Gabriel Romanelli, a gázai Szent Család-templom plébánosa nyilatkozott az olasz katolikus SIR hírügynökségnek arról, mit jelent a Gázai övezetből nézve – egy olyan területről, ahol nincsenek meg az alapvető fontosságú dolgok sem az élethez – az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és Irán közti háború. Hangsúlyozta, hogy Leó pápa közelsége mennyire fontos számukra.
„Az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, Irán pedig válaszcsapást mért Izraelre és más Öböl menti országokra. Itt, Gázában jól vagyunk, de nehéz napokat élünk meg” – mondta az argentin származású Gabriel Romanelli, a Szent Család-templom plébánosa annak kapcsán, hogy mit jelent a február 28-án kirobbant háború az övezet mindennapjaira nézve.
A plébános a háború első napjától kezdve beszámol a közösségi médiában: „Minden normálisnak látszott február 28-án; a hír éppen akkor érkezett, amikor befejeztük a szentségimádást, és a reggeli dicséretet imádkoztuk. A gyerekek iskolába indultak. Biztos hírek híján a tanítás folytatódott, bár nagy volt a félelem, különösen az idősebbek és a tanárok körében.”
Időközben a plébánia újraindította az oratóriumi foglalkozásokat azon családok számára, akik elhagyták a plébánia épületegyüttesét, mert vissza tudtak térni saját otthonaikba – volt hová visszatérniük. „Sok gyermek és serdülő jött el, néhányan ministránsként segítenek, vannak női csoportjaink is” – mondja a plébános.
A zöldellő fű alatt csak romok vannak
Március első napjaiban Romanelli eljutott az övezet déli részére, a Vádi Gázán túlra, amely terület a konfliktus kezdete óta választóvonalat képez észak és dél között. „Északon Dzsabália és Bejt Hanún városai, valamint Gázaváros negyedei mint Sudzsaija, Tel al-Hava és az-Zejtún gyakorlatilag megsemmisültek. Az esőzések után minden zöldbe borult, de a fű alatt csak romok vannak.” Deir al-Balah felé, a part mentén „látni még álló épületeket, északhoz képest szinte érintetlennek tűnik, de aztán kilométereken át itt is csak törmelék van”. Különösen megrendítő a sátrakat látni: „Emberek laknak mindenütt a part mentén, kilométereken keresztül. Ponyvákból és fából összetákolt házak. Aztán vannak 3-4 kilométeres szakaszok, ahol abszolút semmi sem maradt.” A lakosság mindenben hiányt szenved. „Mindig újra és újra ugyanezt ismételjük, de ez a kőkemény valóság.” A városnegyedben élő keresztényeknek „sincs semmijük, de mások sokkal rosszabb helyzetben vannak”.
Vannak, akik mennek hátizsákjukkal az iskolába, de füzetük és ceruzájuk nincsen.”
A plébánia két helyi magániskolát támogat – amelyek már csak nevükben magániskolák –, ahová összesen mintegy 2900 diák jár. „A tanárok óriási áldozatok árán dolgoznak. Jótevők segítségével – többek között Argentínából is – igyekszünk biztosítani legalább a legszükségesebb minimumot… Az emberek mindent eladnak, hogy túléljenek. A legnehezebb, hogy nem látni a horizontot. Az embereknek nincs reményük, és nagyon nehéz elvetni a reményt a szívekben. Mert – teszi hozzá – azok a hétköznapi dolgok, amiket a világon mindenki természetesnek vesz, itt már nem léteznek… Még a vízbeszerzés sem egyszerű. Forrást kell keresni, palackos vizet venni, ha éppen van, vagy ciszternákat tölteni. Néha még gyufát is nehezen lehet találni.”
Leó XIV. pápa közelsége
A plébános hozzáfűzi: a lakosság a végletekig kimerült az évek óta tartó feszültség és háború miatt. „Az élet itt napról napra egyre szomorúbb. Egy muszlim tanárnő azt mondta nekem: »Atya, egy egész hónapra lenne szükségünk, hogy valóban nyugodtan pihenhessünk, abban a tudatban, hogy nem történik közben semmi rossz.«” Mindezek ellenére a keresztény közösség igyekszik támogatni a reményt, imádsággal, konkrét segítséggel mindenki felé, közösségi élettel, valamint a gyermekeknek és családoknak szervezett foglalkozásokkal.
„Ebben a küldetésben – nyilatkozta a SIR-nek Romanelli – segít és vigasztal minket, hogy XIV. Leó pápa közel áll hozzánk. Március 4-én a Szentatya üzenetet küldött, amelyben bátorít minket, imádkozik mindenkiért és áldását adja ránk.”
Béke, igazságosság és újjáépítés
„A lakosság túlnyomó többsége – mindkét oldalon – békére vágyik: igazságos békére és megbékélésre” – jelenti ki a pap, idézve a Szükséget Szenvedő Egyház (ACN) alapítóját, Werenfried van Straatent: „Az emberi lény sokkal jobb, mint gondolnánk.” Romanelli szívhez szóló felhívással zárta szavait: „Meg kell győzni a világot, hogy békére, igazságosságra és újjáépítésre van szükség. Engedjék be a segélyeket!
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: AgenSIR
Fotó: Saeed Jaras/Middle East Images/Middle East Images via AFP
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
