A töltött káposzta a magyarság csúcsteljesítményei közé tartozik, hamarosan akár a hungarikumok listáját is gyarapíthatja, Fazekas Sándor miniszter épp szeptemberben, a mezőberényi töltött káposzta fesztiválon jelentette ki, hogy „töltött káposzta jó eséllyel pályázhat arra, hogy hungarikum legyen”.
Innentől már csak egy lépés, hogy hungarikummá avassák a kebabot is, párhuzamok egész sora fedezhető föl ugyanis. Jöttek a török hordák, elhozták nekünk mindkettőt, a magyar ember azonban nem az a fajta, aki hagyja, hogy elvegyék a kultúráját, jó hazai bort iszik literszám, és úgy veszi magához a töltött káposztát, komolyabb mennyiség után pedig a kebabot a sarkon. Prioritások és szokások persze módosulhatnak (ahány ház), konzervatívabb szemléletű polgárok a bort inkább a káposzta után fogyasztják el, kebabot pedig nem is esznek egyáltalán.
A fönti gondolatmenet nem akkora ostobaság, mint amekkorának elsőre látszik, Fazekas miniszter hungarikumjelöltjét is a törökök hozták ide, a világ számos pontján létezik. Az ősi perzsa változat például kurkumás, korianderes és bárányből készül, az araboknál inkább a mentha és a baharat ízesíti, Egyiptomban meg a kapor, épp úgy, mint Erdélyben, csak ott csombor is van benne, bárány már nem igazán, disznó, esetleg borjú vagy marha annál inkább, Váncsa is leírta mindezt az Ezeregy recept című szakácskönyvében.
A magyar ember viszont karácsonykor töltött káposztát főz és sajátjának érzi azt, sajátja is részben, évszázadokkal ezelőtt elterjedt Erdélyben, az ország keleti felén, aztán máshol is. A magyar gasztronómia akkoriban még sokkal gazdagabb volt, mint manapság, nem a gulyás, a hortobágyi palacsinta (kitalálva: 1958) és a töki pompos határozta meg, akkor még nem a Kádár-korszak egyik legkártékonyabb figurája, Venesz József és nem is a mindent kirántó Benke Laci bácsi tanított főzni bennünket, meg persze nem is Jamie Oliver, aki vélhetően nem átallana balzsamecettel vagy worchestershire szósszal ízesíteni kedvencünket.
Nézzünk is néhány régi receptet, Déryné-Széppataki Róza például már 1870 körül előállt eggyel (és hol van ez már az első, 1695-ös Tótfalusi recepthez képest), ami 1891-ben kiadott szakácskönyvében olvasható, a kolozsvári változatot írja le.
„Inkább azt kellene elbeszélnem a nők kedvéért, hogy miképp főzik az ilyen erdélyi tőtött káposztát. Azt nem is mindenkor lehet főzni, csak mikor friss sertést ölnek. Van ahhoz készítve egy nagy kaszrol. Midőn a szalonnáról lehúzzák a bőrt az egészbe, amilyen nagy a kaszrol, leterítik a kaszrolt egészen vele, éppen úgy, mintha ki volna vele bélelve. Azután rendre rakják a fenekére a szokott módon elkészített tőtött káposztát, amilyent mi is főzünk. Azután egy rend gyöngyös hurkát, szalonnát, sertéshúst sorba: azután ismét egy rend tőtött káposztát, azután a közepibe egy megspékelt sült kappant, meg ha van, sült libát, ismét egy rend káposztát, mindaddig, míg a kaszrol megtelik. Akkor annyi vizet töltenek reá, amennyi ellepi, s beborítják ismét szalonnabőrrel, hogy abba főljön meg egészen. De azt nem szabad berántani, csak amint megfőtt, úgy betálalni. Igaz, hogy fölséges étel, de sokba is kerül…”
Zilahy Ágnes 1892-es szakácskönyvében kolozsvári és közönséges verziót is bemutat, előbbiben marhahús is van, meg sok-sok pluszhús, utóbbit viszont berántja.
Közönséges töltött-káposzta.
Egy gömbölyü cserép fazekat félig kell tenni felvágott savanyu káposztával; 6 személyre vegyünk fél kiló sertés hust, melyben kövér rész is legyen; vagdaljuk apróra, tegyünk bele 12 deka rizskását, tört borsot és sót; készitsünk belőle – a tul irt módon – töltelékeket. Ha készen vagyunk, tegyük a fazékba lévő apró káposztával, de puhán, mert különben főzés közben igen kidagad. Öntsük tele vizzel, vagy ha savanyubban szeretjük, káposztalével; ha vizzel készitjük, sót is tegyünk bele. Mindenkor folytonos, de csendes tüzön főzzük 2 órán át, de közben minden negyedórában rázzuk fel a fazékban, kavarás nélkül, leapadt levét; folyton töltögetve főzzük, mig jó puha lesz a káposzta, akkor készitsünk neki jó zsiros rántást; öntsük közé, s ha felfő evvel is, vegyük el a tüztől és akár négy napig is eltarthatjuk hideg helyen. Tálalás előtt mindég megmelegitve, tejfellel vegyitett saját levével tálaljuk. Lehet a tál tetejére hirtelen sütött sertés karmanádlit, vagy kolbászt is tenni, a töltelék között csinosan elrendezve.
Töltött-káposzta.
(Valódi kolozsvári módon.)
Minden személyre számitsunk két tölteléket; minden egyes töltelékhez egy középnagyságu káposzta levelet; de nyáron sokkal jobb a töltött káposzta, ha kovászos káposztából készithetjük. A káposzta leveleknek vágjuk le végig az ormóját és töltsük meg a következő töltelékkel: 6 személyre vegyünk fél kiló sovány marha-pecsenyét és fél kiló kövér sertés hust; ezeket deszkán vagdaljuk jól össze; tegyünk bele egy jó kávéskanál tört borsot, sót és 12 deka rizskását; mindezt gyurjuk, vegyitsük jól össze és akkor osszuk el a deszkán annyi csomócskába, a hány tölteléket akarunk késziteni. A káposzta leveleket balkezünk tenyerére fektessük és a közepére tegyük a töltelékcsomót, akkor sodorjuk össze a káposzta levelet és a két üres végét ujjunk hegyével tömjük befelé a hushoz. Igy lehető szilárd és csinos tölteléket formálhatunk; ha a töltelékek mind készen vannak, egy gömbölyded cserép fazéknak, – mely ne legyen nagyobb 3 literesnél, – tegyünk az aljára egy jó nagy marék felvágott savanyu káposztát. A töltelékeket rakjuk szép sorba a fazékba és felébe ujra tegyünk annyi apró káposztát, hogy a töltelékeket elfedje; arra megint tegyünk egy negyed kiló sertés oldalast, negyed kiló marhahus dagadót és egy pár darab liba vagy pulyka-aprólékot. Ezeket ujra fedjük be apró káposztával, mig a fazék tele lesz, akkor öntsünk reá meleg vizet; a káposztalé azért nem ajánlható, mert igen savanyu. De a hol a nagyon savanyu káposztát szeretik, alkalmazhatják a levét is reá. Aztán csendes tüzön főzzük két óráig, minden negyedórában töltsük tele vizzel és rázzuk fel, a fazék fülénél fogva – egy konyha ruhával megfogva a forró fazékot, – mert kanállal keverni nem szabad. Ebbe egy csepp rántást sem szabad tenni. Ha jól megfőtt, készen van. Egy hétig is eláll hideg helyen tartva és minden melegités után még jobb-jobb lesz; tálalni ugy kell, hogy az apró káposztát a tálba alól rakjuk, a töltelékeket pedig szépen koszoruba a tál széle felé, a hust meg felhalmozva a tál közepébe. A levébe kell tejfelt habarni; e habarást tálaláskor öntsük reá.
Akit jobban érdekel a kolozsvári töltött káposzta története, ebben a remek cikkben egész sokat megtudhat róla.
Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvében (1888) akad a fentiekhez hasonló változat is, de látjuk, hogy egyesek egész más úton indultak el, egész káposztafejekbe tették a tölteléket, nem foglalkoztak a hódítók iránymutatásaival, ez elsőre ránézésre kevéssé tetszik jó ötletnek, persze ettől még lehet, hogy finom.
Ejtsünk szót végül a szabolcsi változatról is, ők bátorkodnak paradicsomosan készíteni a töltött káposztájukat, eképpen, vagy épp lecsós változatban vált a cigány konyha egyik szimbólumává is, egy ilyen receptet találni például a Romani Gastro blogon.
Főznek karácsonyra töltött káposztát? Milyet?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
