Egy évszázaddal az egész emberiséget megrázó I., majd 77 évvel a soha nem látott pusztítást okozó II. világháború után, 2022. március idusán az értelmetlen és szándékolt halál fegyverei dörögnek Ukrajnában. A minap végrehajtott emberirtásban, csak az Azov-tengeri partok közelében fekvő, egy hónapja még virágzó, szép városban, Mariupolban az ártatlanul ágyútűzben meghalt civilek száma több mint 2 500.
Az orosz tankok hadoszlopba felállva a lakótelepekkel szemben, elkezdték szétlőni az otthonokat. Akciójuk nyomán temetetlen holtak, romhalmaz, messze emelkedő fekete gyászfüst-felhők. És a kilőtt szülészeti klinikáról az éppen megszült anya és gyermekének menekítését láthatta a világ, műtőasztal alá bújt orvosokat, ápolókat, rettegve az egész épületet megrázó robbanások nyomán. Miféle őrület tombolja haláltáncát ebben a városban és sok más városban, Ukrajnában? Micsoda látvány, a fekete műanyagzsákokba bújtatott halottak futóárok tömegsírba csúsztatása Kijev külvárosában, azonosítatlanul, fejfák nélkül, se pap, se gyászolók, csak kapkodva cselekvő ukrán katonák és civilek, félve a következő belövéstől, hogy legalább egy tömegsírnyi „nyughely” jusson a különben temetetlen ismeretleneknek. Nem folytatom. A borzalmakat live adásaiban a CNN, a BBC, az Al Jazeera élő szemtanúként, pokoli szinkronitásban követi.
Ez az a helyzet, amire Babits fájdalmas feljajdulása és a sváb protestáns hitbölcselet máig tanulságokat kínáló korszakos imádkozója, J.A. Bengel (†1752. november 2.) sorai mélységesen illenek: Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Ha tehetném, minden menekülőnek a kezébe tennék egy igés matricát, rajta a hitbölcselő soraival: Isten sokszor nem kímél meg minket a szenvedéstől. De átsegít a szenvedésen…
Ismét milliók élik át a sors-próbatételt, menekülve, vagy óvóhelyeken dideregve, félelemtől reszketve, elfogyó víz és élelmiszer gyötrelmei között, s kénytelenek megtanulni a kemény leckét: amikor már nem lehet tenni semmit, valójában mégis lehet –
„Világörökség”! Prima et ultima ratio – oratio. Még az orosz tankok nyikorgó lánctalpai előtt is. Ezt értették meg azok, akik egy hete meghirdették az EURÓPA IMÁDKOZIK UKRAJNÁÉRT nemzetközi imaláncot, aminek mára már 17 903 regisztrált résztvevője könyörög minden nap délután 17 órától helyi idő szerint. A vezérfonalat itt követhetjük.
Házi csendességünkben, családi és kiskörű összejövetelen, online vagy élőben, gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon, istentiszteleteken emeljük fel imáinkat Urunk színe elé. Legyenek ezek rekviem-imák, megemlékezve a szenvedőkről, az elhunytak hozzátartozóiról, a menekülőkről, a kórházakban és lövészárkokban helytállókért, de legfőképpen a fegyverszünetért, a borzalmak vége szakadásáért, az emberi józanság győzelméért a hatalmi hiúság és akarnokság, zsarnokság fölött. Mai napra is gyűjtöttünk, fordítottunk néhány imát, legyen ez is testvéri részvétünk és ima-részvételünk segítője.
Ma a fő imatéma:
Urunk nehéz feladatot bízott ránk. De így cselekedett Ő is, mi sem tehetünk másként, legfőképpen nem hallgathatunk!
„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” – Luk 6,28. Imádkozzunk az oroszországi politikusokért. Imádkozzunk értük, hogy forduljanak vissza az erőszak minden útjáról. Imádkozzunk a világosság, az igazság és az igazságosság győzelméért Oroszországban és Ukrajnában.
(Válogatás és fordítás: Dr. Békefy Lajos és Békefy-Röhrig Klaudia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
