A világpolitika urai – s benne természetesen az európai urak – résen vannak. Semmi nem kerüli el a figyelmüket, ami a jelen helyzetben lényegtelennek mondható, azzal viszont, ami fontos, nemigen törődnek.
Ez utóbbi egyik bizonyítéka az a gyűlöletáradat, amelyet koronavírusügyben ránk zúdítottak. Álságos aggódásuk a magyar demokráciáért ezúttal a járvány ürügyén és felháborodásuk a nálunk tapasztalható diktatúra miatt leginkább nevetségesnek mondható, bár nem feledkezhetünk el arról, hogy mindezen vádakhoz a muníciót honi, Brüsszelben sokmilliós fizetésért hazát áruló magyar ellenzéki képviselőink szolgáltatják, telehazudva az ottani, szép számú álliberális politikus fejét. A fékevesztett nyugati demokrácia képviselőinek ez idő tájt sem a járvány elleni hatékony védekezés a fő tevékenységük, nem a felsejlő gazdasági mélyrepülés lehetséges elkerülésén gondolkodnak és intézkednek, hanem – mennyire érdekes – a magyar demokráciáért aggódnak. A „tényeket” olyan – nyilván Budapestről vezérelt – újságírók írják meg a nyugati újságokban, akik többnyire a nevüket sem vállalják, akiket nem lehet vitára meghívni, csak sunnyogva, elbújva vádolnak.
Gyermekmesékből ismerjük a nagylelkűségnek látszó viselkedésből fakadó csapdákat, veszélyeket, például a ravasz róka esetét a gólyával. La Fontaine meséjében a róka nagylelkűen vendégségbe hívja meg a gólyát, ám az ételt lapos tányéron tálalja a madár elé, akinek természetadta hosszú csőre persze nem teszi lehetővé, hogy hozzáférjen az ételhez. A gólya tehát pórul jár. A ravasz róka meg örül. Ám a mese végén visszakapja a kölcsönt, a gólya is túljár az eszén.
A résen lévő uniós vezetők egyike most a mesebeli róka szerepét osztotta ki Kínának, amikor arra figyelmeztetett mindenkit a minap, hogy Peking segítsége, amelyet az európai országoknak a járvány leküzdéséhez nyújtott, akár ravasz cselekedet is lehet. Merthogy a kis Tajvan – amely hosszú idők óta diplomáciai harcban áll a hatalmas Kínával – ugyancsak segít az európai országoknak (is), és ezt Kína nemigen nézi jó szemmel. A felajánlásokat Ursula von der Leyen Tajvannak meg is köszönte. Egyesek szerint ezzel Brüsszel azt üzente Pekingnek, nem örül, hogy Kína uniós tagországoknak, például Olaszországnak nagy támogatást nyújt. Az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője ebből azt a tanulságot vonta le, hogy Kína meg – mivel sosem ismerte el Tajvan szuverenitását – bizonyára annak nem örül, hogy Tajvantól is elfogad segítséget az unió. Tehát – vonja le a következtetést az uniós biztonsági főképviselő – „Európának oda kell figyelnie a jelenlegi helyzet miatti geopolitikai játékra, és ügyelnie kell a politikai nagylelkűségben rejlő veszélyekre.”
Nem mondom, cseppet sem könnyű eligazodni abban, ki örül és minek örül, vagy minek nem örül ebben a játszmában. Ami azt illeti, a politikai nagylelkűségről sincsenek túl jó tapasztalataink nekünk, magyaroknak. Az előző példa egy naiv és tisztességesen gondolkodó emberben csak azt erősíti, hogy messze állunk a politikai gondolkodástól. Válság, világjárvány és más, cseppet sem örömteli események idején jó volna legalább felfüggeszteni a sanda gondolkodást. Hogy egyik kiváló újságíró kollégánkat idézzem, a „maszkdiplomáciai versengést” is. Ez úgy tűnik, egyelőre teljesíthetetlen feladat.
Abban meg egyelőre csak reménykedhetünk, hogy a ravasz róka egyszer tényleg pórul jár. Nemcsak a mesében, hanem a való életben is. Akár egy ország, akár egy politikus, akár egy mindenből nyerészkedni akaró civil ember ölti is magára a ravaszdi szerepét.
Népdalok, mesék, nóták bizonyítják, a gólya a magyarok kedvenc madara. Tud repülni, és mindig hazatalál.
Kondor Katalin
(A szerző újságíró)
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
