A Führer születésnapján a magyar rádió ünnepi műsor keretében emlékezett meg a német nép vezéréről.
A műsor kiemelkedő száma Rajniss Ferenc előadása volt, aki a Führerről szóló megemlékezéseiben többek között a következőket mondotta:
— Tíz esztendő világpolitikai eseményeinek állandó figyelésében a magyar ember szemével néztem és láttam az új Európa legnagyobb fiát, Hitler Adolfot, a nagy német birodalom vezérét és kancellárját.
— Láttam százezernyi ember között, ahol mennydörögve zúgott feléje a Ruhr-vidéki óriási ipartelepek munkásainak üdvözlete; láttam Berlin ujjongó népének milliós tömegében; láttam dolgozó vezérnek; tanácskozó államférfinak és felejthetetlen népszónoknak. Láttam elmerülni Wagner halhatatlan muzsikájába és a képzőművészet remekeibe, láttam szemeiben a mosolygó házigazda örömét az otthonában — és a győztes hadvezér komor gondjait a lengyel föld romokkal borított csataterén.
— Pontosan öt évvel ezelőtt, 1939. április 20-án mint a meghívott magyar vendégek csoportja üdvözöltük a berlini kancellária gyönyörű fogadótermében a német vezért, aki vitéz Imrédy Béla keresetlen szavaira kedves férfiderűvel így felelt: „Azért nem nagy vigasság a félévszázados születésnap megünneplése…”
— A birodalmi vezér ma ötvenöt éves, és az utolsó öt esztendő lángbaborult világtörténelmi korszaka bizony az ő életében is többet számít a döntések roppant súlyában és az évezredek leghősibb háborújának vezetésében, mint az előző ötven év minden keserves küzdelme, harca és dicsősége.
— Köszöntjük Hitlert ezen a napon győzelmének erősebb kívánságával, mint valaha! Köszöntjük a munka és az építés óriását, a nemzetek közötti béke és közmegegyezés gondolatának fanatikus hívét, akit az európai új világ ellenségei a régi kiváltságok és az igazságtalan békerendelkezések védelmében a háborúra kényszerítettek. Mert Hitler képviselte az elnyomott, a gazdasági javakban szegény és az első világháború győztesei által megalázott népeket és országokat; ő képviselte eredeti szándékában a józan igazságtételt, a belátást és a méltányosságot az elvakult dúsgazdag demokráciákkal és a bolsevista világforradalmi erőkkel szemben.
Rajniss Ferenc ezután megemlékezett Hitler Adolf beszédéről a német birodalmi gyűlésen. 1933. május 17-én híveinek barnainges tömegében ezeket mondotta a német kancellár: „Őrültség volna egy új európai háború és a mai állami és társadalmi rend teljes összeomlásához vezetne mindenütt! A német nemzeti kormány őszinte és áldozatos igyekezettel hajlandó ezt a szerencsétlenséget megakadályozni!…”
— A békés tettek emberét ünnepelte a német nép — folytatta beszédét Rajniss Ferenc, amíg az elmúlásra ítélt világ összeesküvői rá nem zúdították a földre a második világháborút, s én is a teremtő munka korszakára emlékezem Hitler Adolf ötvenötödik születésnapján, amikor magyar tisztességadásnak, idézek vissza írásaimból emlékeket, s régi mondatokat — az Uj Magyarság elsárgult lapjairól.
Rajniss Ferenc azután sorra felidézte 1934 és 1935 szeptemberét, amikor Hitler a nürnbergi pártnapokon beszélt.
1939. szeptember 19-ét, amikor nürnbergi záróbeszédében békét ajánlott a világnak, majd így folytatta nagyhatású előadását: a német nép vezére írott beszédet mondott, de már az első mondatok után felfigyelt mindenki, s a hatalmas tömeg babonás bámulattal ismert rá a régi népvezérre, a harcos napok lenyűgöző szónokára. Hitler hátralépett a dobogón, a két kezét szabadon használta, s a fanatikus, meggyőzni akaró saját gondolataiban bízó ember erejével és varázsával csillogtatta meg hívei előtt a beszéd művészetét. Nem hiszem, hogy van Európában nagy művész, aki kifejezőbben, klasszikusabban, a szó, a mondat értelmének megfelelőbben gesztikulálna, mint Hitler. Csupa ideg és rejtett acélrugó, gyors és finom a mozdulata, meglepően változatos és a tételhez simuló a hanglejtése. Ha viharzó taps megszakítja a beszédét, a keze megáll a levegőben, s a félbehagyott mozdulattal várja meg a nyugalmat. Néha eltűnődik a mondatkezdés előtt, de a következő gondolat külső kifejező formái már villámgyorsan végigszaladnak arcvonásain és a kézjárásán.
Másnap Berlinben Hitler beszédet mond. A béke szükségéről beszél…
— A világégés poklában — fejezte be beszédét Rajniss Ferenc — az utolsó nagy forduló tűzesőjében a nacionalista világnézet hitével kívánjuk, hogy Hitler Adolfot az Isten éltesse és tartsa meg nagyra hivatott nemes népének vezetésére és Európa jövendőjének biztosítására. Ez a kívánság nem az enyém, hanem millióké, magyar embereké, akik hisznek az eszmék, a tiszta szándékok, a munka, a becsület és az igazság győzelmében s azért küzdelmet és áldozatot is vállalnak, mert tisztelik ősi ösztönökkel az igazi magyarságot, s mert halálukig ragaszkodnak édesanyjuk, Magyarország szabad, független és emberi életéhez.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
