Lehet, hogy meglepődsz most, de a gyerekeddel semmit nem kell tenned. Amikor egy gyerek feszült, nem vagy nem megfelelően tudja, esetleg nem meri az érzéseit kifejezni. Ha fél és rendszeresen aggódik valamin, az első és legfontosabb dolog az, hogy vizsgáld meg magadat. Hogy te mitől, milyen helyzetekben és miért vagy stresszes? Sokszor, mi szülők akaratunkon kívül is átadjuk a bennünk lévő aggodalmakat egy megjegyzéssel, egy grimasszal, egy odavetett ítélkező véleménnyel.
Tudta? A gyermek szorongással születik, ha a várandósság 9 hónapjában az anyja tartósan stressz hatásának volt kitéve. A magzat odabent az anyaméhben mindent érez, amit az anya érez. Részese mindannak, ami az anyja lelkét gyötri. Születése után erre persze nem fog emlékezni, de az ebből származó trauma ott van benne. Az összes sejtjében és a lelkében is ott a magzati stressz emléke, és később, kritikus élethelyzetekben aktiválódik az ismerős érzés. Ha a várandósság örömteli és boldog időszak volt, a gyermek azonban mégis stresszes, akkor elképzelhető, hogy később, születése után traumatizálódott, ami szintén jelentős mértékben befolyásolja a gyermek későbbi stressztűrő képességét.
Soha nem a gyermeket kell vizsgálni
A gyermek lelke olyan, mint egy szivacs, mindent magába szív, ami a környezetéből, de elsősorban az édesanyjából felé árad. Nem a neveltetés, sokkal inkább a mintakövetés, a családi mintarendszer az, ami irányt fog szabni az életének. A szülő sokáig megkérdőjelezhetetlen etalon a gyermek számára, éppen ezért, amit ő mond, érez vagy tesz, az nem lehet más, csak igaz és helyes. A gyermek miközben növekszik, részese, tanúja lesz a szülei vagy az édesanyja életének. Semmit sem lehet eltitkolni előle. Hogy később hogyan kezeli a konfliktusokat, hogy legalizálja-e a hazugságot a család életében, hogy tiszteletben tartja-e a határokat, az intim szférát és sorolhatnám tovább a példákat – mindezt a szülőktől tanulja. Nem szükséges, hogy a szülő közvetlen a gyerekének mondja el mindazt, ami nyomasztja (bár nárcisztikus anyák gyakorta ezt teszik, úgymond parentifikálják* a gyereküket), de elég az is, ha a gyermek rendszeresen hallja ahogyan az apjával, a barátnőjével vagy épp a nagymamával vitatkozik. A gyerek mindent érez és mindenről tapasztalatot szerez, később pedig akaratlanul is ezeket a mintákat fogja felhasználni a társas kapcsolatai során. A parentifikáció komoly stresszforrás egy gyerek számára.
A kamaszkor az első olyan időszak, amikor a gyermek elkezdi úgy látni a szüleit, ahogyan vannak, illúziók nélkül…
Ez a tisztánlátás sok gyereknek komoly sokkot jelent, mert rájön, hogy a szülei sem tökéletesek, ők is követhetnek el hibákat. De azzal is szembesülhet, hogy az anyja nem őszinte, nem erős, sőt mentálisan gyenge, képmutató, depressziós, függő, érzelmileg rideg, elérhetetlen.
Amikor egy anya elkezdi gyógyítani önmagát
Minden, amit egy anya gondol, érez vagy tesz, hatással van a gyermekre, sőt az egész családra is. Az iskolakezdéssel, a tanulással kapcsolatos stressz is sok esetben az anyától jön. Valójában ő az, aki fél és szorong, nem a gyermek. Mi is történik ilyenkor? Ha egy gyermek minden augusztusban azt hallja az anyjától, hogy remélem, idén jobban fogsz tanulni, mert ha nem, akkor komoly büntetésekre számíthatsz, vagy hogy borzalmas, milyen sok pénzt kell költeni már megint a füzetekre és tollakra, bezzeg az ő idejében ilyen nem volt, akkor a gyerek a sok destruktív anyai érzéstől szabályosan megrokkan lelkileg, és – ha boldog szeretne is lenni az iskolakezdés miatt – nem meri megélni a pozitív érzéseit, mert úgy gondolja, kötelessége együtt érezni az anyjával, különben rossz gyerek lesz belőle. Ezzel pedig megfelel valamilyen tőle idegen érzésnek, csak azért, mert fél az anyjának ellentmondani.
Amikor egy anya elkezdi gyógyítani a traumáit, tudatosan élni az életét, megváltozik a gondolkodása, más lesz a figyelme, a kommunikációja, máshogyan fog cselekedni, és ez a sok pozitív, támogató energia stabilizálja a gyermek mentális, érzelmi és lelki egyensúlyát is. Erősödik az önbizalma, a magába vetett hite, javulnak az eredményei. Ezen felül javul az anyjával való kapcsolata is, őszintébb, nyitottabb és szeretetteljesebb lesz.
Ha az anya stabil, de a gyerek mégis szorong, ott elképzelhető, hogy rendszeres nyílt vagy burkolt iskolai bántalmazás elszenvedője. Ilyenkor talán még fontosabb az anya, apa támogató, védelmező ereje, figyelme.
A stressz akkor a legveszélyesebb, amikor rutinná válik
Mi, szülők döntünk arról, milyen domináns érzéseknek adunk teret a családban, ahol a gyerekünk, gyerekeink felnőnek. Most, amikor ismét elindul egy újabb tanév, jó alkalom lehet arra, hogy felülvizsgáljuk saját szorongásainkat. Mi az, amit ideje letenni, mert sem nekünk, sem a családunknak nem szolgál. Sőt, elveszi a mindennapi örömünket…
Ma minden tanulható, rendszeres gyakorlással szokássá alakítható. A jó szokások támogatják az életünket, a rosszak rombolják. A stressz akkor a legveszélyesebb, amikor rutinná válik. Sosem késő azonban a romboló szokásaink teljes rendszerét újragondolni és támogató erőforrásokká alakítani.
*parentifikáció
Olyan családi modell, amelyben a szülő-gyerek szerep felcserélődik, a gyereket „szülősítik”. A gyermekkel nem életkorának megfelelő témákat beszélnek meg, vagy nagyobb felelősséget tesznek a vállára, mint ami az életkorának megfelelő lenne.
Montorffy Nicolette Letti
coach, spirituális tanácsadó
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
