„Zuhanunk, Szentatyám, zuhanunk!” – írta egykoron II. Lajos királyunk Rómába pár hónappal a mohácsi vész előtt. S mi, maroknyian megmaradt magyarországi demokraták, ugyanígy kiáltunk most Brüsszel, Washington, London, és a világ minden civilizációs központja felé. Mert oly korban élünk mi e földön, amikor már minden megtörténhet. Amikor a múlt legförtelmesebb bűnei is megbocsátást nyernek, ha valakiből parlamenti képviselő lesz. Amikor már az sem számít, ha valaki 20 évvel ezelőtt a demokrácia esküdt ellensége volt, simán parlamenti alelnök lehet. A jobbikos Sneider Tamás két évtized alatt „Royból”, a szkinhedvezérből „képviselő úrrá” vedlett, és most rezzenéstelen arccal pályázza meg a magyar demokrácia egyik legmagasabb közjogi méltóságát.
Azelőtt, amikor még Magyarország jogállam volt, és szorgos, szakértő kezek építettek Európát a Kárpátok alatt, ilyesmi soha nem fordulhatott volna elő. Ebből az elvetemült ex-fasisztából maholnap akár ideiglenes köztársasági elnök is lehet. Csak annyi kell hozzá, hogy az államfő, az Országgyűlés elnöke és másik két alelnöke egyszerre tűnjön el egy maláj géppel. Azt mondod, lehetetlen? Hát, láttunk, mi már karón varjút… Emlékezzünk csak ’89 őszére, amikor kikiáltottuk a köztársaságot, és hirtelen nem volt elnöke! Kész szerencse, hogy akkor egy olyan makulátlan múltú demokrata államférfi volt a parlamenti elnök, mint Szűrös Mátyás!
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
