Augusztus 15-én volt a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, vagyis Szűz Máriának a mennybemenetele. A Szűzanya mennybevitelét 847-ben tette hivatalos ünneppé az akkori pápa, IV. Leó, de Nagyboldogasszony napja nekünk, magyaroknak is kiemelten fontos, hiszen a keresztény Magyar Királyságnak lényegében megalapítása óta Szűz Mária a patrónája, miután I. (Szent) István élete végén felajánlotta neki Magyarországot és a Szent Koronát. Nagyboldogasszony napját is maga István emelte ünneppé hazánkban, minden évben ezen a napon hívta össze Fehérváron a királyi tanácsot, hogy törvénykezést tartsanak. Sokaknak pedig a Regnum Marianum kifejezés is ismerős lehet, amely magyarul Mária Királyságát jelenti (ugyanezen a néven volt ismert egy fővárosi templom is, melyet 1951-ben, tehát a Rákosi-rendszerben robbantottak fel).
Érdekesség, hogy a Horthy-korszakban Nagyboldogasszony napja (több másik, keresztény hagyományon alapuló ünneppel együtt, de erről majd később) munkaszüneti napnak számított, hogy ezzel is megtiszteljék és intenzívebben szakralizálják a jelentőségét. Mondanunk sem kell, hogy a második világháború után a kommunista éra eljövetelével ezeket az ünnepeket nemhogy száműzték a munkaszüneti napok listájáról, de még a létezésüket is igyekezték kitörölni először nyílt elnyomással, majd a sör-virsli kombóval, a fridzsiderszocializmus néphülyítő átkával. Kádárék jobban ismerték az átlag magyar néplelket, mint Rákosi, így az utóbbi a nyíltabb elnyomással ellentétben sajnos sikerrel járt. Noha manapság már újra lehet ünnepelni például Nagyboldogasszony napját is, korábbi státuszát nem kapta vissza, mint ahogy magát a kereszténységet is "eléggé érdekesen" kezelik a "keresztény-nemzeti" Magyarországon.
Ahogy azt már említettem, a két világháború között nem kizárólag Szűz Mária mennybemenetelének napja volt kiemelt jelentőségű munkaszüneti nap, hanem több más, jeles keresztény nap is. Példának okáért rögtön év elején Vízkereszt napja (január 6.), Kisboldogasszony ünnepe (Mária születésének napja, szeptember 8.), vagy éppen a szeplőtelen fogantatás napja (december 8.). A teljesség igénye nélkül felsorolt három példából rögtön kettő Szűz Mária életéhez kapcsolódik, nem véletlenül. A Horthy-korszak kultúr- és identitáspolitikájának célja a kereszténységhez köthető munkaszüneti napokkal kettős volt: egyrészt így kívánták deklarálni az ország nemzeti és keresztény jellegét (ez nem összetévesztendő a mai "nemzeti-keresztény" jelleggel, amely maximum külsőségekben az), másrészt kihangsúlyozták Szűz Máriának az ország életében betöltött kiemelt szerepét. Ez annyira áthatotta a két világháború közötti Magyarország atmoszféráját, hogy munkaszüneti napjaink kivétel nélkül a kereszténységgel kapcsolatos eseményekhez köthetőek (ez alól talán az Újév képezhet némi kivételt, habár ennek is van/lehet keresztény jellege, valamint március 15-e is, amely azonban csak 1941-től vált munkaszüneti nappá). Március 15-éhez a Horthy-rendszer egyébként rendkívül ambivalensen viszonyult, ez a téma azonban túlmutat jelen írás keretein.
Úgy gondolom, hogy ezek után a feladat adott. Szükséges és kívánatos lenne, hogy a Horthy-korszakban munkaszüneti napként funkcionáló ünnepeink közül legalább csak pár darab visszanyerje ezt a státuszát, méghozzá minél hamarabb. Mivel ez a jelenlegi ország, annak vezetésével és mentalitásával együtt fényévekkel jobban hasonlít a kádári Magyarországra, mint a két világháború közöttire, ezzel a célkitűzéssel legalább minimálisan lehetne tompítani ennek a szomorú ténynek az élét (kevesen tudják, de a május elsejével mint a "munka ünnepével" sincs semmi probléma, ahogy eredetileg nem is kommunista ünnep volt, csak amazok megtöltötték a saját elfuserált gondolataikkal). Mindemellett ezeket a jeles napokat a munkaszünet élvezetén kívül valódi tartalommal is meg lehetne tölteni, ám nyilvánvaló, hogy ezzel a két ötletemmel bőszen lelakatolt kapukat döngetek csupán, hiszen a jelenlegi "nemzeti" kormányunk inkább minősül Köves Slomó és az EMIH csicskásának.
Végül pedig szeretném leszögezni, hogy céljainkat tekintve a Horthy-korszakra sem tekinthetünk úgy, mint végső állomásra, ám tagadhatatlan tény, hogy az ország messze közelebb volt akkor a jobboldalisághoz, mint ma. Tudjuk és érezzük, hogy Szűz Mária és Magyarország, a magyarság között rendkívül szoros kapcsolat van, ezt a kultuszt pedig méltó módon kell őriznünk Európa szívében.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
