Persze, azon még jobban csodálkozom (na, tessék, még el sem kezdtem, de látens módon, már én sem értek valamit), hogy ugyanezt a dolgot a kicsit bizonytalankodó műsorvezető sem értette a Bayer Show december 29-ei adásában, pedig ő általában érteni szokta. Talán a vendége iránti tiszteletből? Előre bocsátom, ezen apró fiaskó ellenére, szerintem, az általam mélyen tisztelt és nagyra becsült Schmidt Mária is a dolgok lényegét általában jól megértők nem túl népes csoportjához tartozik, és személyesen túl van már egy Sorsok Háza hercehurcán is.
Persze, azon még jobban csodálkozom (na, tessék, még el sem kezdtem, de látens módon, már én sem értek valamit), hogy ugyanezt a dolgot a kicsit bizonytalankodó műsorvezető sem értette a Bayer Show december 29-ei adásában, pedig ő általában érteni szokta. Talán a vendége iránti tiszteletből? Előre bocsátom, ezen apró fiaskó ellenére, szerintem, az általam mélyen tisztelt és nagyra becsült Schmidt Mária is a dolgok lényegét általában jól megértők nem túl népes csoportjához tartozik, és személyesen túl van már egy Sorsok Háza hercehurcán is.
Röviden arról van szó, hogy a „30 éve szabadon” Emlékbizottsága a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából nyolc elemből álló bélyegsort kívánt megjelentetni. Rajta azok, a már elhunyt személyek szerepelnek, akik a múlt század 70-es éveinek közepétől egészen a rendszerváltásig sokat tettek annak sikeres előkészítéséért, végrehajtásáért. Köztük kapott volna helyet a terv szerint Solt Ottilia szociológus és Rajk László építész, akik megjelentetésére végül is a hozzátartozók, leszármazottak tiltakozása miatt nem kerülhetett sor. Nélkülük lett teljes az elkészített bélyeg kisív és természetesen most meg egyből az lett a baj, hogy ők lemaradtak. Tipikusan a „van sapkája, nincs sapkája” esete, mondta a történész asszony. Bár az homályban maradt, hogy a most tiltakozó személyek ugyanazok voltak, vagy csak ugyanannak a Kultúrának a tagjai?
Az első tiltakozás magyarázata kézenfekvőbb. Rajk László özvegye ellenvetésének terjedelmes indoklása, bár a személyes szempontjaikat tekintve, többségében lehetnek még igazak is, semmiképpen sem relevánsak. Mindezek a 30 évvel ez előtti események utáni vélt vagy valós sérelmek, főleg abból a korból, amelynek befejezetlen, elcsalt, elhazudott, elmekkmesterkedett volta, azok káros következményei, még ma is vészteherként rakódnak mindennapi életünkre. Hogy ki kezdte, ki támadta kívülről, beépített emberei által belülről az MDF-et, „szólt bele” még az elnöksége személyi összetételébe is, arról most ne beszéljünk. Arról sem, hogy ki kényszerítette ki, az aljas eszközökkel véghez vitt zsarolással (persze, volt, aki örült, hogy „zsarolva vagyunk”!) létrehozott SZDSZ-MDF paktumot, majd négy év múlva az MSZP-SZDSZ kormányzást. Így nem csoda, hogy ez a harc, mind a mai napig tart.
Az igazi okok a mélylélektanban keresendők, nem egyszerű hétköznapi események hatásaiban. Bár, a mélylélektant végül is ezek alakítják. Ők bizonyos személyekkel egyszerűen nem kerül(het)nek egy platformra (pl. kitüntetések visszaadása) csak addig, amíg azok a jól felfogott hatalmi érdekeiket hűen szolgálják. Erre példa, pont az az időszak, amelynek a bélyegsor kíván emléket állítani, vagy most a Jobbik látványos „megtérésének” elfogadása. A sem viselhető el a számukra, hogy a közös megjelenés által azt a látszatot kelthetik, mintha ők valamikor, bármikor is, a velük együtt szereplő személyekkel bármiféle közös, az általuk megtestesített magasztos cél érdekében küzdöttek volna. Csak a regnáló hatalom megsemmisítése, de annak megszerzése, gyakorlása már szöges ellentétek forrása, maga a megtestesült antagonizmus. Végül baj van (lehet) pusztán az arányokkal is, hiszen a 2:6 (esetleg 3:5) azt sugallja, hogy a „mások” az értelmi vezetők. Ez elviselhetetlen, önmagában hierarchiát feltételez a „másik” oldal javára.
De miért nem fogadható el a „mellőzés”sem? Hát, mert részben jogos, tényleg ott voltak. Másrészt nem érték el, hogy akkor senki se legyen rajta, ne jelenjen meg, szembesültek a ténnyel, jól megvannak nélkülük is. Az utókor pedig nem fogja magyarázatul, apró betűs kiegészítésben látni a kisív mellékleteként, hogy kik lettek volna még eredetileg rajta, akik nélkül így az egész fabatkát sem ér. Nem ehhez szoktak! Mi ez a szolgai engedetlenség?!
Hogy mi lett volna az egyetlen, elfogadható megoldás? Az eddigiekből kihámozható, illetve összerakható. Egy olyan sor, amelyben csak nyomokban, 1-2 fővel van képviselve a „másik” oldal, jelezvén, hogy Ti még erre is képtelenek vagytok, ezt is mi csináltuk helyettetek. De a leglényegesebb, a mának szóló üzenete (lenne), ma is rossz irányba mennek a dolgok, ébresztő szamizdatos „forradalmi ifjúság”!
De tényleg, ébresztő magyarok, mert a világmegváltók A-tól ZS-ig, már megint (mint mindig, de most kicsit jobban) a spájzban vannak!
Meggyesi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
