Schnattner Szigfrid Gyula (1906–1974) bencés szerzetes, gimnáziumi magyar–latin szakos tanár volt, számos kiváló, neveléssel foglalkozó könyv írója (Tanárszem, diákszív 1941, Korunk eszmeáramlatai és a keresztény házasság 1942). A Szűzanyáról szóló tanulmányát 1942-ben írta, azzal a céllal, hogy aki kezébe veszi, „szeresse jobban Máriát, Jézus Urunknak szépséges édesanyját”.
A kötet szerzője felidézi: Szent Jusztin már Kr. u. 164-ben leírta: „Tudjuk, hogy az Isten Fia szűztől lett emberré, hogy így az engedetlenség ugyanazon úton érjen véget, melyen kezdetét vette a kígyó által. Midőn még Éva szűz és romlatlan vala, foganta a kígyó igéjét és nemzette a bűnt meg a halált. Szűz Mária ellenben méhében foganta Isten örök Igéjét és szülte azt, aki által Isten a kígyót lesújtja.”
Schnattner Szigfrid megvilágítja: amikor IX. Piusz pápa 1854. december 8-án kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, nyíltan és ünnepélyesen megvallotta azt, amit az Egyház kezdettől fogva hitt és tanított. Mária minden szentnek és az angyaloknak is Királynőjévé tétetett azáltal, hogy a világ Megváltójának Édesanyjává választatott. „A Szent Szűz úrnője az apostoloknak, a vértanúknak, a szüzeknek, úrnője még a sátánnak is, mert uralkodik a bűn felett is, mivel Isten végtelen irgalma folytán sem az eredeti, sem más egyéb bűn rajta egy pillanatig sem uralkodott.”
Máriát a tenger csillagának is nevezzük, a Szent Bernátnak vagy Venantius Fortunatusnak tulajdonított, de minden bizonnyal a Kr. u. 1000 körül keletkezett Ave maris stella (Üdvözlégy, tengernek csillaga) himnusz első sora alapján. A kötet írója szerint
Amint a napkeleti bölcseket a csodálatos csillag elvezette Betlehembe Jézushoz, úgy vezet bennünket Mária, a tenger csillaga, az ő szent Fiához, Jézus Krisztushoz, aki a mi végcélunk, örök boldogságunk, Urunk és Istenünk.”
A bencés szerzetes, tanár vallja: Jézustól és Máriától elválaszthatatlan az Isten Fiának nevelője és a Boldogságos Szűz jegyese, Szent József. „Rendkívüli hivatása Jézus miatt van, páratlan méltósága Máriáért, emberi kiválósága a názáreti házért.” Schnattner Szigfrid szerint nem tudunk fönségesebb kapcsolatot gondolni Jézus életében annál, mely őt Szent Józsefhez fűzte. A galileabeli Józsefet választja ki Isten bölcsessége, hogy nevelőatyja legyen a világ Megváltójának, és szeplőtelen, tiszta jegyese a Boldogságos Szűz Máriának, Isten szent anyjának. Ez a kiválasztottság adja meg Szent Józsefnek összehasonlíthatatlanul előkelő kiváltságát, és egyúttal megadja Isten közvetlen közelségét is. Ez csodálatos méltóság és hihetetlen kitüntetés: „Az Isten megtestesült Fia atyjának hívja Józsefet, és szót fogad neki, az Isten makulátlan Édesanyja, az ég Királynője pedig urának mondja őt.” Ezt a bensőséges és végtelenül tisztaságos viszonyt látva állíthatjuk: a Szűzanyán kívül senki sem állott közelebb Jézus Krisztushoz, mint Szent József. „Ő a család feje, Jézus gyámja és szent anyja életének támasza.”
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepével kapcsolatban a szerző leszögezi: ezen a napon Isten mindenható erejének és végtelen irgalmasságának legnagyobb titka nyilvánul meg az emberi nem előtt, amelyről szólva térdet hajtunk. Megváltásunk alapja és kezdete ez a nap, melyen „beteljesült a próféták jövendölése, Izajás epedése meghallgatást nyert, megnyílt az ég és összeölelkezett a földdel és az Ige testté lőn… Mária páratlan alázatossága miatt megkezdődhetett megváltásunk… Mária befogadta, körülvette, szívére ölelte azt, akinek nevét majd Jézusnak fogják hívni és akinek adja Isten Dávidnak, az ő atyjának székét és aki majd uralkodik Jákob házában mindörökké… Gyümölcsoltókor a Boldogságos Szűz szeplőtelen méhében az Isten a maga isteni természetét egyesítette emberi természetünkkel… Istennek a Megváltóra nézve adott ígérete teljesült és az angyal szavai csodálatosan egyeznek Isten kijelentésével”. Ezen a napon kezdődik Mária méhében Jézus „eucharisztikus élete. Áldozatos, engesztelő, hálaadó élete.”
A könyv írója leszögezi: Jézus Krisztus mennybemenetelét követően, a negyvenedik napon, pünkösd ünnepén az apostolok úgy néztek Máriára, mint Édesanyjukra, „az egy testületbe tartozó hívek közös Édesanyjára…” Szent Ágoston szerint Jézusnak áldozócsütörtökön el kellett mennie innen a földről, ha nem akarta, hogy az emberek hozzá mint emberhez ragaszkodjanak. „De itt hagyta az Isten legszebb alkotását, saját Édesanyját, aki Fia mennybeszállása után negyven napra lett az Egyház pünkösdi Boldogasszonya.”
Schnattner Szigfrid OSB elmélkedésének végén leszögezi: „Ahol csak imádják a földkerekségen Jézust, ugyanott Mária is kellő tiszteletben van, amely tisztelet az első helyet biztosítja neki Jézus után. Nincs olyan szív, amely ne tisztelné Máriát, ha imádja igazán Jézusát. Nincs olyan templom, Jézusnak igazi lakóháza, amelyben Máriának valami szentelt emléke ne volna. Ahol Jézus neve hangzik, együtt dicsértetik Mária.
Schnattner Szigfrid OSB: Máriáról sohasem elég…
Ős-Kép Kiadó, 2024
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
