Arra már nem emlékszem, mikor láttam az első fényképet erről a különleges szigetről, de arra igen, hogy szerelem lett első látásra. Azonnal a bakancslistám élére ugrott, s bizony sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kipipálhassam. Nos, mindazt, amit láttam és megtapasztaltam, abban a reményben osztanám meg olvasóinkkal, hogy néhányuknak kedvet csináljak az utazáshoz. Egyébként meglepően sok szlovák turistacsoporttal találkoztam, miközben magyarul beszélni csak egy-két embert hallottam.
Kallisti – a legszebb
Az Athéntól 200 kilométerre, délkeletre fekvő Santorini egy kis szigetcsoport (Santorinin kívül még 4 kisebb sziget alkotja) a nagy Kikládok szigetcsoporton belül. Ennek az égei-tengeri ékszerdoboznak a kiterjedése alig haladja meg a 70 négyzetkilométert, legnagyobb szélessége 12 km, hossza pedig 18 km. Mégis Európa egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, csak nyaranta több mint 1 millió turista látogatja. Santorini egyik érdekessége, hogy 3500 évvel ezelőtt egy vulkanikus robbanás berobbantotta a közepét, kalderát hozva így létre. A tragikus esemény idején itt már virágzott a minószi kultúra.
Santorinit már az ókori görögök is a kallisti – legszebb – jelzővel illették. Nevét Szaloniki Szent Irénről kapta a XIII. században idetelepülő velenceiektől. A sziget klasszikus neve Thira.
Éghajlata mediterrán, itt a tavasz és az ősz a legkellemesebb, a nyarak viszont szárazak és forróak, amin némiképp a tengeri szellők enyhítenek. A szigetnek nincs természetes vízforrása, így a tenger vizéből kellene ivóvizet előállítaniuk. Arra viszont nincs elég pénz, hogy olyan üzemet hozzanak létre, amely nemcsak az itt élőket, hanem a turistaáradatot is képes iható vízzel ellátni, így gyakran tankerekkel szállítják a helyszínre. A csapból folyó víz nem jó ízű, fogyasztása nem ajánlott. Helyette palackozott vizet fogyasszunk! Az a szabály is a vízhiánnyal függhet össze, mely szerint az illemhelyen tilos az elhasznált papírt a WC csészéjébe dobni.
Santorinit közel 15 ezer fő lakja, akik ügyeiket elintézni, vagy kórházi kezelésre már kénytelenek Athénba utazni. A lakosság egy része a turistaszezon végén egyébként is elhagyja a szigetet. Ami pedig a mindenkit érdeklő árakat illeti, elmondhatjuk, hogy ez egy meglehetősen drága turistaközpont, bár a településeken az árakban vannak eltérések. A szállások 5 kategóriába sorolhatóak, de létezik olyan szálláshely is, amely egyszerre mindössze egyetlen vendéget kényeztet. Minél nagyobb egy település, minél látogatottabb, annál drágább minden.
A színpompás murvafürt
Aki a nyári hónapokban érkezik, az ne várja, hogy buja, zöld növényzet fogadja. Ellenkezőleg, sok a kopár szikla, a kiszáradt növényzet. Mivel a talaj nem hagyományos, ráadásul meglehetősen kénes hatású, abban gyakorlatilag csak a szőlő, az apró paradicsom, az uborka, a fehér padlizsán és az ún. fava bab terem meg. Az utcák mentén viszonylag gyakori a fügefa és a fügekaktusz, de a kertekben gránátalma is terem. Leggyakoribb virág a murvafürt, amely szebbnél szebb színekben pompázik a fehérre meszelt házakon. Gyakori még a hibiszkusz, a pálmák közül pedig a cikász.
A többezer éves szőlőtermesztési és borkészítési hagyományokkal rendelkező szigeten rengeteg a szőlő. A szélnek és a vulkáni talajnak köszönhetően itt nem támadják meg a kártevők, ugyanakkor nem is az általunk ismert módon termesztik. A tőkéket kosár alakúra fonják, hogy minél hosszabban megtarthassák a hajnali párát, hiszen más csapadékra nem igen számíthatnak. Legismertebb boruk az Assyrtiko, amely egy azonos nevű őshonos szőlőfajtából készül. Ottjártunkkor már javában folyt a szüret.
Az állatok közül gyakran találkozhatunk elgyötört csacsikkal, ahogy a hőségben, a meredek utakon hátukon cipelik a turistákat. Védelmükben az állatvédők már többször felemelték szavukat. Kamariban, ahol laktunk, feltűnően sok volt a macska. Az Égei-tenger gazdag állatvilágáról most nem ejtenék szót.
Amit feltétlenül látni kell
Aki szeretné bejárni a szigetet, legpraktikusabb, ha robogót, quadot vagy autót bérel. A szűk utcáknak és szerpentineknek köszönhetően nem árt az óvatosság, a járművek vezetői a zsúfoltság miatt gyakran tolatni is kénytelenek lesznek. A turisták szállítására leginkább a mikrobuszokat alkalmazzák, feltételezhetően azért, mert az autóbuszokkal nehezebb a mozgás és a parkolás. Létezik itt ugyan tömegközlekedés is, de igénybevétele meglehetősen macerás. A szigetnek két kihagyhatatlan települése a fővárosa, Fira, illetve az elsősorban a naplementéjéről ismert északi fekvésű Oia. Mindkettő a nyugati parton terül el. Amíg a keleti parton lávaköves strandok sorakoznak, a nyugati partot magas sziklák szegélyezik, lehetőséget kínálva romantikus fényképek készítésére. Szépségüket a természeti képződmények és az egyedi építészet együttese biztosítja.
Fira
Aki hajóval érkezik a város kikötőjébe, annak a meredek sziklafal leküzdésére három lehetősége adódik: vagy 600 lépcsőt megmászva gyalog jut fel a városba, vagy az üvegkabinos felvonót veszi igénybe, esetleg szamárháton érkezik Firába. A szűk utcákon fel- és lefelé haladva nem árt egy stabil lábbeli, mert az utacskák lekoptatott kövein könnyen megcsúszhat az ember.
A város egy részét az 1956-os földrengés elpusztította, így újra kellett építeni. Építészete jellegzetesen görög: fehérre meszelt falak, kék ablakkeretek, redőnyök, ajtók, ugyanakkor a velencei építészeti stílus is képviselteti magát. Ezt a középkorban Velencéből érkezett keresztények honosították itt meg. Láthatunk ortodox és katolikus templomokat egyaránt, az egyik legimpozánsabb talán az ortodox Methropolitan Katedrális.
Mint a szigeten általában, itt is számtalan taverna, szálloda és étterem várja az érkezőket a legkülönbözőbb árkategóriában, de ne feledkezzünk meg az ajándékboltokról sem, ahol feltűnően sok ajándéktárgy díszítése kötődik egy görög–török–arab hiedelemhez. Ez pedig a szem motívuma. A szemábrázolás védelmi feladatokat lát el azokkal az emberekkel szemben, akik pusztán a szemükkel képesek bajt hozni a világra, vallják. Akinél van szemet ábrázoló tárgy, annak nem kell tartania az átkoktól, a szemmel veréstől. Az ajándékboltok nagy mennyiségben kínálnak santorinis motívumokat felvonultató ékszereket, hűtőmágneseket, kulcstartókat, konyhai díszeket, tájképeket, pólókat… A görög emberek, így az eladók is végtelenül szimpatikusak, lazák, kedvesek, segítőkészek. Soha nem sietnek, nem idegeskednek, mindig mosolyognak. Ja, és valamennyien beszélnek angolul.
Oia
Sokan úgy tartják, ez a település az egész sziget legszebb ékköve. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: ez a világ legtöbbet fényképezett faluja. Szinte minden Santoriniről készült képeslapon megjelenik kék tetejű fehér templomaival, szélmalmaival, avagy a híres naplementével. A turisták zöme elsősorban ez utóbbi miatt érkezik ide. Már néhány órával az esemény előtt elkezd a tömeg gyülekezni, mindenki a legjobb helyről szeretné végignézni.
A tengerbe bukó napot mindenki buzgón fotózza, majd a látványt meg is tapsolja. Oiában sétálva nehéz nem észrevenni a környező fehér házaktól elütő sárgás-vöröses várfalat. Ez az Agios Nikolaos vár maradványa.
Kamari
Valaha halászfalu volt, mostanra viszont nyüzsgő nyaralóhellyé változott. Mivel a település Santorini keleti partján helyezkedik el, 360 m hosszú tengerparttal büszkélkedhet, tele náddal borított napernyőkkel és napágyakkal. Használatuk akkor ingyenes, ha a vendég az adott partszakaszhoz tartozó étteremben fogyaszt. A sétány túloldalán egymásba épültek a tavernák, a bárok, az ajándékboltok, néha egy-egy mini markettel kiegészülve, ahol gyümölcsöt, ásványvizet és péksüteményt is lehet venni. Ez utóbbiak rendkívül finomak. A tavernák és boltocskák mögött szálláshelyek sorakoznak, valamennyihez saját medence is tartozik. A tenger partja gyorsan mélyülő, vízminősége kifogástalan. Ez itt fekete homokos tengerpart, de nem messze van egy vörös és egy bézs színű is.
Végezetül
Egy cikkben lehetetlen a sziget minden érdekességét bemutatni. Ahhoz, hogy alaposabban megismerhessük az életét, legalább egy hetet el kell ott töltenünk. Akkor van idő meglátogatni Santorini legmagasabb pontját, ahonnan pazar kilátás nyílik az egész szigetre, vagy eljutni abba a szerzetesek által lakott kolostorba, amely ugyancsak ezen a magaslaton, bár 100 méterrel alacsonyabban található, és Illés prófétáról kapta a nevét. Kár lenne kihagyni a vulkántúrát is, ahová hajóval lehet eljutni. Az Akrotirit is érdemes megnézni, ahol a vulkánkitörés előtti élet használati tárgyait, ásatásait láthatja a turista. De megtudhatja azt is, mit szimbolizálnak a görög zászló színei, hogyan keresztelkednek és hogyan temetkeznek a szigeten…. Santorini a legkülönbözőbb érdeklődést és igényeket is képes kielégíteni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
