1980 és 1984 között Budapesten volt aspiráns, majd az itt végzett munkája eredményeként 1985-ben megvédte kandidátusi disszertációját. Ma már a PhD. címet viselik, akik erre a fokra eljutottak, akkor tájt még a tudományok kandidátusai voltak.
A magyar fővárosból visszatérve a Károly Egyetem Matematikai és Fizikai Karának Csillagászati Tanszékén adjunktus lett, majd 2000-ben docenssé habilitálták és egy évvel később már a fizikai tudomány doktora (DrSc.) címet is megszerezte. Nem titkolt vágya volt, hogy egyetemi tanárrá nevezzék ki, elvégre tudományos eredményei, nemzetközi elismertsége erre eleve predesztinálta. Sajnos ez a vágya nem teljesült és bár ő erről nem beszélt, sejteni lehet, hogy bizonyos szakmai körök féltékenysége is negatív szerepet játszott ebben.
Jobbára elméleti kérdések foglalkoztatták: az általános relativitáselmélet és a gravitáció, a csillagok fizikája és a háttérsugárzás, a titokzatos gammafelvillanások elméleti kérdései és a Világegyetem sötét anyagának és a sötét energiának a problémája. Utolsó dolgozatát a fekete lyukak kutatásának történetéről és a Nobel-díjjal is elismert legújabb eredményekről írta.
Időnként a tudományos ismeretterjesztés területére is elkalandozott. A múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben többször is előadást tartott a prágai magyar egyetemisták Ady Endre Diákkörében.
Amikor csak tehette családjával nyári szabadsága egy részét szülőfalujában, Vághosszúfalun töltötte. Egyfajta rituálé keretében mindig átúszta a Vágot is, ezt soha ki nem hagyta volna. Büszke volt magyarságára és minden olyan hír, ami a felvidéki magyarokkal volt kapcsolatos véleményre késztette. Gyakran váltottunk villámpostaüzeneteket, súlyos betegsége vagy a kórházi kezelés sem apasztotta el jó kedélyét és sajátos humorát. Ezzel erőt adott és buzdított is. Élénk figyelemmel követte egykori alma materének életét és rendszerint mindig megjelent a gimnáziumi érettségi találkozókon. Az utóbbi időkben is a terveiről, a megírandó tanulmányairól beszélt, sőt még abban is bízott, hogy a nyáron hazalátogathat.
Drága barátom, nyugodj békében.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
