Régi szép idők!

Régi szép idők!

Az interjúhoz mellékelt képen látható a négyes metró megálmodója, a fején valami török fez látható, s a fényképfelvétel tanúsága szerint mutogat és üvölt. Ahelyett, hogy hálás lenne érte, amiért nem kell a határ felé menekülnie. Mint egykor, azokban a bizonyos „régi szép időkben”, amikor még nem volt ízfokozó, meg rémisztő okostelefon-nyomkodás.

Hej, a régi szép idők! Sóhajtoznak gyakran a Facebookon, a különféle szerepjátékos álvalóságban élők, akik visszasírják a kézi szövést, a zsindelytetőt meg vágyakoznak a kapirgálós csirkére – aztán a bio életforma- és jóságos anyaföldrajongó nem érti meg, hogy ha vissza akarnánk térni a háztájira, meg a kapirgálós csirkére, akkor a lakosság hetven százalékát meg kéne ölni, lévén ezzel a módszerrel nem tarthatók fenn milliós városok –, illetve arra a csodálatos létre, amikor az asszony patakban mosta a ruhát és nem használt öblítőt. Merthogy az természetes. És ami természetes, az jó. Hát, igen, „természetes” a lábgomba meg a földrengés, illetve az is, hogy az embernek negyvenéves korára alig maradnak fogai, de ebbe most ne menjünk bele.

(Megfigyelésem szerint a „Sej, azt volt a szép, amikor a patakban mosta a ruhát a romlatlan és városiasodástól mentes tradicionális női princípium!” szöveget olyan férfiak szokták szajkózni, akik negyvenéves korukban még az anyjuknál laknak, aki hetente kimossa a gatyájukat.)

Ez a régi szép időkről való sóhajtozás nekem a 24.hu egyik cikkéről jutott eszembe. A 24.hu nevezetű oldalon egy bizonyos Nagy József nevezetű írt valami cikket ezzel a címmel: „Demszky Gábor: Gondolkodom, hogy ismét beszállok a politikába.” És a hozzá mellékelt képen látható a négyes metró megálmodója, a fején valami török fez látható, s a fényképfelvétel tanúsága szerint mutogat és üvölt.

Értik, itt mutogat és üvölt ahelyett, hogy hálás lenne érte, amiért nem kell a határ felé menekülnie. Mint egykor, azokban a bizonyos „régi szép időkben”, amikor még nem volt ízfokozó, meg rémisztő okostelefon-nyomkodás.

Borzasztó.

Régen a vesztest megölték! Az Oszmán Birodalomban ha új szultán került trónra, az uralomra kerülésének másnapján váltott lóval menekültek a határ felé az ellenlábasok, a konkurens hercegek, meg a szultán unokatestvérei, aki esetleg szóba jöhettek, mint trónkövetelők. Nekünk meg végig kell néznünk, amint Gyurcsány, Lendvai, Demszky vergődik, meg a Kötöttfogásban sipákolnak ezek az „elnyomott értelmiségiek”.

Majd lejjebb – mármint a 24.hu-s cikkben –, miután panaszkodik egy kicsit Demszky, hogy kevés a pénze, és el kell adnia mindent, ez olvasható: „Persze jobban megélnék, ha hagynának tanítani, pénzt keresni Magyarországon. De nem hagynak, nemcsak engem, hanem Hodosán Rózsát sem, Magyar Bálintot sem, Pető Ivánt sem, Kuncze Gábort sem. Tiszta Kádár-rendszer.”

Miről beszél ez az ember? A szabadság legnagyobb fokát éljük! Mint írtam, szultánváltáskor a fél földrész megtelt az előző uralkodó porontyaival meg a kegyenceivel, ezek a Simicska-árvák meg lapot indítanak, ahol elpanaszolják üldöztetésüket.

Hírdetés

II. (Vak) Béla hatalomra kerülésekor a Kálmán-párti nemesség felét kardélre hányták, de – hogy kicsit közeledjünk a modernizmus felé – a haladó és felvilágosult komcsik se pátyolgatták az ideológiai ellenfelet, ha kijutott élve külföldre, hálát adhatott a sorsnak, de az se volt olykor elég, mert egy helyes kis jégcsákány minden nagyobb munkaruházati boltban beszerezhető.

Igen, a szabadság legnagyobb fokát éljük, mert nem csak arról van szó, hogy Károly Róbert kiirtotta Záh Felícián teljes családját, vagy hogy a Népbíróságon megtörtént az a jogi nonszensz, hogy ugyanaz képviseli a vádat, a bírót és a végrehajtót, de ott kint, a politikailag korrekt Európában ma letöltendőket osztogatnak kínos nézetekért, és egy sima Facebook-poszt miatt rárúgja valakire a rendőrség az ajtót.

„Tiszta Kádár-rendszer.” Ezt nyilatkozza Demszky. Én nem tudom, mi van ezzel az emberrel. A bukott politikusság elmebeli hiányokat és memóriazavarokat okoz? Nem volt mégis jobb világ, amikor futni kellett a határ felé? A mozgás legalább élénkíti a vérkeringést, és így talán nem lép fel ekkora mértékű amnézia. Pont a cikkben sopánkodik Demszky, hogy el kellett adnia a szamizdat gyűjteményét, meg a megfigyelési dokumentumait, erre Kádár-rendszerezik. Érdekelne, vajon emlékszik-e arra, hogy mit reggelizett. Szörnyű. Tényleg jobb a határ felé menekülés. Abban mégiscsak van valami méltóság, nem úgy, mint ebben a kínos történetben.

Gábor, te ezt a 24.hu oldalon szövegeled Nagy Józsefnek, aki rendszeresen televíziós csatornákon szidja a rendszert. A Kádár-rendszerben – tudod, amelyikben a szamizdatokat gyártottátok – melyik rádióban vagy televíziós csatornán lehetett a rendszert szidni? És ha posztolták, hány lájkot kapott érte az ember?

A gumibotcsapások nem számítanak lájknak, kedves Gábor. Meg azok a strigulák sem, ahol az ember jegyzi, hogy mikor melyik munkahelyről rúgták ki.

Nem Gábor, a kerületi őrszobán eltöltött napok száma sem lájk. Kérlek, használd az eszed!

Mellesleg ezt az üldöztetést egyszer jó lenne már megvizsgálni közelebbről. Nekem érdekes és felettébb kínos gondolataim támadnak azzal az üldöztetéssel kapcsolatban, amikor a rendszerrel szembeni ellenálló hős elmegy a Nyugatra, ott nyilatkozik a Szabad Európa Rádiónak – amelyik bemondja a lakcímét is, hogy hol kapható a Beszélő –, majd hazajön, és nem történik semmi. Tizenéves suhancokat meg letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatvanfős, külvárosi koncerteken előadott néhány mondatért. Sőt, olykor abban az esetben is, ha a szó szoros értelmében egyetlen rendszerellenes mondat sem hangzott el, mint a veszprémi Közellenség együttes elleni per esetében 1983-ben.

Gábor! Ti kimentetek nyilatkozgatni Párizsba, Nagy Ferónak meg közben elvették az útlevelét. Hogy is van ez?

No, de ez egy másik cikk témája lenne, remélem egyszer valaki megírja, én erre már lusta vagyok.

Pozsonyi Ádám – www.888.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »