A hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus a katolikus egyház megújulását követelő 95 reformtézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a Kálvin János vezette irányzat a református felekezet alapja. Ám a reformáció nem a múltról, hanem a hit, az erkölcsi és kulturális értékek megőrzéséről, a mindenkori megújulásról szól.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület vezetése a beregszászi református templomba egyházkerületi hálaadó alkalomra hívogatott.
Imadélutánra jöttünk össze, hogy – amint Taracközi Ferenc helyi vezető lelkész fogalmazott – őszinte szívvel és hálaadással álljunk meg, és lássuk meg Isten csodálatos ajándékait.
A Kárpátaljai Református Egyházkerületben 2022 a hálaadás éve. A mostani időben nehéz ezt megélni, de amit eddig tapasztaltunk, az mindannyiunkat hálára indít Isten felé. Az imádkozás a hívő ember legnagyobb fegyvere a gonosz és a békétlenség ellen. Könyörgéseink eljutnak a Mindenható Atyához, aki nem hagyja azokat válasz nélkül, fogalmazott Zán Fábián Sándor. Aki ezúttal az év vezérigéjévé választott, Pál thesszaloniakhoz írott üzenetét helyezte a megjelentek szívére: „Szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”. A püspök számos példával erősítette meg, mennyi mindenért lehetünk hálásak.
A reformáció kapcsán kiemelte: azért lehetünk öntudatos reformátusok, mert mi tudjuk, kik vagyunk: Isten teremtményei vagyunk, legelőjének nyája vagyunk, az övéi vagyunk. Fontos küldetés számunkra, hogy megköszönjük a reformációt, az ige tiszta hirdetésének lehetőségét, a tiszta látást, ami nekünk adatott, fogalmazott a püspök. Készen van számunkra az üdvösség útja, s tudjuk: egyedül Krisztus által, egyedül kegyelemből, egyedül hit által van üdvösségünk, egyedül a Szentírásból ismerhető meg az üdvösség útja és egyedül Istené a dicsőség.
A továbbiakba ifj. Pocsai Sándor csongori lelkész és felesége, Pocsainé Tövissi Tímea adott hálát a házasságért, a házastársért.
Tóth László, a Nagyberegi Református Líceum lelkészigazgatója és Taracközi Marianna, a líceum szülői tanácsának elnöke az egyházi intézményekért, az ott tanuló gyermekekért és a tanárokért, nevelőkért imádkozott. Mészár István aklihegyi és Béres László szernyei lelkészek a békéért, a gyászolókért könyörögtek, Menyhárt István mezővári és Margitics János beregszászi tiszteletesek a jövőért, a megszületett és a megszületendő picinyekért imádkoztak.
A lelkészek vezette könyörgések és hálaadások között a Mezőváriból érkezett Kovács család lélekhez szóló énekei, dicsőítései erősítették a résztvevőket hitükben, kitartásukban, hálaadásukban.
Zárásként Zán Fábián Sándor ismét arra biztatott, hogy imádkozó lélekkel folytassuk utunkat, imádkozzunk megmaradásért, békéért, hálatelt szívvel boruljunk naponta Isten elé. Mint ahogy a zsoltáros is mondja: „Adjatok hálát a menny Istenének, mert kegyelme örökké tart” (Zsolt 136, 26).
Marton Erzsébet
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
