Miképp arról a világsajtó beszámolt, és a magyarországi médiumok is hírül adták, az USA – „Putyin Ukrajna elleni agressziójára válaszul” – a második világháborúban már „jól bevált” „lend-lease”, formula alapján kíván óriási mennyiségben fegyvert és hadianyagot szállítani a kijevi rezsimnek. A magyar fordításban kölcsönbérletinek nevezett törvényt az amerikai Kongresszus a napokban el is fogadta. Amiről azonban nagy a hallgatás, és amiről nem szólnak a „fősodratú” médiumok: a „lend-lease” törvény tervezetét már januárban elkészítették, több mint egy hónappal azelőtt, hogy Putyin orosz elnök elismerte volna a két kelet-ukrajnai szakadár terület függetlenségét, és megkezdődött volna a „különleges hadművelet”.
Ugyanakkor a Szenátus Külföldi Kapcsolatok Bizottsága a „land-lease” törvénycsomag tárgyalását csak április 6-án vette napirendre. Egyhangúlag szavazták meg (ebben az ügyben a pluralitás nem létezik a nagy demokráciában, holott elvileg és a fenntartani kívánt látszat szerint nem az USA vív háborút, csupán csak „segítséget nyújt az áldozatnak”). Az április 28-i képviselőházi szavazáson azért ellenszavazat is született, ha nem is túl sok: a Kongresszusban 417-en szavaztak a törvényjavaslatra, 10-en pedig ellene. (A nemmel voksolók mindegyike a Republikánus Párt képviselője volt.)
Az eredeti kölcsönbérleti törvényt 1941 márciusában fogadta el az amerikai Képviselőház. A cél akkor még a Németországgal élet-halál harcot folytató Nagy-Britannia és a Szabad Francia Erők, valamint a kommunisták ellen harcoló kínai Kuomintang megsegítése volt. Hivatalosan az USA akkor még nem állt hadban sem a tengelyhatalmakkal, sem Japánnal. Sőt, az elszigetelődési politika szellemében korábban törvények kifejezetten tiltották, hogy az USA hadianyagokat és fegyvereket szállítson hadban álló országoknak. A kölcsönbérleti törvény hatályát a Szovjetunió elleni német támadást követően Sztálin birodalmára is kiterjesztették. 1945-ig összesen hozzávetőleg 50,1 milliárd dollár értékű árut szállított le a szövetségesei számára.
A „deep state” megbízásából ténykedő demokrata és republikánus amerikai politikusoknak különös véleménye van a demokráciáról és a nemzetközi kapcsolatokról: az atlantista-globalista propaganda teljes erővel düböröghet, Oroszország álláspontja és véleménye azonban ne jelenjen meg sehol; ezen kívül pedig Ukrajna felfegyverzése, a kijevi rezsim feletti globalista irányítás megszilárdítása, a nyugati titkosszolgálatok felforgató ténykedése Ukrajnában, Oroszországban, és mindenütt másutt nyilván a legteljesebb rendben van. Persze semmi kétség: az orosz titkosszolgálatok valóban tevékenykednek a világban, és miként mindenki más, Oroszország is igyekszik kedvező színekben feltüntetni magát a médiumok segítségével, vagyis „folytat propagandát”. Azonban az USA (pontosabban az USA-t is irányító mélyállam) és Oroszország háborújában elegendő a térképre nézni, hogy megértsük, ki itt a támadó és ki a védekező fél. A háború nem az USA közelében, hanem Oroszország határai mellett zajlik (az ukrajna szó jelentése határvidék), és miközben Oroszország 1990 óta folyamatosan hátrált, a NATO az elmúlt 23 esztendő során 14 országot vett fel a soraiba, jelentős mértékben kiterjesztve a globális birodalom befolyási övezetét Oroszország rovására. Ukrajna nyugati bekebelezése, és felfegyverzése után csak idő kérdése volt, mikor kísérli meg Oroszország a világhódítók megállítását.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
– A nyugati hazudozás iskolapéldája: az orosz "agresszió" és a "védekező" Nyugat meséje
– Mekkora szerepe volt a nyugati segítségnek a II. világháborús szovjet katonai győzelemben?
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
