Vajon mi mozgatja a történelmet? Az anyagi viszonyok, ahogy azt Marx tanítja, és ahogy tanították kötelezően évtizedeken át? Az eszközkészítés, az emberi munkaképesség, a termelés szervezeti és tulajdonviszonyai? Vagy a szellem, az ideák, a gondolatok, amelyek mögött az isteni eszme áll? És a történelem nem más, mint az objektív szellem kibontakozása, önmagára találása, ahogy azt Hegel gondolta? Vagy a történelem a kettes számú kaotikus rendszerek kategóriájába tartozik, mint például a tőzsde, amelyet befolyásolnak a róla szóló jóslatok, de az kiszámíthatatlan és előre megjósolhatatlan, hogy mely (akár ma még jelentéktelen) események okozhatnak korszakos változásokat?
Yuval Noah Harari, a történelemírás és -értelmezés fiatal izraeli fenegyereke a gondolatok és eszmék pártján áll anélkül, hogy Istent feltételezné mögöttük. Szerinte úgy hetvenezer évvel ezelőtt egy „kognitív forradalomnak” köszönhetően jött létre fajunk, a Homo sapiens az előemberek egyik fajtájából egy evolúciós ugrás (mutáció) következtében. E forradalom következtében alakult ki a nem létező dolgokról, a fikcióról való gondolkodás és beszéd képessége. Kutyám a „séta” vagy a „csont” szavak hallatán azonnal izgalomba jön, de a „később” vagy a „holnap” bővítményeket nem érti. „Egy majomtól sosem tudnánk megszerezni a banánját azzal az ígérettel, hogy halála után majd végtelen mennyiségű banán vár rá a mennyországban” – írja Harari Sapiens című könyvében. Szerinte a fogalomalkotásra való képesség emelte ki az embert az állatvilágból, nem a munka és a szerszámkészítés. Az állatvilágban is van együttműködés (például hangyák, farkasok vagy csimpánzok között), de vagy rokonokkal, vagy kisszámú, ismert egyeddel. A Homo sapiens viszont azzal a képességével, hogy elképzel nemlétező dolgokat (a bibliai teremtéstörténettől a nacionalizmusig), együtt tud működni tetszőleges számú idegennel.
A gyűjtögető életmód során a sapiens-hordák ősi szellemekről és törzsi totemekről találtak ki történeteket. Ezek „elégségesek lehettek ahhoz, hogy ötszáz embert képessé tegyenek kagylóhéjjal kereskedésre, ünnepségek megülésére, vagy összefogásra egy Neander-völgyi horda kiirtása érdekében, de ennél többet nem tudtak”. Amikor azonban az emberek áttértek a földművelésre, és a mezőgazdasági forradalom lehetőséget nyújtott zsúfolt városok és nagy birodalmak megteremtésére, „az emberek hatalmas istenekről, hazáról és részvénytársaságokról találtak ki történeteket”, és ezek még szélesebb körű együttműködést tettek lehetővé.
Harari szerint a nagy birodalmakat az elképzelt rend, a jogszabályok és a közös mítoszok tartják fenn. A kereszténység nem állna fenn kétezer éve, ha az emberek nem hinnének Krisztusban; az amerikai demokráciát az emberi jogokban való hit tartja fenn; a modern gazdaságot pedig a pénzben és a kapitalizmusban való hit. „A kereskedő számára piac volt az egész világ és minden ember lehetséges vevő, […] a hódító számára az egész világ egy birodalom volt és minden ember lehetséges alattvaló, a próféták számára pedig a világ egyetlen igazságot tartalmazott, és minden ember lehetséges hívő volt.”
A birodalmak küldetéstudattal rendelkeztek, eszmék terjesztése érdekében hódítottak. A Brit Birodalom a liberalizmus és a szabadkereskedelem kettős evangéliumát hirdette; a szovjetek a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet ígéretét. Amerika még ma is kötelességének tartja elvinni az emberi jogok és a demokrácia áldását a harmadik világba, „még ha cirkálórakétákon és F–16-osokon szállítja is ezeket”. Minden idők legnagyobb hódítója a pénz volt, „az emberi tolerancia csúcsa”, amely „szinte minden kulturális szakadékot képes áthidalni, és senkit sem diszkriminál vallása, neme, származása, életkora vagy szexuális irányultsága alapján”.
Harari fontos megállapítása, hogy a vallás emberfeletti legitimációt ad e törékeny, elképzelt rendeknek. Miközben azt hisszük, hogy a felvilágosodott Nyugaton a szekularizáció már rég végbement, változatlanul a legvadabb vallásháborúk dúlnak. Az új vallások a liberalizmus, kommunizmus, kapitalizmus, nacionalizmus, nácizmus. „Míg a buddhisták úgy hiszik, hogy a természet alaptörvényét Gautama Sziddhártha fedezte fel, addig a kommunisták úgy hitték, hogy Marx, Engels és Lenin jött rá erre a törvényre.” A kommunizmus szent könyve, A tőke ugyanúgy megjósolta, hogy a történelem hamarosan a munkásosztály elkerülhetetlen győzelmével ér véget, mint a Szentírás a Megváltó eljövetelét. A kapitalizmus kialakulásában és működésében a hitelezés mozzanata a döntő. Az a bizalom, amely a pénztulajdonos részéről megnyilvánul, szélesebb értelemben pedig az állandó növekedésbe vetett hit, amely ezt a bizalmat táplálja. Végső soron tehát a kapitalizmus is mítoszokon alapul.
„A kognitív forradalom óta a sapiens a kulturális evolúció gyorsforgalmi sávján halad, miközben a többi élőlény a genetikai evolúció forgalmi dugóiban toporog.” Ez emeli minden élőlény fölé, ezért uralja a világot. Satnya majomként számtalan legyőzőre akadt volna, de a fogalmi gondolkodás és a kollektív cselekvés legyőzhetetlenné teszi. „A kognitív forradalom az a pont, ahol a történelem kikiáltotta függetlenségét a biológiától” – olvashatjuk Hararinál.
Az ember itt felkapja a fejét, ez nyugtalanító gondolat. Vészesen összecseng Ray Kurzweil gyakran ismételt megállapításával, hogy az informatika, a digitális technika fejlődésének és a DNS feltérképezésének következtében a műszaki fejlődés exponenciálisan felgyorsul, és az ember letér a biológiai evolúció pályájáról. Van ebben valami fatális: ezek szerint nem csak a mai tudományos haladás miatt rohanunk a vesztünkbe, ez már azzal elkezdődött, hogy gondolkodó lények lettünk?
És vajon mit eredményez, hogy az emberiség rálépett a kulturális és technológiai evolúció gyorsított pályájára? A Homo sapiens jelentéktelen állatból „az egész bolygó urává és az ökoszisztéma rémévé küzdötte fel magát. Jelenleg az »istenné válás« […] küszöbén áll, hogy megszerezze nem csupán az örök ifjúságot, de a teremtés és pusztítás isteni hatalmát is. Sajnos a sapiensuralom ez idáig kevés olyat produkált, amire büszkék lehetünk.” Az ember ökológiai sorozatgyilkossá vált, és biotikus holokausztot valósít meg a többi élőlénnyel szemben.
„Hatalmasabbak vagyunk, mint korábban bármikor, de nemigen van ötletünk, hogy mit kezdjünk a hatalmunkkal. […] Magunk alkotta istenként csupán a fizika törvényei nyújtanak társaságot nekünk, nem tartozunk számadással senkinek. Emiatt szörnyű pusztítást viszünk végbe állattársaink között és a minket körülvevő ökoszisztémában, alig több okból, mint saját kényelmünk és szórakozásunk hajszolása, de így sem lelünk megelégedést soha. Van-e bármi veszélyesebb az elégedetlen és felelőtlen isteneknél, akik azt sem tudják, mit akarnak?” – hangzik Harari szigorú ítélete.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 16.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
