London és Bristol után utunk Írországba vezetett, egyik bristoli riportalanyunk felajánlotta, hogy egy kis városnézés után kivisz minket a reptérre, ugyanis éppen Uber-sofőr. Egy magyar fiatalember vendéglátóhelye előtt vártunk rá, amit sajnos belülről már nem tudtunk megtekinteni. A belvárosi utcácskák, ahova a bordó 2015-ös Mazda 6 begurult elénk, híresek a független kisvállalkozásaikról. „Kis emberek kis boltjai” – ahogy Dani fogalmaz, szerinte ez Nyugat-Európában nagy dolog, hiszen már nem sokan vállalkoznak, az óriásláncok teljesen lefedik a piacot.
Daninak is volt egy vállalkozása még Magyarországon, amit ikertestvérével működtettek. Négy évig sikerült fenntartaniuk az adóterhek mellett. A férfi szerint nem az ő hibájuk volt, hogy végül nem jött be a vállalkozás. Mikor már annyira beindult, hogy két plusz főt és egy könyvelőt is foglalkoztatniuk kellett, egyszerűen nem tudták kigazdálkodni az utánuk fizetendő járulékokat. A könyvelő buzdította őket, hogy ne adjanak számlát, csaljanak, mert máshogy ez nem megy, legális keretek között szinte lehetetlen sikeres vállalkozást üzemeltetni Magyarországon.
„23-24 éves fiatalok voltunk, akikre azt akarták rákényszeríteni, hogy a tisztességes vállalkozásunkat csaljuk el és legyünk tisztességtelenek”
– meséli elkeseredetten. Végül úgy döntött, nem akar beszállni ebbe a játszmába. Ekkor költöztek ki fivérével Angliába.
Ennek már öt éve. Dani először szerette az új otthonát, azonban hamar rájött, hogy nem a helyet, hanem a több pénz kínálta lehetőségeket élvezi. Lelkesedése viszont nem tartott sokáig, Az elmúlt 1-2 évben már nagyon haza vágyik. Testvére néhány hónapja hagyta ott és tért vissza Magyarországra. Talált egy állást, ahol megkeresi a nettó 200 ezret és még cafeteriát is kap mellé. Dani szerint ez a realitás, Pesten manapság többet nem nagyon keres az ember.
Tervei szerint maximum egy éven belül követi fivérét, addig még gyűjtögeti a pénzt és a nyelvtudást.
„Ebből az uberezésből még mindig többet tudok összeszedni, mintha akármit csinálnék odahaza.”
Diplomája nincs, ezért azt reméli ha hazatér, akkor az angol és spanyol nyelv ismerete segít neki elhelyezkedni, ha nem, akkor marad a taxizás. Ráadásul barátnője sincs jobb helyzetben, szülei ugyanis éppen akkor döntöttek az ország elhagyása mellett, mikor a lány a középiskola utolsó évfolyamát járta, így se diploma, se érettségi. Nyolc osztály, amivel úgy vélik „Magyarországon egy borsodi cigánnyal tekintenék egyenlőnek”, Angliában viszont egy pizzéria menedzsereként dolgozik, így talán érthető miért próbálja a férfit is maradásra bírni.
Miközben a szerelemlakatoktól roskadozó korlát mellett felsétáltunk Bristol híres hídjához – amiről leginkább a veszprémi völgyhíd jutott eszembe – Dani arról mesélt, hogy a települést évről-évre neves magazinok választják az Egyesült Királyság legélhetőbb városának. Utazásai után, ő is hasonló véleményre jutott, még akkor is, ha rengetegen drogoznak, szívnak, graffitizgetnek és tele van a város aktivistákkal. Szerinte Bristolban szinte mindenki „ilyen Gulyás Márton-féle labor-party szavazó”, de még mindig jobbnak látja ezt az anarchista közeget mint azt, amit északabbra, Leedsben, Birminghamben, vagy Manchesterben tapasztalt.
Dani szerint bár Birminghamet mondják az Angliában élő terroristák gócpontjának, a brit Molenbeeknek, nem véletlen, hogy Manchesterben történt a terrortámadás, mert oda is tértek vissza ISIS harcosok, tele van bevándorlókkal. A támadás híre a budapesti Fröccs-teraszon egy drága ital kortyolgatása közben érte. Másnapra szólt a repjegye vissza Londonba.
„Megfordult a fejemben, hogy innen, a nyugalom szigetéről miért menjek vissza oda, ahol bármikor felrobbanthatnak.”
Végül mégis felszállt a gépre, de a reptéren, majd a vonatállomáson, sőt utána még napokig Bristol belvárosában is görcsben volt a gyomra.
Mikor kiköltözött kíváncsi volt, milyen a valóságban a sokat hangoztatott multikulturalizmus, de mint mondja ott már nincs is nagyon multikulti, egyszerűen „azok már nem angol városok”. Ahol összetett a lakosság, ott sem együtt élnek, inkább egymás mellett.
„Angol az angollal, lengyel a lengyellel, magyar a magyarral, szomáliai a szomáliaival ül be sörözni.”
Dani szerint csak a jólét tartja fent a balanszot. Első riportalanyunkhoz hasonlóan ő is azt mondja,
„ha egyszer nagyobb lesz a munkanélküliség, az emberek szét fogják tépni egymást.”
Hiába mutatja magát elfogadónak az angol társadalom és próbálnak vezekelni azért mert szerepet játszottak a Közel-Kelet szétverésében, legtöbben nem szeretik, hogy ez a kultúra betelepült a hazájukba.
„Nyilván a Brexitet lehet másra fogni, de az egy migrációs népszavazás volt”,
azt hiszik, hogy emiatt majd nem jönnek a harmadik világbeli országokból, pedig ezzel maximum a kelet-európaiakat tartják valamelyest vissza, miközben velük nincs bajuk, mert jól dolgoznak. Viszont azt nem tehetik meg, hogy szétválasszák ezt a kettőt. Nagyon sok szomáliai taxis van például, akik se vezetni, se angolul nem tudnak, miattuk gyakorta Danit is egy írástudatlan senkiként kezelik, ami csak erősíti benne a vágyat, hogy hazatérjen a szeretett Budapestre.
Ám tudja jól, hogy még gyűjtenie kell, ha nem akar 30 évesen a szüleihez visszaköltözni.
„Az emberek túlnyomó többsége azért van csak itt, mert nem tud hol élni, ha már nem szeretne a szüleivel lakni.”
Nézegeti egy ideje a pesti ingatlanokat, de felháborodva meséli, hogy mikor kijött, akkor sem tudott volna otthont venni magának, az elmúlt években meg legalább 5 millióval feljebb mentek az árak. Nem érti, honnan lehet Magyarországon előteremteni 20 milliót, mikor még a hitelhez szükséges önerő is csak nehézkesen, évek alatt jön össze.
Szerinte ez hajtja ki a fiatalokat, akiknek „az értelmesebbje” 4-5 év alatt kint megszedi magát és megy is haza, ahol már nem lesznek gondjai. Hosszú távon csak azok maradnak, akiket valami érzelmi kötelék tart kint, vagy „a prolik, akik otthon is azok voltak, meg kint is azok és ahogy Magyarországon, úgy Angliában is csak elszórják a pénzt a semmire”, csak kint jobb életszínvonalon teszik ezt és tetszik nekik az angol társadalom felszínessége.
„Tegnap is vittem ki a reptérre egy párt, kisbabával. Hazaköltöztek.”
Beszélgetett velük útközben és azt mesélték, hogy ők sem szerettek kint, nehezen viselték a felszínességet, de rákényszerültek, hogy néhány évet idegenben töltsenek, mert csak így tudták megalapozni a jövőjüket. Ráadásul Kelet-Magyarországról származnak, ahol a legrosszabb a helyzet, ennek ellenére oda mentek most vissza.
„Csak az anyagiak jobbak idekint”, ha elmegy az ember vásárolni nagyjából ugyanannyiért kapja meg a dolgokat, mint Magyarországon, miközben háromszor vagy négyszer annyit keres. Dani az ötmilliós autó árát, amivel most dolgozik, két év alatt a raktáros-csomagszállító fizetéséből szedte össze. Magyarországon minimálbérből ez elképzelhetetlen lett volna.
„Bezzeg Tiborcznak biztos leesne itt a legdrágább negyedben is egy ingatlan”, ezért nem halad az ország a gazdasági virágzás közepette sem. Ezért fog mindenképp szavazni áprilisban. Dani szerint a szavazati jogával mindenkinek élnie kell, hiszen ha nem is látják közvetlen, akkor is a saját életükről döntenek. Ha rajta múlna, meg is büntetné, ha valaki nem megy el a választásokra. 20-30 ezer forint már elég ösztönző lenne, hogy ne fulladjon érdektelenségbe a társadalom. Igazságtalannak tartja, hogy a kint élők nem szavazhatnak levélben és el kell menniük Londonba, de
„ha Orbán átrakná Glasgowba, akkor is elmennék, ha Hawaii-ra akkor oda is elrepülnék és rávésném az ikszet a szavazólapra, hogy csak ne a Fidesz legyen.”
Három hely már foglalt a kocsiban, de meghirdeti még a másik kettők, szívesen elvisz bárkit ingyen Londonba, de azért reméli
„ők sem szavaznak majd az otthoni feudalizmusra, mert az nem vezet sehova.”
Portálunk kivándorolt magyarokról szóló riportsorozatának korábbi részeiből, Péter történetét itt, Gergő és Szandra kiköltözésének körülményeit itt, Zsolti állampolgársághoz jutását itt, Lajos és Ildikó magyar társadalomban való csalódását itt, Bianka és Zsombor jobb társadalomért való törekvéseit itt, valamint a külföldön jól menő vállalkozást kialakító magyarok történetét itt ovashatja.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
