A Vatikán restaurált Konstantin-termében Raffaello olajjal festett faliképei kerültek napvilágra. A felfedezés nemcsak technikai szenzáció, hanem újragondolásra készteti a reneszánsz mester munkásságát és a nyugati falfestészet fejlődését.
A reneszánsz dicsősége új fényben
Az Apostoli Palota Konstantin csarnoka évszázadokon át a reneszánsz művészet egyik csúcsteljesítményeként élt a köztudatban. A terem freskóit Raffaello Sanzio tervezte, ám korai halála után tanítványai fejezték be a munkát. A 2015 és 2024 között zajló átfogó restaurálás során azonban meglepő felfedezés született, amely alapjaiban változtathatja meg a nyugati festészet történetéről alkotott képet.
A Vatikáni Múzeumok 2025. június 26-án közzétett sajtóközleménye „példaértékűnek” nevezte a munkát. Nem véletlenül: az egyszerű konzerválási projektként indult folyamat Raffaello technikai újításait tárta fel, amelyek lenyűgöző hatást gyakoroltak az utókorra.
A Konstantin-terem a legnagyobb azok közül a termek közül, amelyeket Raffaello tervezett a Vatikáni Apostoli Palota szívében. I. Konstantin császár előtt tiszteleg, aki a milánói ediktummal legalizálta a kereszténységet. A terem nemcsak diplomáciai események színhelye volt, hanem szimbolikus üzeneteket is közvetített az egyház isteni hatalmáról.
Raffaello négy grandiózus jelenetet álmodott meg a terem falaira: a Kereszt látomása, a Milvius hídi csata, Konstantin megkeresztelése és a Róma adományozása. Ezek a jelenetek a kereszténység történelmi igazolását és a Vatikán spirituális elsőségét hivatottak kifejezni.
Rejtett olajfestmények a falakon
A restaurátorokat azonban meglepetés érte az Igazságosság (Iustitia) és az Udvariasság (Comitas) nőalakjainál: ezek nem freskók, hanem közvetlenül a falra készült olajfestmények. Ez rendkívül szokatlan a reneszánszban, ahol az olajfestéket szinte kizárólag fára vagy vászonra alkalmazták.
Fejlett képalkotó és analitikai technikákkal – például 1900 nanométeres reflexográfiával, infravörös képalkotással és vegyi elemzésekkel – megállapították, hogy Raffaello természetes gyantával kevert olajfestéket használt, amelyet melegítve vitt fel a falra. A felületet szögekkel rögzített rács biztosította, lehetővé téve a finom retusálást és a színek egységes alkalmazását.
Raffaello új technikája
A felfedezés igazolja, hogy Raffaello egy sajátos hibrid technikával kísérletezett, amely az olaj- és a freskófestészet elemeit ötvözte. Bár halála 1520-ban megszakította a munkát, a két olajjal festett nőalak így is forradalmi újítást képvisel. Tanítványai, Giulio Romano és Giovanni Francesco Penni, a klasszikus freskótechnikát követve fejezték be a termet, Raffaello kísérletét pedig nem tudták folytatni.
Ez a két figura így az olajfalfestés csendes tanúja maradt, és most, ötszáz év elteltével végre a helyére kerül a művészettörténetben.
A restaurálás nem csupán technikai bravúr, hanem koncepcionális rekonstrukció is volt. Nyolc szakaszban zajlott, a Kereszt látomásától Tommaso Laureti mennyezeti freskójáig, amely fényűző, optikai illúziót keltő mennyezeti festményként borítja a fából készült mennyezetet – a fény és perspektíva reneszánsz játékának mesterműveként.
A munkát multidiszciplináris csapat végezte: restaurátorok, mérnökök, művészettörténészek és örökségvédelmi szakértők, egy modern kori reneszánsz műhely szellemében. A projekt során nemcsak a freskók színei és fényviszonyai álltak helyre, hanem 3D modellek és lézerszkennerek révén a teljes terem dokumentációja is elkészült. Ezzel új etalont állítottak fel a műemléki beavatkozások területén.
Új Raffaello-kép születik
A Konstantin-terem megnyitása mérföldkő Raffaello életművének értelmezésében. Eddig úgy vélték, hogy a teremben csupán koncepciói és tanítványai keze nyoma érezhető. Most viszont biztosan tudjuk: a mester saját ecsetvonásai is ott vannak, és élénken tükrözik technikai zsenialitását.
Ez a felismerés arra késztet, hogy Raffaellóra ne csupán festőként, hanem újítóként tekintsünk. Az olajfestés és freskó ötvözésének kísérlete évszázadokkal előzte meg a korát, és előfutára lett a modern monumentális falfestményeknek. Halála megakadályozta az áttörést, de a szándék, a kísérletezés szenvedélye máig ható üzenet maradt.
A restaurálást vezetők szerint a projekt nemcsak a reneszánsz egyik gyöngyszemét állította helyre, hanem egyben újraírta a művészettörténet egy fontos fejezetét is – mindezt a kereszténység legszimbolikusabb helyszínén, ahol a képek súlya vetekszik a szavakéval.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
