Látszólag elkerültük a legrosszabb forgatókönyvet a lakossági áram és annak árának biztosítása terén. Az enyhe időjárás még az energiaválság hatásait is csökkentette, az állam garantálta a tavalyitól csak némileg (+2,5 százalékkal) drágább áramot – igaz, hatalmas, több milliárdos költségvetési teher árán. A Hospodárske Noviny cikke szerint azonban még közel sem annyira biztos az áramárak sorsa, ahogy azt a politikusok jelezték, és az állam könnyen visszavonulót fújhat. A lap az EU-ra és az állam extraprofitadójára mutogatnak. A valós helyzet azonban messze nem csak kétdimenziós, és ezért nem is egyszerű.
Olyannyira nem, hogy már a spot (azonnali) piacon is áram beszerzésére kényszerül az SPP. Jelenleg ugyanis a 100 százalékban állami vállalat, az SPP vette a nyakába azt a terhet, hogy biztosítsa az áramot a háztartásoknak, méghozzá az állam által előírt áron. Ugyanakkor a mohi atomerőmű harmadik blokkjának beindítása hónapokat késik, márpedig ettől a reaktortól várták volna, hogy kitermeli a nyomott árú lakossági árammennyiséget, egészen pontosan 6,15 terawattórát 62,21 euró/megawattóránkénti áron, ami a tavalyi árszínvonalnak felel meg. Erről szólt a sokat emlegetett energetikai memorandum, amelyet alig leplezett hanyagsággal az SaS és az egykori gazdasági miniszter, Richard Sulík képtelen volt időben tető alá hozni.
A hármas blokknak az eredeti tervek szerint már december végén áramot kellett volna termelnie, ám egy reaktor környéki szivárgás miatt csúszik az éles termelés tervezett időpontja, így Szlovákia történetének egyik legnagyobb pénznyelője várhatóan csak tavasszal kezdi meg az áram termelését a piacra.
Mivel a másik két blokk termelési kapacitását a Villamosművek már eladta a piacon, így az SPP nem tehet mást, mint a hiányzó mennyiséget az azonnali piacon beszerezni. A villanyáram ára jelenleg messze van a tavaly nyári csúcsoktól, de még mindig többszöröse az energiaválság előtti áraknak. Vagyis, borítékolhatóan veszteség halmozódik fel – és a Villamosművek körüli vita részben arról is szól, hogy ki károlja el ezt a veszteséget.
Egyelőre nincs biztosíték a lakossági árak szinten tartására
De nem csak veszteséggel kell számolni ebben a képletben. A kormány és a parlament is elfogadta már a termelt villanyáramból származó áram 90 százalékos extraprofit-adóját. Mint kiderült, egyelőre ennek sorsa is erősen kérdőjeles. Karel Hirman gazdasági miniszter jelenleg a mohi atomerőmű hármas blokkjának késésével takarózik, ám a háttérben inkább pénzügyekről van szó.
Az állam ugyanis jelenleg még nem jutott egyezségre a Villamosművek külföldi részvényeseivel (az olasz ENEL-lel és a cseh EPH-val) sem a memorandumról, sem az extraprofit-adóról, sem a mohi atomerőmű okozta pénzügyi kátyúról. Tavaly ősz elején kiderült, hogy a külföldi részvényesek nem fogják kipengetni a Villamosműveknek azt a 400 millió eurót, ami a beruházások befejezésére szüksége volna. A huzavona eredménye az is, hogy nincs olyan megállapodás, ami papíron is biztosítaná a lakossági áramárak szinten tartását.
A Villamosművek októberben már veszteségbe fordult, méghozzá 200 millió eurós negatív EBITDA-t mutatott ki. A dolog rendkívül összetett. A cég már sehol sem kap több hitelt. Teljes adóssága egészen elképesztő 4,2 milliárd euróra rúg, amelyért szinte egészben a mohi atomerű bővítése felelős.
Patthelyzet
Ha hinni lehet Branislav Strýček, a Villamosművek főigazgatójának egy korábbi kijelentésének, ehhez az is hozzájárult, hogy a szlovák kormány belengette az államosítás lehetőségét, és annak az esélyét, hogy vészhelyzet esetén kvázi kisajátítja a Szlovákia területén termelt áramot. Ez volt az első lökés, ami a külföldi részvényeseket és a hitelezőket is elriasztotta a 400 millió eurós beruházási keret rendelkezésre bocsátásától.
Persze az is igaz, hogy tavaly szeptemberre a Villamosművek már eladott 10 milliárd eurónyi áramot külföldre, és mind vevők, mind a bankok, mind a külföldi részvényesek azt erőltetik, hogy ezeket a kötelezettségeket teljesítsék. (Ezért nem lehet mohi első két működő blokkjának kapacitásából fedezni a nyomott árú lakossági áramot 2023-ban.)
A helyzet bonyolultságát az adja, hogy eladások nélkül nincs bevétel, amit az állam megadóztathat. Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, a nemzetközi piacon csak úgy értékesíthet a Villamosművek, ha megawattóránként banki fedezetet fizet (szeptemberben ez 230 euró volt, 1 terawattóra esetében tehát 230 millió euróról van szó), vagyis magához az eladáshoz is elképesztően nagy összegeket kell ideiglenesen biztosítania a Villamosműveknek – miközben üres a kasszája és nincs hitelkerete…
A Villamosművek kezét a hitelezők is kötik
Ezen felül a Villamosműveket a szerződés is köti a hitelezőkkel. Abban ugyanis az áll, hogy a bankoknak jóvá kell hagynia minden piaci folyamatoktól eltérő ügyletet, márpedig a tavalyi évben rögzített lakossági áram biztosítása ebbe a kategóriába esik. A Villamosművek vezetője szerint pedig a bankok határozottan ellenzik ezt az ötletet. Ezért függ annyira a harmadik blokk elindulásától a lakossági áram biztosítása – miközben az állam egyszerre akar plusz bevételeket adó útján és olcsó áramot a háztartásoknak. A Villamosművek másik oldalán álló részvényesek és hitelezők ellenben profitjuk és kölcsöneik megtérülését követelik.
Nem is csoda, hogy a Heger-kormány december 15-i megbuktatása utáni első nap a részvényesek elálltak a memorandum szerződéses aláírásától, és azóta sincs biztosíték arra, hogy miből és milyen hosszan, kinek a terhére tartják fenn a lakossági áram árának korlátozását.
Így most minden bizonnyal a háttérben a fenti összegek, tartozások és vállalások között próbálnak valamilyen kompromisszumot tető alá hozni. A kompromisszum pedig azt jelenti, hogy az államnak is engednie kell a negyvennyolcból, vagyis a 62,21 eurós megawattóránkénti ár erőltetéséből.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
