Radványi Miklós mindkét csallóközi gárdát az élvonalba vezette, ezzel pedig történelmet írt. Egy fantasztikus idényt produkálva a rutinos futballedző irányításával a komáromi labdarúgók is feljutottak a Niké Ligába, vagyis az elitbe, akárcsak évekkel ezelőtt a DAC. A Duna-partiak edzőjét a klubtörténeti sikerről, a csallóközi rangadóról, az elmúlt három évről és persze az épülő új stadionról is kérdeztük.
Klubtörténeti sikert ért el a komáromi csapattal, hiszen feljutottak a szlovák élvonalba. Ön, mint a csapat sikerkovácsa, hogyan élte meg ezt a történelmi tettet?
Ezek természetesen nagyon kellemes pillanatok, amelyek mögött persze sok munka van. Mondanom sem kell, amikor a játékvezető lefújta a tőketerebesi mérkőzést és megtudtuk az Eperjes eredményét, komoly emóciók szabadultak fel. Mindenki nagyon boldog volt. Ritka szerencse, ha az ember, ha egy csapat történelmet írhat. Mondtam is a játékosaimnak az említett mérkőzés előtt, ma lehetőségük van arra, hogy történelmet írjanak, ami keveseknek adatik meg! Ezzel a tudattal léptek a pályára, végül sikerült győznünk és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült feljutnunk az elitbe.
Őszi szezonértékelő interjúnkban úgy fogalmazott, fantasztikus lenne, ha a DAC után a Komáromot is sikerülne felvinnie az élvonalba. Nos, ez ma már valóság, nem mindennapi dolog! Milyen érzések kavarognak önben?
Tulajdonképpen még fel sem fogtam, hogy mit sikerült elérnünk. Ilyen még senkinek nem sikerült, tehát személy szerint én is történelmet írtam. De, amit télen mondtam, ma is érvényes: nagyon várom az első csallóközi derbit a DAC ellen, hiszen ilyen még a futballtörténetben nem fordult elő. Most örülünk és ünnepeljük, hogy mi is részesei lettünk az elitnek, de júniusban már neki is látunk a kemény munkának, mert az első liga teljesen más szint. Tudjuk, hogy keményebb munkára lesz szükség, de várjuk már az első ligás mérkőzéseket.
Így visszagondolva, melyik feljutás volt a nehezebb, a DAC-cal vagy a KFC-vel?
A DAC-cal azért volt nehezebb, mert akkoriban nehéz körülmények között dolgoztunk. Akkor még nem Világi Oszkár volt a tulajdonos, hanem Mohseni úr, aki tulajdonképpen perben állt a várossal. Megéltem furcsa helyzeteket, például edzést akartam tartani és nem volt villany, nem volt fűtés és víz, úgyhogy borzasztó körülmények között dolgoztunk. Viszont sikerült összeraknom egy jó gárdát a tapasztalt játékosokból. Ebből a szempontból tehát jó volt, hiszen nagyon sok tapasztalat érkezett a csapathoz. Élvonalbeli múlttal rendelkező játékosokkal, mint Branislav Fodrek, Kamil Majerník vagy Michal Gašparík dolgozhattam, akik komoly játékerővel is rendelkeztek, így ebből a szempontból könnyebb volt a feljutás kiharcolása. Viszont a komáromi feljutás, azért volt szebb, mert itt koncepcionális munka folyt mindvégig. Folyamatosan építettem fel a csapatomat, és erre a munkára kaptam elég időt és türelmet. Megjegyzem, ebben az évben nem is az volt cél, hogy felkerüljünk, hanem az, hogy az első három hely valamelyikén végezzünk. Annak alapján azonban, amilyen őszt futottunk, illetve minden egyes mérkőzésen láttam a játékosokon, hogy valamit szeretnének elérni, ezért télen már úgy gondoltam, könnyelműség lenne azt mondani, hogy nem akarunk felkerülni. Örülök neki, hogy tavasszal már úgy álltak hozzá a játékosok, hogy igen, ezt az évet szeretnénk megnyerni és feljutni. Két fordulóval ezelőtt sikerült is!
Hogyan látja, miben sikerült felülkerekedniük a rivális gárdákon?
Én mindig is azt az elvet vallottam, hogy az öltözőben egyetértés és fegyelem legyen, és a játékosok tudjanak egymásért küzdeni. Ezenkívül a nyár folyamán fontos döntéseket hoztunk: azoknak a tapasztalt játékosoknak, akik nem voltak megelégedve a pozíciójukkal, megköszöntük az eddigi munkát. Ezáltal kitisztult a levegő az öltözőben. Olyan lett a hangulat, olyan játékosok maradtak itt, akik éhesek voltak a sikerre, amit tulajdonképpen egész évben bizonyítottak.
A tél folyamán olyan játékosokat igazoltunk, akiknek volt már részük sikerben, hiszen tudtuk, ha sikert akarunk elérni, akkor szükség lesz ilyen tapasztalattal is rendelkező játékosokra, akik egyébként szinte azonnal be is illeszkedtek a csapatba. Én mindig is azt tartottam, ha jó a csapatszellem, akkor bármit el lehet érni, amit valójában ebben a szezonban be is bizonyítottunk.
2021-ben érkezett edzőként a csapathoz. Nagy általánosságban hogyan értékeli komáromi tevékenységét?
Nagyon jól érzem magam Komáromban! Sikerült egy nagyon jó csapatot kialakítani, valamint egy nagyon jó edzői stábot. Amikor Komáromba jöttem, Czibor Norbi volt a segítőm, most ezt a szerepet Saláta Kornél vette át, és ide hoztuk Novota Janit is. Ők segítik a játékosokat, hogy minden mérkőzésre maximálisan tudjanak koncentrálni. Apró lépésekkel, de folyamatosan haladunk előre, a csapaton belül is fejlődünk olyan dolgokban, mint amit a mai modern futball megkövetel. Ez a három komáromi év számomra fantasztikus időszak, és ezzel a bajnoki címmel beérett a munkánk gyümölcse.
Végigtekintve eddigi edzői karrierjén, hová helyezné ezt a komáromi bajnoki címet?
Ha azt vesszük, hogy szinte minden mérkőzésünket idegenben játszottuk és minden edzésre utaznunk kellett, mindenképpen ezt a feljutást tartom edzői karrierem legnagyobb sikerének. Persze megmentettem több élvonalbeli csapatot, feljutottam a DAC-cal az élvonalba, de ez a komáromi siker most más, hiszen nehéz körülmények között dolgoztam. Ha valakinek elmondom, hogy rengeteget utazunk, hogy idegenben játszottuk végig a teljes szezont, és mindezek ellenére ennyi pontot szereztünk, én erről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
Ugyan még messze van a szezon kezdete, de mire számíthatunk a továbbiakban az immár élvonalban futballozó Komáromtól?
Azt gondolom, hogy folytatjuk a munkát a csapat eddigi szellemiségének megfelelően: minden mérkőzésen minden játékos százszázalékosan odateszi magát. Mindig azt mondom a játékosaimnak, úgy kell játszani, úgy kell küzdeni, hogy amikor a bíró lefújja a mérkőzést és lejövünk a pályáról, egymás szemébe tudjunk nézni, és elmondhassuk: megtettünk mindent a sikerért. Ha ez meglesz a továbbiakban is, boldog leszek.
A futballban természetesen a győzelmek mellett vannak döntetlenek és vereségek is; a lényeg és ezt várom el a csapatomtól is, hogy százszázalékosan tegye oda magát mindenki minden mérkőzésen és győzni akarjon.
Sok felvidéki magyar focirajongó már alig várja, hogy a csallóközi rangadón megmérkőzzön egymással a DAC és a Komárom, ami az ön számára is különleges derbi lesz. Hogyan tekint erre a lehetőségre?
Itt a Csallóközben tényleg nagyon sokan várják már ezt a rangadót! Én is. Remélem telt ház lesz és jó focit láthat majd a közönség. Ugyanazt tudom mondani, mint beszélgetésünk legelején, hogy történelmet írunk ezzel is, hiszen még soha nem volt a szlovák élvonalban csallóközi derbi.
Azt gondolom, ez a tény is azt mutatja, hogy a felvidéki focit komolyan kell venni. Örülök neki, hogy két, mindössze 50 km-re fekvő csallóközi magyar város az elitben küzdhet meg egymással.
Hamarosan elkészül az új komáromi stadion is, és már nem kell annyit utazniuk. Az új idényre milyen várakozásokkal tekint?
Ez a másik dolog, amit nagyon, nagyon várok már. Ha az elkészül az új komáromi stadion, számunkra azt jelenti majd, hogy először játszunk hazai pályán. Fantasztikus létesítmény épül, és fantasztikus lesz ott irányítani a csapatot. Mindenki nagyon várja már, nem csak a játékosok és a szakmai háttércsapat. Azt vettem észre Komáromban, hogy egyre többen kezdték el követni a focit; az emberek beszélni kezdtek a fociról. Ez nagyon pozitív fejlemény, mert amikor ide érkeztem, nem így volt. Azt mondták, Komárom a kosárlabda és a röplabda városa, de most a foci is a középpontba került. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Komárom egy komoly „sportváros” lett, hiszen három élvonalbeli csapata is van, amit kevés ilyen méretű város mondhat el magáról. Bízom benne, hogy ha majd az új stadionban fogunk játszani, több szurkoló fogja a csapatot biztatni a lelátókról.
Megjelent a Magyar7 2024/20.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
