Immár negyedik éve, hogy a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum (korábban 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola) tanárai és legközelebbi hozzátartozóik október első hétvégéjét valahol a Kárpátokban töltik. A számos lehetőség közül idén a negyedik legmagasabb Kárpátok-beli hegycsúcs, a Petrosz (2020 m) meghódítását tűztük ki célul.
Egy ilyen hegyi túra időigényes, előkészületeket és fizikai felkészülést igényel, olykor veszélyes is lehet. Az időjárás az adott hétvégére kedvezőre fordult, így reményteljesen vágtunk neki a közösen eltöltött hosszú hétvégének. Péntek délután indulva estére értük el szálláshelyünket, de még belefért a programba egy esti városnézés. Szombaton korán kellett kelni, hogy megreggelizzünk, s reggel nyolcra útra készen álljunk. A kétórás zötykölődés úttalan hegyi utakon, emelkedőkön, szakadékok közelében és szurdokok mentén különösen azoknak volt érdekes és felejthetetlen élmény, akik először utaztak terepjárón a Kárpátokban. Amikor a felhők szintjére értünk, tartottunk egy szusszanásnyi megállót, hogy megörökítsük a tájat, a napfény játékát a felhőkön, a hegyvonulatokat, a természet szépségeit. Kisvártatva folytattuk útunkat, és összességében kilométernyi szintkülönbség-emelkedés után megérkeztünk kiindulópontunkhoz, az 1590 m magas Sumnyeszka fennsíkhoz. Innen már látszott a kitűzött hegycsúcs, amelyhez a jelzőtábla 2 óra alatt teljesíthető 4,5 kilométeres gyaloglást vetített elénk. A leggyorsabb túrázó 1 óra 40 perc alatt teljesítette ezt a távot, annak ellenére, hogy egy borókafenyvesen kellett átvergődnünk, de a többiek is folyamatosan érkeztek fel a Petroszra.
A hegyen kápolna, kereszt és kőrakás fogadott, amelyet a turisták hordtak össze, így a hegy gyakorlatilag már 2,5 méterrel magasabb, mint a térképen jelzett tengerszint fölötti 2020 m. Festői kilátás nyílt innen a kétezer méter közeli hegyekre, elsősorban a Hoverlára, de el lehetett látni egészen a Máramarosi Havasokig, a csornahorai Pop Ivánig (2028 m). A Petroszról jól lehet látni Kőrösmezőt a Tisza völgyében, és vele összefüggésben a Drahobrat sítelepet szétszórt szálláshelyeivel 1400-1500 m közötti magasságban, valamint fölötte a Bliznyica ikercsúcsot (1881 m). Ezen a magashegyi levegőn és a kellő fizikai megterhelés után nem volt gond az étvággyal. Kb. egy órát tölthettünk a magaslaton, bejárva annak minden részét, fényképezve a négy égtáj felé. A magasból egy észszerűbbnek tűnő visszautat találtunk, ezért jelentős időmegtakarítással, egy órán belül értünk a terepjárókhoz. Itt kipihentük magunkat, az őszi napfény melegítően simogatta arcunkat a szélben. Vacsora után, aki akart, vizes programokon vehetett részt: lehetett szaunázni, csánozni, majd megmártózni a jéghideg Tiszában, majd újra a meleg vízben… Ezen az estén gyorsabb elcsendesedés volt tapasztalható, mint az előzőn… A harmadik napon, a hazaúton megálltunk a Trufanyec vízesésnél és ebédre újra az Európa közepe obeliszknél.
A kirándulós hétvége és a teljesített programok erősebbre kovácsolták tantestületünket, a hétköznapok munkakapcsolatát felváltotta a közösen eltöltött szabadidő élménye. Ezúton is köszönjük Magyarország Beregszászi Konzulátusának és Szi-lágyi Mátyás úrnak a támogatását, hogy egy 40 fős természetkedvelő pedagógus-csoportnak lehetősége nyílt a Hoverla (2061 m) ikertestvérének is mondható Petrosz (2020 m) csúcs meghódítására. Az idei az egyik legnagyszerűbb közös kirándulás volt, sok felejthetetlen élménnyel, rekreációval, vidámsággal és tartalmas kikapcsolódással.
Bárdos Istvánprogramfelelős tanár
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
