Herr Augstein, a Spiegel roppant felvilágosult újságírója szerint a nyugati értékek, mint a „liberalizmus, a tolerancia, az esélyegyenlőség” szemben állnak a keleti antiértékekkel, mint a „rasszizmus, az ignorálás és a szűklátókörűség”, és kérdés, elbír-e a felvilágosult nyugat a lengyel, magyar és szlovák idegenellenes erőkkel, akik ugye „örömmel használják a nyugati pénzt, a nyugati értékekből már köszönik, nem kérnek.”
Jakob Augstein rosszkedvűen kelhetett fel hétfőn, így eltartott kisujjal prüszkölve hívta fel az egy emberként rettegő roppant felvilágosult nyugat figyelmét arra, hogy
ezek a lengyelek, meg a magyarok itten kérem rasszisták. Wieder.
Ezek az liberális értelemben vett kevésbé fejlett untermenschek és landok (mármint a lengyelek és a magyarok, mert a románok most épp nem, lévén bölcs módon választottak maguknak európai értelemben vett jó kormányt, ami csak kicsit rasszista)
„amikor 2004-ben EU-tagok lettek, eljátszották a jó európait (mondjuk akkor épp jó kormányunk volt). Hát most nem azok. Kelet és nyugat között valójában kultúrharc folyik. Itt az ideje a keserű felismerésnek: a nyugati értékek, mint a liberalizmus, a tolerancia, az esélyegyenlőség szemben állnak a keleti antiértékekkel, mint a rasszizmus, az ignorálás és a szűklátókörűség.„
Mondjuk az ignorálás tényleg nem szép dolog, lásd a Spiegelt és Köln esetét. De az biztosan más.
Herr Augstein szerint az EU-ban nincs helye azon országoknak, akik a putyini tekintélyelvűséget tekintik példának, olyanoknak mint a volt NDK-soknak, akik „örömmel használják a nyugati pénzt, a nyugati értékekből már köszönik, nem kérnek”.
Augstein úrnak amúgy szíve joga hülyeségeket gondolni a világról, vagy jó német hagyományok folytatójaként lenézni az elmaradott kis Kelet-Európát, elvégre sajtószabadság van időnként (ha épp nem Kölnben kezd el állat módjára viselkedni ezer bevándorló, mert akkor csak feszültségcsökkentés van, no, meg kultúrák különbözősége, oder). Ám Augstein úr írását olvasva leginkább a német vállalatvezérek köpték ki a forró kávét reggel a falra (feltéve, ha valaki komolyan veszi ezt az irományt), lévén a kis gonosz és rasszista Lengyelország és Magyarország kipenderítése az Unióból (a többiek most nem azok, jó kormányuk van, oder) különösen jól mutatna a számolatlan német cég, gyár, leány év végi zárásában, vagyis az egész német gazdaság megérezné. Tudják, az a gazdaság, amelynek ipara azért boldogan dolgoztatja a gonosz csúnya, rasszista lengyelt és magyart a keleti provinciák mesésen jövedelmező olcsó viszonyai, állami adó- és támogatási rendszerei között, az erőfölénnyel élő, hódítőként érkező szolgáltatási szektorról már nem is beszélve.
Így bizony Herr Augstein úgy tesz, mint az egyes tanult ájropéer polgár: örömmel használja az olcsó keleti munkaerőt (tudják, ők dolgoznak Londonban, Hamburgban fekete mosogatóként, így nincs idejük nőket erőszakolgatni szilveszterkor), élvezi a piaccá tett, és torz gazdasági rendszerbe kényszerített kelet-európai gazdaságok előnyeit, de ha a kis félgyarmatok neki nem tetsző kormányokat választanának esetleg, akkor felhúzott orral emlékezteti a kis rasszistákat, hol is van a helyük. Vagyis fenyegetőzik, hogy nem érkezik több, nagy keggyel kiosztott – a fenti előnyökhöz képest nevetséges mértékű – elemózsia, vagyis: nem lesz miből felújítani a főteret a választás előtt. Klar?
Augstein úrnak a „kelet problémát jelent”, hiszen ismerik ők az egykori NDK „elmaradottságát”. Szerinte Németország „még éppen csak elbír a szász és porosz rasszistákkal” (újabb szépen kidolgozott liberális rasszizmus). De vajon elbír-e Európa a lengyel, magyar és szlovák idegenellenes erőkkel? – teszi fel a kérdést a nagyonnyitott, nagyonttoleráns újságíró.
Apropó, Augstein úr! Eine Frage! Sikerült már eloltani az égő menekülttáborokat?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
