Az 1940 május-júniusi dunkerque-i evakuáció során a szövetségesek 11 nap leforgása alatt több mint 338 ezer, a francia partoknál bekerített brit és francia katonát sikerült a zömmel polgári használatú, soknemzetiségű hajórajnak a La Manche túlpartjára menekítenie. Keveset hallunk azonban arról, hogy mekkora fegyver- és eszközarzenált hagyott hátra a brit sereg a németeknek, és mekkora pusztítás érte a partmenti francia várost.
Amikor a Sárga Tervnek (Fall Gelb) megfelelően 1940. május 9-10-ének éjjelén a német csapatok megindították a nyugati villámháborút, mégpedig a Benelux-államokon keresztül, a francia és a brit seregek gyorsan az ismét Németország áldozatául eső Belgium segítségére siettek, így – hasonlóan 1914-hez – nem a jól védett francia-német határ lett a fő hadszíntér. A britek még csak nagyobb csatába sem bonyolódtak, amikor néhány nappal később érezhetővé vált, hogy a francia tengerpartra kijutó németek könnyen bekeríthetik őket.
A szövetséges erők napjai innentől meg voltak számlálva. Az újdonsült brit kormányfő, Sir Winston Churchill alig tíz napja – éppen a nyugati német támadás napján – foglalta el a bársonyszéket, mire első megmérettetésére sor került. Churchill habozás nélkül fölvette a kesztyűt és belekezdett a játszmába: a bekerítés napján elrendelte minden komp, kereskedő-, vitorlás és halászhajó azonnali összeírását Anglia tengeri és folyami kikötői körül.
Május 24-én az addig lehengerlő tempóban menetelő Wehrmacht és SS páncélosoknak megálljt parancsoltak felülről, ami több időt hagyott a bekerített szövetségeseknek, hogy előkészítsék az evakuációt és kiépítsék a védelmüket. (Más elmélet szerint a Führer gesztust akart tenni Nagy-Britannia felé azzal, hogy szándékosan futni hagyja a majd’ negyedmillió bekerített brit katonát.) 26-án a Wehrmacht és SS-egységek újra megindultak. Ugyanezen a napon, 18:57 perckor London parancsára kezdetét vette a történelem addigi legnagyobb szabású tengeri evakuálása: a Dynamo-hadművelet. A versenyfutás megkezdődött.
26-ra Anglia déli partjainál majdnem 900 hajót sikerült sebtében összegyűjteni a hadművelet első két napja alatt: nagyobb halászhajók, vitorlások, bárkák, temzei kompok és luxushajók álltak szolgálatba. Az angol, francia, lengyel és holland hajókat a Brit Királyi Haditengerészet és a francia tengeri haderő 40 rombolója és számos aknaszedője egészítette ki a James Stopford fregattkapitány parancsnoksága alatt álló flottában. Churchillék úgy számoltak, hogy mintegy 45 ezer ember menekíthető ki a dunkerque-i katlanból, mielőtt a németek elvágják őket a tengertől.
Június 3-ra a BEF több mint 200 ezer katonája már átjutott a menedéket jelentő Brit-szigetre, ugyanakkor még lehetőség volt a várost védő francia sereg egy részének megmentésére is. Ezt éjjel végre is hajtották: a 3:30 perckor kifutó HMS Shikari volt az utolsó menekültekkel megrakott hajó a Dynamo-hadművelet keretében, ezzel 25 ezer franciát sikerült az utolsó nap során még időben kimenteni. Június 4-ének délutánján a brit vezetés bejelentette a hadművelet végét, a maradék harcoló alakulatok pedig megadták magukat. Összesen 338 226 brit, francia és belga katonát sikerült megmenteni.
A csodás menekülés hangoztatása mellett viszonylag keveset olvashatunk arról, hogy mekkora volt a szövetségesek anyagvesztesége. A brit hadsereg akkora felszerelést hagyott hátra, hogy nyolc-tíz hadosztályt gond nélkül fel lehetett szerelni vele. Az irdatlan mennyiségű lőszer mellett 500 légvédelmi gépágyút, 850 páncéltörőt, 11 ezer gépfegyvert, közel 700 tankot, 20 ezer motorkerékpárt és 45 ezer gépkocsit és teherautót veszített ezzel a szövetséges had. Nagy-Britanniában mindössze két hadosztály felszerelésére alkalmas arzenál maradt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
