A nők millióinak életét megkeserítő betegség viszonylag gyakori volt a 16. században. Raffaella Bianucci, a Warwicki Egyetem onkológusa csapatával azon ábrázolásokat vette górcső alá, amelyek a női mellet mutatták be. Mégpedig azon célból, hogy bizonyítékokat találjanak az alattomos kór évszázadokkal korábbi jelenlétére. Tanulmányukban kifejtik, hogy két 16. századi ábrázolást is találtak, amelynek nőalakjain egyértelműen mellrák jelei láthatók.
A rákra gyakran tekintünk modern betegségként, amelyet a hosszabb élettartam, az étkezési szokások gyökeres átalakulása, valamint az életstílus megváltozása idézett elő. Azonban a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a genetikai mutációk okozta daganatok már igen régóta keserítik meg az ember életét. Hogy közelebb kerülhessen a tudomány az elmúlt évszázadok rákos megbetegedéseinek megértéséhez, Raffaella Bianucci, a Warwicki Egyetem onkológusa csapatával azon ábrázolásokat vette górcső alá, amelyek a női mellet mutatták be. Mégpedig azon célból, hogy bizonyítékokat találjanak az alattomos kór jelenlétére.
A The Lancet Oncology című folyóiratban megjelenő tanulmányukban kifejtették, hogy rábukkantak a mellrák legkorábbi ismert ábrázolására. A betegség jeleit Michele di Ridolfo del Ghirlandaio (Michele Tosini néven is ismert) Az éjszaka című, 1553-1555 között készült festményén lévő nőalaknál észlelték. A reneszánsz és a barokk korszakot összekötő manierizmus egyik legjelentősebb alkotója egyébként Michelangelo egyik szobráról mintázta a nőalakot. A firenzei művész képén lévő hölgy bal melle szemmel láthatólag kisebb mint a másik, a mellbimbó pedig egyfajta visszahúzódás jeleit mutatja. A szakértők szerint ez egyértelműen a mellrákra utal.
A csapat nem csupán Tosini képén, hanem más reneszánsz festményen is talált további jeleket. Egy másik firenzei, Maso da San Friano (eredeti nevén: Tommaso D’Antonio Manzuoli) A bátorság allegóriája című festményén lévő nőalak mellén még jobban látszódik a tumor, amely „átüt” a bőrön, valamint duzzadttá teszi a mellbimbó körüli szöveteket. „Ezek a jellemzők összhangban vannak a fekélyt és akár üszkösödést is okozó mellrákkal, valamint esetleg egy nyiroködémával (lymphoedema)” – írják a kutatók.
A szakértők úgy vélik, hogy a tény, miszerint mindkét festmény a 16. századra datálható, nem lehet véletlen. Mint Bianucci és kollégái tanulmányukban kifejtik, a reneszánszban az orvostudomány jelentős fejlődésnek indult és új praktikák nyertek teret, mindez pedig a mellrák sebészeti eltávolításának terén is tetten érhető volt. (A korszakban egyébként egyre több figyelem hárult az anatómiára, a művészek pedig arra törekedtek, hogy reális képet fessenek az emberi testről.) A IV. Henrik francia király udvarában szolgáló, valamint a Montpellieri Egyetemen oktató Barthélémy Cabrol francia sebész (1529–1603) az egyik első volt, aki mastectomiát hajtott végre, vagyis műtéti úton távolított el női mellet, hogy megakadályozza a rosszindulatú emlődaganatok burjánzását.
Ugyanakkor a radikális masectomia, tehát a mell egészében történő eltávolítása igen ritka volt még abban az időben, főként az érzéstelenítési módszerek elégtelenségének, valamint a fertőzésmentes beavatkozások hiányának köszönhetően. Továbbá fontos szempont volt, hogy a melleket a nőiesség egyik legszentebb szimbólumának tartották és a férfi orvosok a gyakorlatot sok esetben embertelennek minősítették.
A tanulmány szerzői úgy vélik, a korai és késői reneszánsz festményeken az alkotók tudatosan jelenítették meg a mellrákot, ami azt bizonyítja, hogy igen elterjedt lehetett már abban az időben is. Más kutatók ugyanakkor úgy vélik, maguk a festők nem tudtak arról, hogy milyen betegséggel is állnak szemben, ám reálisan akarták megjeleníteni a modellt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
