Napjainkban az állatvédelmi mozgalmak egyre nagyobb szerepet kapnak a társadalomban. A hírekben gyakran látni bántalmazott, rossz körülmények között tartott háziállatokról készült képeket. Ennek következtében sokan felemelték a hangjukat amellett, hogy az állatok védelmére nagyobb hangsúlyt kellene fordítani.
A Bundás Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesületet 2017-ben alapították azzal a céllal, hogy segítsenek minden bajbajutott állaton. Mára több mint nyolcszáz, sebesült, éhező kóbor kutyát sikerült megmenteniük. Az egyesület tagjaival, Terlecki Andzselikával és Horváth Alexandrával beszélgettünk tervekről, kihívásokról.
– Beregszászban születtem. Iskolai tanulmányaimat követően szakácsnőnek tanultam tovább – kezdi beszélgetésünket Andzselika. – Mindig is nagyon szerettem ezt a szakmát, vonzott a főzés világa. Több tanfolyamon, továbbképzésen is részt vetten annak érdekében, hogy szélesítsem látókörömet. Ezt követően a helyi iskolák étkezdéjében dolgoztam, legutoljára a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskolában töltöttem el több évet.
– Jómagam is a Vérke-parti városban láttam meg a napvilágot – veszi át a szót Alexandra. – Tanulmányaimat a helyi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában végeztem. A középiskola után felvételt nyertem egy mikolajivi egyetem kihelyezett könyvelői szakára itt, Kárpátalján. A diplomám megszerzését követően több évig raktárosként dolgoztam, két évvel ezelőtt pedig csatlakoztam az állatvédő egyesülethez.
– Még 2016-ban egy barátom értesített arról, hogy talált egy nagyon rossz állapotban lévő, összekötözött kóbor kutyát, és arra kért, segítsek neki megmenteni az állatot. El is mentünk a helyszínre, kiszabadítottuk szegényt, így kezdődött az állatmentésem – emlékszik vissza Andzselika. – Majd egy kis közös gondolkodás, ötletelgetés után 2017-ben megalapítottuk a Bundás Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesületet. Sok munkánk és fáradságos napjaink vannak, de minden percet megéri.
– 2018-ban az utcánkba, a házunk közelébe keveredett egy kutya, aminek szinte bele volt nőve egy madzag a nyakába. Kivágtam a madzagot, megetettem a kutyát, az pedig ott maradt a házunk előtt. Építettem neki egy kis ólat az utcán, ahová behúzódhat, mert nekem három kutyám volt, amikkel nem fértek volna meg együtt. Az utcán lévő már annyira megkedvelt engem, hogy mindig védelmezett, de a szomszédokat, járókelőket támadta. Ekkor kértem segítséget az állatvédő egyesülettől, akik el is vitték az ebet. Mára nagyon jó sora lett, egy idős néninél lakik, szobakutya lett, a néni pedig tojást süt a kutyusnak reggelire, szinte a kedvence lett. Ez engem nagy boldogsággal tölt el.
– Mindenképpen a Második esély megnevezést szerettem volna, mert úgy hiszem, hogy minden megmentett állat kap egy újabb esélyt a normális élethez. A megnevezést azonban már Kijevben használták, így ebben a formában nem jegyezhettük be jogilag az egyesületünket. Az első megmentett kutyusunkat Bundásnak hívták, így jött az ötlet, hogy akkor legyünk Bundás Második Esély Egyesület – meséli Andzselika.
– Akkor, amikor csatlakoztam hozzájuk, körülbelül nyolc-kilenc tagból állt az egyesület. Megbeszéltük, hogy ki és mikor tud elmenni az állatért, el tudja-e otthon szállásolni, mert akkor még nem volt menhelyünk. Idővel azonban a tagok kiváltak, külföldre mentek, mások csak egyszerűen nem gondolták, hogy az állatmentés nem csak játszadozás, így maradtunk ketten, és ez sokban megnehezíti a munkánkat, hiszen kevesen vagyunk, a munka pedig sok – folytatja ki Alexandra.
– 2019 végén a városháza létrehozott egy menhelyet, amely az Eko-Beregszász Kommunális Vállalathoz tartozik. Több megbeszélés után a polgármester engem nevezett ki a menhely vezetőjének. Ez egy ideiglenes menhely, a város bérli a területet, de az egyesületünk ugyanúgy dolgozik továbbra is, mentjük az állatokat. Befogjuk a kutyákat, ivartalanítjuk, karanténba helyezzük, majd idővel összeengedjük őket a többiekkel, hogy lássuk, hogyan viselkednek. Az Eko-Beregszász menhelyen körülbelül 90 egynéhány kutyus van – mondja Alexandra.
– Cseh László állatorvossal dolgozunk együtt, aki ellátja, ivartalanítja, kezeli az állatokat. Ő is ugyanúgy szívén viseli a kóbor kutyák sorsát, mint mi. A megmentett kutyákat, cicákat örökbe is lehet fogadni. Hála Istennek, már sok állat talált szerető gazdira, akik megfelelő körülményeket biztosítanak számukra. Arra biztatok mindenkit, hogy merjen örökbe fogadni egy kutyust – biztat Andzselika.
– Szó szerint ez a mindenünk. A mindennapjainkat kitölti ez a munka, mert meglátogatjuk a kutyákat a menhelyeken, enni adunk nekik, kitakarítjuk a ketreceiket, játszunk velük. Minden egyes eb a szívünkhöz nőtt már, és mindegyiket nagyon szeretjük. Egyik kutyánk, Mázli, nagyon rossz állapotban került hozzánk. Demodikózisban szenvedett, az egész testét sebek borították, talán ezért is rakták ki a gazdái, mert megijedtek tőle, pedig minden betegség gyógyítható. Sikerült kikezelnünk a betegségből, és mára egy szerető családban él – mondják beszélgetőtársaim.
– Szeretnénk egy saját menhelyet létrehozni, ami a miénk, ami nem ideiglenes, és nem kell azon aggódni, hogy mikor küldenek el onnan minket a sok kutyával. Emellett folytatjuk a mentést, és reméljük, hogy sok rossz sorsú ebet tudunk szerető gazdikhoz juttatni.
Kurmay Anita
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
