Ötszáz nappal a háború kitörése után a gázai Szent Család-plébánián az emberek kitartanak a pusztítás és a bizonytalanság közepette. Gabriel Romanelli plébános beszámolt az olasz AgenSIR hírügynökségnek a menekülteknek nyújtott segítségről, az imádságban rejlő reményről és Ferenc pápa vigasztalásáról, aki üzenetekben biztosítja őket közelségéről, miközben a Gemelli-klinikán kezelik.
„A helyzet továbbra is kritikus. Az emberek fáradtak és lehangoltak, mert hírek keringenek a háború esetleges újrakezdéséről és arról, hogy a lakosságot elüldözik a földjéről. Akikkel beszéltünk, azok közül senki nem akar elmenni, mindenki maradni szeretne, mert – mint mondják – »itt születtünk, és itt akarunk továbbra is élni«. A háború befejezése távolinak tűnik.” Így jellemzi Gabriel Romanelli atya, a gázai Szent Család-plébánia plébánosa a helyzetet a Gázai-övezetben, ötszáz nappal a háború kitörése után.
Trump amerikai elnök nyilatkozatai és a humanitárius vészhelyzet állnak az emberek figyelmének a középpontjában. A Hamász képviselői ismételten arról nyilatkoztak, hogy a humanitárius megállapodás betartásától teszi függővé a többi izraeli túsz szabadon bocsátását. A Hamász azt is bejelentette, hogy Izrael nem engedi be az övezetbe a rafahi átkelőn keresztül a mobilházakat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy segítsenek a mintegy 1,5 millió kitelepített, otthonát vesztett embernek, akiknek házait lerombolták, és a hidegben, sátrakban kénytelenek élni.
A plébánia segélyközpontot nyitott
A latin plébánián, ahol kicsit kevesebb mint ötszáz menekült él, az imádság és a lakosság szolgálata szabja meg az élet ritmusát. „Előző nap – mondta el a plébános – több mint ötezer családnak osztottunk élelmiszersegélyt, főleg gyümölcsöt és zöldséget. Három héttel ezelőtt több mint a dupláját tudtuk szétosztani. Sok jótevő nagylelkűségének, valamint a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus és a Máltai Lovagrend tevékenységének köszönhetően sok családnak tudunk segíteni. Mindannyian muszlimok, a plébánia közelében és Gáza más területein élnek.”
„A patriarkátus területén kialakítottunk egy segélyközpontot; sok család jön, üzenetben értesítjük őket. Olyan családok, ahol bizonyítottan veszélyeztetett és rászoruló emberek élnek. Regisztráltak a segélyre, és amikor csak lehet, kapnak is.” A tűzszünet sok gázai lakosnak adott lehetőséget arra, hogy elinduljanak, és több százezren költöztek vissza északra, ahonnan kitelepítették őket. Többen a menekültek közül kimentek a plébániáról, hogy megnézzék otthonukat, vagy ami megmaradt belőle: „Szinte mindegyik súlyos károkról, ha nem teljes pusztulásról panaszkodik – magyarázza Romanelli atya – A támadások megszűnését kihasználva néhány keresztény vendégük más elhelyezést keres barátaik vagy rokonaik otthonában. Hosszú távon nehéz, hogy itt két-három családdal együtt kell lakni egy iskolai tanteremben. Vannak olyanok is, akik megpróbálják újjáépíteni régi lakásuk egy részét, hogy vissza tudjanak menni lakni.”
Végre érkezik élelmiszer, a háború kezdete óta nem ettek csirkét
A rombolás közepette van ok az örömre is: „Múlt vasárnap – osztja meg a plébános – ismét szentmisét ünnepeltünk az Aquinói Szent Tamásról elnevezett lelkigyakorlatos központ kápolnájában. Erre a háború kezdete óta nem volt példa, mert a központ bombázásnak kitett területen volt. Most megszerveztük és előkészítettük a misét, amelyet hetente egyszer fogunk bemutatni.” További jó hírek, hogy „hosszú hónapok után először ezekben a napokban ettünk mozzarellát, persze nem bivalymozzarellát – mondja Romanelli atya mosolyogva –, aztán pizzát is készítettünk. Éreztük általa, hogy élünk, és ünnepeltünk, még ha nincs mit ünnepelni körülöttünk”.
„De mi – erősíti meg – továbbra is reménykedni akarunk. A reményt imával, a szentségekkel, szentségimádásssal tápláljuk. Ötven betegnek szolgáltattuk ki a betegek szentségét a betegek világnapja alkalmából. Aztán hallottuk, hogy néhány cég elkezdte újra felvenni az alkalmazottakat; észrevettük, hogy egyes termékek árai csökkennek, és hogy könnyebb élelemhez jutni. Az elmúlt három hétben például négyszer ettünk csirkét. Erre a háború kezdete óta soha nem volt példa.”
Ferenc pápa a Gemelli-klinikáról videohívásban tartja velük a kapcsolatot
„Itt, Gázában az emberek belefáradtak a háborúba, abba, hogy embertelen körülmények között élnek. Nagyon sokan alszanak sátrakban, a hidegben. Nincs gázolaj, fűtés, orvosi ellátás.” Amiből soha nincs hiány, az Ferenc pápa közelsége, aki annak ellenére, hogy a Gemelli-klinikán kezelik, továbbra is mindig felhívja a plébánia híveit: „a Szentatya kórházi tartózkodása első két napján videohívásban beszélt velünk. Üdvözölt, megáldott minket, és érdeklődött az állapotunk felől. Tegnap (16-án, azóta újra hívta őket – a szerk.) azonban nem hívott, hanem üzenetet küldött a mobiltelefonomra. Megköszönte az imát, és áldását adta ránk.”
Forrás: AgenSIR
Ftó: AgenSIR; Churchinneed.org
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
