Az Orbán-kormány megteremtette saját politikai, illetve gazdasági stabilitását,
de megosztottá tette a társadalmat és üres jelszavak, szimbólumok szőnyege alá seperte a magyar életminőséget érintő problémákat.
A rabszolgatörvény, a túlórák ügye, csak egy az utolsó cseppek közül abban a bizonyos betelni készülő pohárban. Az elmúlt napok eseményeinek nem az a legnagyobb meglepetése, hogy az eddig tehetetlennek tűnő ellenzék végre képes volt felülemelkedni saját korlátain és (ha talán csak ideiglenesen is) egységbe kovácsolódni.
Inkább az, hogy a társadalmi elégedetlenség elemi erővel tört felszínre, amit az bizonyít, hogy napokig több ezer embert mozgattak meg a kormányellenes tüntetések.
Utcára vonultak a szakszervezetek, elégedetlen munkavállalók, fiatalok, idősek és családosok. Az embereket nem a pártszimpátia késztette arra, hogy a fagyos mínuszokban is kimozduljanak, hanem a harag és a düh, amit az arrogánssá és cinikussá vált hatalommal szemben éreznek.
A rendszer elvtársai hiába igyekeznek lekicsinyelni a megmozdulók számát vagy minden tüntetőt anarchista, pártaktivista, Soros-ügynöknek beállítani, csak az elszántságot és a düh lángját táplálják ezzel. Lehet, hogy a jól konstruált és megtervezett propagandával félre tudják vezetni saját táborukat, ugyanakkor a hazugságokkal további, radikálisabb ellenállásra buzdítják azokat, akiket soha nem voltak hajlandóak meghallgatni.
A gőgös magabiztosság sok hatalom sírásója volt már a történelemben.
Akik emlékeznek 2006-ra, akik kint voltak akkor az utcán, majd a 2010-ig a további megmozdulásokon, azok tudják, hogy akkoriban sem százezrek vonultak tüntetni a kormány ellen. Elszánt ezrek jelentették az akkori hatalom bukásának első tüneteit, a 2008-as gazdasági válság csak mélyítette az elégedetlenséget, az emberek életminősége került veszélybe, ahogy most is.
Gazdasági válság nincs (még nincs), a hatalom díszletei stabilabbnak tűnnek, mint 2010 előtt, de minden szinten rothadás szagát hordja a szél. Elégedetlen a diák, a tanár, az ápoló, az orvos, a sofőr, de a rendőr és a honvéd is. Elégedetlen mindenki, aki nyugatra tekint, mert magasabb bért szeretne azért a munkáért, amit elvégez.
„Sok ezer ember azonban dühös. A Fideszre dühös, a kormányra, személy szerint Orbán Viktorra. Azért dühös, mert úgy érzi, semmibe veszik, a kormány mindent erőből visz keresztül. Ennek nem kellene így lennie. Nem jó az országnak, és nem jó a kormánypártoknak sem. Ettől az ellenzéktől, ezektől az ellenzéki pártoktól nem kell tartanunk. De a düh életre hívhat valami komoly erőt is, amely, ha építeni nem is tud, rombolni igen.”
Ezt Bencsik Gábor, a kormánypárti Magyar Demokrata újságírója írta a Facebook-oldalán. Néhány társától és a kormánypárti politikusoktól eltérően valamit megértett a napokban történtekből, mégpedig azt, hogy már nem a pártpolitikai csatározásokon van a hangsúly.
Igaza van, hogy a düh életre hívhat valami komoly erőt, és ezt a dühöt már nem is lehet egykönnyen visszagyömöszölni a palackba. A kérdésre, hogy ez a düh építeni vagy rombolni fog, a válasz az: rendszert fog váltani.
Orbán Viktor és klientúrája végletesen zsákutcába vitte az 1989-es rendszerváltást. A NER olyan szinten átírta a politikai játékszabályokat, és megszállta az államot, hogy a bukása után mindent újra kell majd gondolunk, egészen az alapoktól.
(Fotó: Béli Balázs/Alfahír)
(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
