Ritkán fordul elő, hogy a védőnőknek oltásellenes vagy „fényevő” szülőket kell győzködniük, ahogy az is kirívó esetnek számít, ha munka közben bántalmazzák őket. Rengeteget dolgoznak, a munkateher miatt közösségszervezésre, csoportos tanácsadásra már nem jut idő a családok ellátása után. Van olyan körzet, ahol napi 12 óra sem elég a tisztességes munkavégzésre, túlórapénz viszont nincs. Rengeteg az itt élő külföldi gyermek, akiket ugyanúgy nekik kell ellátni. A babaváró támogatáshoz még egy feltételt kötnének a gyermekek érdekében. Csordás Ágnessel, a Magyar Védőnők Egyesülete elnökével beszélgettünk.
Vannak férfi védőnők?
Védőfiak. De hivatalosan védőnő a nevük nekik is. 1-2 férfi van, aki elvégzi általában a védőnőképzést, de nincsenek a pályán. Akik régebben végeztek, azok inkább orvostechnikai területen helyezkedtek el. Volt, aki iskolavédőnőként dolgozott, de ő is abbahagyta. Most nincs. Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan intim bemenetel a családok életébe, hogy a férfiak nem vállalkoznak erre. Meg a kereset sem olyan, amiből egy családot el lehetne tartani, az anyagi megbecsülés nincs olyan szinten.
Akkor a nőket mi tartja a szakmában?
Az elhivatottság. Ez egy nagyon szép hivatás: segíteni, támogatni a nőtársat a gyermeknevelésben, ami ugye az élet legnagyobb csodája. Ma 10300 aktív korú nőnek van védőnői diplomája Magyarországon, ez nagyon sok. Viszont jelenleg 5200-an rendelkeznek működési engedéllyel, de közülük csak 4915-en dolgoznak védőnőként.
Van még egyéb oka is a fizetésen kívül, ami a végzett védőnőket visszatartja attól, hogy a szakmában helyezkedjenek el?
A munkateher és a felelősség azért nagyon nagy és a munkakörülmények is igen változóak. Sok helyen nincsenek meg azok a körülmények, amelyek elősegítik a kényelmes, hatékony munkavégzést. Jó néhány körzetben rengeteg a gondozott, így van, hogy a védőnőnek egyszerűen nem elég napi 8 óra arra, hogy tisztességesen törődjön a családokkal.
Túlórapénz viszont nincsen.
Mit tehet egy védőnő akkor, amikor egy család nem a gyermek érdekének megfelelően dönt? Mondjuk nem akarja beadatni a kötelező oltást.
Volt az elmúlt időszakban több tragédia, ahol nem fogadták el a védőnői gondozást sem. Az egyik lehetőség az, hogy a gyermeket ellátó orvos felé jelzünk. Ő ugye az orvosi oldalról látja a gyermeket, mi pedig a prevenció és az egészségfejlesztés oldaláról tudunk segíteni. Ha olyan jelet látunk, ami elhanyagolásra vagy gyermekbántalmazásra utalhat, akkor a gyerekjóléti szolgálatot értesítjük, akik már hatóságként tudják a gyermek családjával felvenni a kapcsolatot. Az olyan eseteknél a jogi oldalról indul meg a felelősségre vonás, amik törvénybe ütköznek – ilyen például a kötelező védőoltások elutasítása.
Ilyennek számít az is, amikor valaki védőnőre támad. Milyen gyakran fordul ez elő?
Ritkán. Vannak olyan lobbanékony szülők, akik egy-egy információ vagy egy lehetőség, vagy egy veszélyeztetettség kapcsán úgy reagálnak, hogy bántalmazzák a védőnőt. Szeged környékén volt régebben egy ilyen eset, ahol a csecsemő kis súllyal született. Az édesanya volt otthon és arról beszélt neki a védőnő, hogy nem tudják hazaadni nekik a gyermeket, mert még nőnie kell. A férj pont akkor lépett be, amikor arról volt szó, hogy nem tudják hazaadni a gyermeket, ő meg azt hitte, hogy egyáltalán nem akarják visszaadni. És akkor elcsattant egy-két pofon. A kolleganőnek bevérzett a dobhártyája, az apukát pedig hivatalos személy elleni erőszak miatt feljelentették. Olyan is volt, hogy esernyővel mentek neki egy védőnőnek egy óvodai szűrést követően, mert épp tetűt találtak a gyermek hajába és az édesanyát ez feldühítette.
Szóbeli fenyegetés?
Az gyakrabban fordul elő. Amikor a védőnő elmondja azt, hogy milyen következményei vannak annak, hogyha a gyermeket nem hozzák szűrésre, nem hozzák be védőoltásra, a család táplálkozási gyakorlata nem megfelelő a gyermek számára, akkor azért előfordul, hogy a szülők részéről több minden is elhangzik.
Ez ellen mit lehet tenni? Vannak olyan, államilag finanszírozott tréningek, ahol az ilyen helyzetekre készítik fel a védőnőket?
A védőnőknek azért is nagyon nehéz a feladata, mert nincsenek ilyen lehetőségeink.
Fontos lenne olyan szupervíziós, esetmegbeszélő eseményeket tartani, ahol a megvitathatnák a különböző tapasztalataikat, amit a munka során szereznek. A segítő szakmában rengeteg különböző eseménnyel találkoznak, aminek a feldolgozásához ez szükséges lenne.
Ahol többen vannak egy tanácsadóban, ott természetesen van rá lehetőség, hogy egy-egy nehéz esetet közösen megbeszélnek, hogy hogyan lehetne segíteni a családnak, mit kellene lépni. De nagyon sok olyan település van, ahol egyedül dolgozik a védőnő, és legfeljebb az orvos meg a mellette dolgozó asszisztens, aki egészségügyi végzettséggel rendelkezik.
Ez pénzkérdés vagy a létszámtól függ?
Pénzkérdés, mert a hivatásos szupervizorokat meg kell fizetni. 2-3 éve volt egy EU-s pályázati lehetőség, ahol ezt ki tudtuk próbálni. Nagyon nagy sikere volt, mert a kolleganők felvérteződnek, jó gyakorlatokat mondtak el egymásnak, de a negatív tapasztalatokat is megbeszélték.
A védőnővel köteles most már a törvény alapján is együttműködni a családnak. A védőnő ellátja, aki a körzetében él, tehát ebben benne vannak a leghátrányosabb helyzetű családok, az etnikumba tartozók, a legmagasabban kvalifikált, diplomás családok is és a külföldiek, akik itt élnek Magyarországon.
Rengeteg kínai család él már hazánkban, de sok az orosz, arab és az angol nyelven kommunikáló egyéb nemzetiségű is, akiket ugyanúgy el kell látni.
A védőnőknek mindenhol máshogy kell az információt átadni, de nagyon fontos, hogy olyan hatékony legyen a kommunikáció, hogy mindenhol partnerként fogadják el a védőnőket.
Akkor is nagyon nehéz dolga van a védőnőnek, ha a család egy olyan megoldás mellett dönt, ami tudományosan nem megalapozott, ellentmond a szakmai protokollnak. Gondolok itt az alternatív táplálkozásra, például a vegán lehetőségekre. De élnek itt olyan családok is, akik vallási megfontolásból nem esznek egy bizonyos időszakban, például a Ramadán időszakában és a gyermekektől is elvárják ennek betartását.
A Ramadán alatti böjt a határ melyik oldalán helyezkedik el?
A család döntésébe nem tudunk beleszólni, mert tiszteletben kell tartanunk azt, amit ők választottak. Viszont, amikor a gyermek veszélybe kerül, akkor be kell avatkoznunk. Akkor meg kell itatni, meg kell etetni és nem lehet figyelembe venni a vallási szempontokat. Hisz ő még egy gyermek és nem önrendelkező, legalábbis a mi törvényeink szerint.
Viszont ha itt élnek Magyarországon, akkor az itteni szabályokat kell betartani.
Ezek kirívó esetek, az viszont többször fordul elő, hogy a gyermekek úgy jönnek iskolába, hogy nem ettek csak előző nap az iskolában.
Van olyan mintaeset, ami mondjuk megmutatja, hogy a „fényevést”, az oltásellenességet, vagy akár a gyermekre erőltetett vegán táplálkozást milyen körülmények között kell elképzelni?
Ezek nagyon kirívó és ritka esetek hála az Istennek. A legtöbbször az orvosok és a védőnők meg tudják győzni a szülőt, hogy a gyermeknek a fejlődési időszakban fontos a megfelelő mennyiségű és összetételű tápanyag. De a táplálék hiányának ellentétje is egyre inkább jelen van, am szintén jelentős probléma, ez az elhízás.
Az agárdi kisfiú halálával kapcsolatos eset az nagyon egyedi és kirívó. Ott inkább a szülők és a nagyszülők beszámíthatóságát kell megkérdőjelezni, de a tragédiához hozzájárult a környezet közömbössége is.
E. Benjámin másfél évesen, négy és fél kilósan halt meg hosszas szenvedés után 2013. április 14-én. A kisfiú egészségesen született, 4 hónapos kora körül kezdett kialakulni a vízfejűség, aminek az orvosi ellátására lett volna szükség, amire viszont a családtagok nem voltak hajlandóak, helyette a természetgyógyászhoz fordultak, aki kézrátétellel, varázsvesszővel próbálta meg a gyerek gyógyítását. Azért híresült el később fényevőként a család, mert az átlagost jelentősen meghaladó anyagi körülmények között éltek, így a helyiek arra következtettek, hogy nem a szegénység volt az, amiért a gyermek csontsoványra fogyott.
Akkor miért kellett meghalnia mégis a gyermeknek, ha jelezték a problémát?
A gyerekjóléti szolgálatnak jelzett ott a kolleganő, aki a szabályoknak megfelelően mindent megtett, hogy a gyermek ellátás alá kerüljön. De a védőnői ellátást visszautasították. Akkor még nem volt köteles együttműködni a szülő, a gyermeket pedig elvitték egy másik háziorvoshoz, kihasználták a meglevő kiskapukat. Egész egyszerűen nem látták a gyermeket, itt a gyermekjólétiseknek kellett volna egy kicsit hatásosabban utánajárni véleményem szerint.
A másik oldalt, a szülőket hogyan tudják megóvni attól, hogy hibázzanak?
Azért is fontos a védőnői ellátás, mert a védőnők fel vannak arra készítve, hogy kiszűrjék az olyan problémákat, mint például a gyermekágyi depresszió. Az lenne az ideális, ha a tervezett fogantatás előtt hónapokkal akár orvoshoz, akár védőnőhöz bejelentkezne a pár egy általános egészségfelmérésre. A fogatatás előtt le kell rakni a cigarettát és el kell hagyni az alkoholt, nemcsak a nőnek, hanem a férfiaknak is a leendő gyermek egészsége érdekében. Akinek esetleg krónikus betegsége van, azt is egyensúlyba kell hozni. Ha egy jól felkészített szervezet fogadja be a megtermékenyített petesejtet, akkor nincs olyan – ami viszont a jelen várandósságok akár 90 %-ra igaz -, hogy 4-8 hét is eltelik anélkül, hogy tisztában lennének a várandósággal, miközben rengeteg károsító tényező érheti az embriót, magzatot. Ezekhez a védőnők mind tudnak segítséget nyújtani.
Mi történik akkor, hogy ha nem kívánt terhességről van szó?
Nemcsak a településeken és az iskolákban vannak védőnők, hanem a kórházakban és a családvédelmi szolgálatnál is. Az utóbbi szolgálatnál dolgozó kolléganők a krízishelyzetbe került várandósokat fogadják tanácsadással. Az abortuszra jelentkező hölgyeknek a felvilágosítását végzik a családvédelemi szolgálatnál dolgozó védőnők. Ők adják ki az igazolást a kórháznak, hogy a hölgy az abortusz mellett döntött.
Az első tanácsadás egy elbeszélgetés, ahol a nők elmondják, hogy miért döntenek a terhességmegszakítás mellett. A védőnők felhívják a figyelmüket a kockázatokra és arra, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak, például örökbefogadás. Ezután van három nap gondolkodási idő, majd az azt követő tanácsadáson kell meghozni a végső döntést.
Ez a szegmens mennyire megviselő?
Azoknak a kolleganőknek, akik csak ezzel foglalkoznak, nagyon megterhelő. Azt viszont látjuk, hogy jelentősen csökkent az abortuszok száma. 1992-ben, amikor a családvédelmi szolgálat elindult, akkor még évi százezer körül volt a terhességmegszakítás, most ez a szám alig haladja meg a harmincezret.
Vannak nagyon fiatalok is, akik lányfejjel lettek terhesek, de vannak olyan családban élő hölgyek, akik a többedik gyermeket már nem tudják vállalni és sajnos vannak olyanok is, akik fogamzásgátlásnak használják, azaz nem védekeznek és, ha teherbe esnek, akkor az abortusz mellett döntenek.
A babaváró támogatásra is készülnek a védőnők? Milyen következménnyel járhat az, hogy ha valaki csak a pénz miatt nem él az általa fogamzásgátlásként alkalmazott terhességmegszakítással?
Biztos, hogy lesz, aki csak azért vállal gyermeket, hogy ezt a pénzt megkapják, de más veszélye is van. Sok fiatal pár indul neki a családalapításnak két-három gyerek tervével, de közbejöhetnek olyan anyagi és egészségügyi nehézségek, amik ezt nem teszik lehetővé.
Mivel egészítenék ki a védőnők a támogatás egyébként szigorú feltételeit a gyermekek érdekében?
Egy szülői szerepre történő csoportos felkészítést én szívesen látnék mindenhol. Itt a fiatalok rengeteg kérdésre választ kaphatnak. A csoportos jelleg miatt még olyanokra is, ami nekik eszükbe sem jut, de másoknak igen.
Ehhez viszont pénz és szakember kellene, mert 400 üres állásunk van. A védőnők ennél több feladatot egész egyszerűen nem tudnak ellátni.
A diplomás védőnők számából kiindulva szakember van, csak a pénz hiányzik.
Vissza kéne csalogatni a védőnőket, hogy ne legyen ennyi üres állásunk. Azt a 250 fős létszámot is csökkenteni kellene, amit egy védőnő elláthat, így sokkal több ideje lenne a védőnőnek egy-egy családra, csoportos foglalkozások szervezésére, anyacsoportok, baba-mama klubok létrehozására.
Honnan kellene visszacsalogatni, a pályaelhagyók hol helyezkedtek el?
Volt, aki átképezte magát, voltak, akik a szociális szférába mentek el. A fiatalabbak közül többen gyógyszercégeknél helyezkedtek el, vagy külföldre mentek bébiszitternek, de vannak olyanok is, akik
áruházba mentek pénztárosnak,
tehát nagyon vegyes a kép. De nemcsak a pénz, hanem a nagy munkateher és az óriási felelősség miatt is sokan hagyták el a pályát. Van, ahol 3-400 gyermeket látnak el, de, ha kap egy helyettesített körzetet is, akkor ennél több is lehet. Az viszont már napi 12 órába sem fér bele, nemhogy nyolcba.
Végeznek annyian egyébként, hogy meglegyen az utánpótlás?
Nem. Nagyon sokan elmentek negyven éves munkaviszony után nyugdíjba, a 25-30 év közötti korosztályból viszont nagyon kevesen vannak. És nagyon kevesen végeznek is. Körülbelül 100-120-an fejezik be évente a képzést, de sokan már kapásból máshol helyezkednek el.
Olyanok is vannak, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapják meg a diplomájukat, azt is szeretnénk elérni, hogy ők gyakornokként be tudjanak állni a védőnők mellé. Mert ugye szakmailag felkészültek, le is vizsgáztak, csak a diploma nincs még a kezükben.
A nyelvvizsga azoknak lenne fontos, akik kutatni szeretnének, belőlük csak néhány van, ők viszont oktatnak is. A napi életben, egy kistelepülésen dolgozó védőnő nagyon ritkán használja a nyelvismeretét.
Aki határ mentén van, annak lehet, hogy jól jön. Keleten Ukrajnából, Romániából jönnek át nagyon sokan a magyar egészségügyi rendszerbe, de ők is inkább magyar nyelvterületről, a nyugati országrészen viszont a védőnők mennek át dolgozni Ausztriába.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
