A főiskolások többsége úgy véli, az egyetemeknek belső intézkedéseket kellene bevezetniük a szexuális zaklatás megelőzése érdekében – derül ki a Család- és Munkaügyi Kutatóintézet legújabb felméréséből. Szapu Marianna, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese szerint komplex problémáról van szó, a felsőoktatási intézmények azonban igyekeznek biztonságosabb környezetet teremteni.
A zaklatás különböző formáival egyre gyakrabban találkozunk, az országos statisztikák egyértelműen igazolták, hogy a koronavírus-járvány árnyékában futótűzként terjed a párkapcsolati, valamint a családon belüli erőszak. A Család- és Munkaügyi Kutatóintézet munkatársai a napokban nyilvánosságra hozták a nemi alapú diszkrimináció megelőzését és felszámolását szorgalmazó projekt keretén belül végzett felmérés eredményeit. Elsősorban azt vizsgálták, az egyetemi körökben mennyire van jelen a szexuális zaklatás, miként látják a helyzetet a diákok, illetve milyen elvárásaik vannak e téren az intézménnyel szemben. A kutatásba 1621 fiatal kapcsolódott be, a résztvevők átlagéletkora 23 év volt.
A közzétett elemzésből kiderül, a válaszadók háromnegyede már megtapasztalta a nemi alapú zaklatás valamely formáját, 46 százalékuknak pedig része volt nem kívánt szexuális figyelemben. Azok, akik nemi alapú zaklatásról számoltak be, elmondták azt is, hogy általában nem egyszeri esetről van szó, ismételten előfordult velük, hogy kellemetlen helyzetbe kerültek. A kutatás szerzői kiemelték, a zaklatás leggyakrabban a diákok között fordul elő, tehát a kortárs csoporton belül figyelhető meg ez a viselkedés. A tanárok, akik a „zaklató szerepét töltötték be”, az esetek 34%-ában voltak jelen. Fény derült arra is, hogy a tanítási órák alatt, a szünetekben, valamint a kollégiumban történik a helytelen magatartás – az esetek 60%-ában tehát az iskola létesítményeiben zajlik a zaklatás.
Fontos tény, hogy mindössze az áldozatok harmada mondta el valakinek, hogy mi történt vele. A diákok többnyire a barátaikkal, családjukkal és közeli személyekkel osztották meg negatív élményüket.
Szeretteiknél lelnek támogatásra, ritkán bíznak az iskola vezetésében, s ezáltal tapasztalatuk a magánprobléma szintjén marad, vagy pedig „nyílt titok” lesz belőle, ami a közösségen belül terjed
– mondta Veronika Valkovičová, a projekt kutatója. Komoly problémát okoz, hogy a téma évtizedek óta tabunak számít, és hiányzik az ismeretterjesztés, ami a megelőzés első lépése lehetne.
A főiskolák számára a legfontosabb megállapítás, hogy csupán az esetek 1 százalékában indult hivatalos eljárás az elkövetővel szemben. Az adatok szerint minél súlyosabb bántalmazásról van szó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az iskola valamilyen lépést tesz az ügyben.
A szakértők szerint a diákok hallgatásának két fő oka van – az egyik, hogy úgy érzik, nem elég súlyos vétségről van szó, a másik pedig, hogy azt gondolják, maguk is megbirkóznak a helyzettel. Az elemzés szerzői állítják, ez azzal lehet összefüggésben, hogy a fiatalok gyakran azt hiszik, hogy az iskola nem rendelkezik a szükséges eszközökkel, ezért a probléma orvoslásáért ők maguk a felelősek. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy a megkérdezett tanulók a zaklatás különböző megnyilvánulásait saját maguk szexuális zaklatásnak tartják. Ugyanakkor ezt a viselkedést általánosnak érzik az egyetemi környezetben, és úgy tekintenek rá, mint egyéni problémára, amelyet saját maguknak kell leküzdeniük. Ezáltal a szexuális zaklatás legsúlyosabb megnyilvánulásai is kimondatlanul maradnak, és az egyetem vezetése lehet, hogy nem is sejti, hogy mi történik. Az első lépés annak mérlegelése, hogy az iskolákban mennyire hatékonyan vannak beállítva a szexuális zaklatással kapcsolatos eljárások, illetve, hogy mennyire nyitottak a tanulók panaszai felé” – folytatta.
A megkérdezettek többsége szerint az iskolák vezetőségének új intézkedéseket kellene bevezetni a szexuális zaklatás megelőzése érdekében. Egyes intézmények ezt már megtették, Szapu Marianna, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese lapunk érdeklődésére elárulta, egyetemi szinten egy új etikai kódexet hagytak jóvá, mely kifejezetten megjelöli a szexuális zaklatást, mint nem tolerálható viselkedési formát. „Konkrét pontban definiálja a szexuális zaklatást mint az akadémiai közegben elfogadhatatlan viselkedési módot” – mondta. Hozzátette, a bölcsészkar kódexe korábban is tartalmazott egy kitételt, mely rögzíti a zéró tolerancia elvét a szexuális zaklatást illetően. „Az egyetem nemrég fogadta el a nemek közötti egyenlőség tervezetét, melyben szintén szerepelnek a zaklatás megelőzésére irányuló intézkedések” – hangsúlyozta.
A kutatás készítői kiemelték, az egyetemisták körében számos tévhit övezi a zaklatás kérdését. A diákok egy része úgy véli, a nők gyakran hamisan vádaskodnak. Figyelemre méltó az is, hogy sokak szerint a szexuális zaklatás provokáció eredménye – például, ha egy nő vonzó öltözetben mutatkozik, akkor magának köszönheti a helytelen megjegyzéseket. Az egyetemi docens megerősítette, valóban elterjedt sztereotípiáról van szó, és sokan így gondolkodnak.
A szexuális zaklatás soha nem a szexualitásról szól, hanem a hatalomról és a hatalommal való visszaélésről
– magyarázta, majd hozzátette, fontos lenne a széles körű tájékoztatás, hogy a köztudatba (beleértve a tanárokat és diákokat egyaránt) jobban bekerüljön, mi a szexuális zaklatás, hogyan lehet védekezni ellene, illetve milyen eszközök állnak rendelkezésünkre.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
