A magyar kisebbséget ma ismét arcul köpték. Sokadszor. És ezen már meg sem lepődünk. Hiába nyilatkoztak állami szervek is, hogy az Úz-völgyében történt illegális emlékműállítás szembe ment minden jogszabállyal, ugyanezen hatóságok cinikusan összekacsintottak a provokátorokkal, az ortodox egyházzal (akik Isten nevében úgy szentelnek, hogy sírokat gyaláznak közben), és nem tettek semmit. Mert senki ne gondolja, hogy az odaözönlő románok és egyházi képviselők nem hallgatólagos beleegyezéssel hajtották végre tettüket.
Hargita megye tanácsa töketlenkedik, az RMDSZ is mindig csak utólag emel kifogásokat. Már napokkal, hetekkel ezelőtt bontási határozatot kellett volna hozniuk, nem lezárogatni a temetőt, nem fájdalmas és hangzatos nyilatkozatokat és ehhez hasonlókat tenni. Oda kellett volna menni egy reggel, és elbontani az illegális építményeket. Beszari társaság, pozícióféltő macskajancsikkal az élen.
S Magyarország? Amikor az egyik románokhoz dörgölőző macskajancsit nem engedték be Ukrajnába, azonnal bekérették Budapesten az ukrán nagykövetet. S most? Vajon tesz-e valamilyen hatékony lépést a magyar kormány? Vagy csak az erdélyiek szavazatai kellettek, s kellenek időről időre?
A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (European Commission against Racism and Intolerance – ECRI) éppen a napokban ítélte el Romániát a kisebbségi jogok rendszeres sárba tiprása miatt, de nagyjából ennyire lehet számítani. Egyéb következménye ennek nem lesz. Románia hűséges kutyája az USÁ-nak és az Uniónak, maradéktalanul végrehajtanak minden utasítást, amit kérnek, így maximum lesz egy kis ejnyebejnye, csak a látszat kedvéért, aztán minden mehet tovább úgy, mint előtte. Magyarország most nem kedvenc – ennek sok oka van, úgyhogy a magyarok most senkit nem érdekelnek.
Félreértés ne essék, nem gyűlölöm a románokat. A románok többsége ugyanúgy áldozat ebben a történetben, nem hiába menekült el közel 5 millió ember innen. Románia rablóállam. Területeket bitorol, jogokat tipor, saját állampolgárait is meglopja módszeresen, évtizedek óta, fennállása óta. Románia olyan állam, amely még a saját törvényeit sem tartja be.
Sajnálom a románokat, hogy ilyen vezetőik vannak, hogy ilyen igaztalan államuk van. Így ez az írás nem arról szól, hogy minden román gonosz és rossz. Számos románt ismerek, akik jó emberek, sosem szeretnék az általánosító elítélés hibájába esni. Biztosan tudom, hogy az igaz román emberek, akiknek helyén van az erkölcsi mércéjük, ma ugyanúgy szomorúak, ahogyan én.
És még egy kis kitérő: a katalán vezetők a letartóztatásokat és a börtönt is vállalták közösségük érdekében a spanyolokkal szemben. Pedig nekik sokkal jobb helyzetük van – mert kiharcolták maguknak -, mint a székelyeknek. Itt miért nem teremnek olyan vezetők, mint ott?
Mi marad hát az egyszerű erdélyi magyarnak, az egyszerű székelynek? Nem számíthat Romániára, nem számíthat Magyarországra, nem számíthat Európára, nem számíthat a saját vezetőire sem. Ahogyan évszázadokon keresztül, úgy most is mindössze önmagára számíthat. Arra, hogy itt marad ezen a földön, itt alapít családot, gondozza a kertet, s nem megy el, ha a fene fenét eszik is. Letiporhatják a temetőiket, becsaphatják tízszer, százszor, ezerszer, csak egyetlen válasza van mindenre: marad. Nem foglalkozik a föléje árnyékként települő rablóállammal, az ígérgető anyaországgal, a csaló vezetőkkel. Csak az élettel: a kertben termő pityókával és szilvával, a felnövekvő gyermekkel és unokával, a napfénnyel, esővel és széllel és földdel. Nem kell neki se miniszterelnök, se pápa, hogy Istennel jóban legyen. Megvan nélkülük.
Both Gábor, 2019. június 6.
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
