Puzsér: Csurkának igaza volt! Tényleg elmaradt a rendszerváltás!

Puzsér: Csurkának igaza volt! Tényleg elmaradt a rendszerváltás!

Nem biztos, hogy helytálló a következtetésem, de azért megosztom veled és a közönséggel, aztán, hogy ha gondoljátok reagáljatok rá. Szerintem azért, mert Romániában győzött a forradalom, és Lengyelországban is győzött a forradalom.

Lengyelországban a Wałęsa-féle Szolidaritás mozgalom győzött, igen, elkurvultak, de az a lényeg, hogy hatalomra jutott, és Romániában is győzött a forradalom. Magyarországon meg nem volt forradalom.

És ez a rothasztás ez zajlik, de voltak páran akik rájöttek arra, hogy van ez a rothadás. És az az igazság, hogy a Csurka volt az első aki erre rájött. Csurka ’94-95 táján elkezdett beszélni az elmaradt rendszerváltásról. Fogtam a fejem, hogy így micsoda faszság. Mert, ami az én élményem volt az az, hogy a rendszer megváltozott. Maximum a garnitúra nem változott meg. Elmaradt a garnitúra váltás, vagy csak részben történt meg. A káderek kicserélésre csak részben történt meg, gondolkodtam én, mint történész.

Az az igazság, hogy akkor a Csurka már, strukturáltabban látta ezt a dolgot és így utólag így visszanézve a rendszerváltásra, azt kell, hogy mondjam, hogy a Csurkának igaza volt. Tényleg elmaradt a rendszerváltás.

Ez a dolog, hogy nem volt forradalom lélekben egyszerűen megmaradt a diktatúra, csak kicserélték a diktátort, a diktátor személyét. És ez nem az az ostorcsattogtató diktátor, hanem ez az amelyiknek a tenyeréből lehet enni, és megnyalni utána a tenyerét, ha jól esett a falat. És az az igazság, ha lett volna diktatúra, akkor megtudtuk volna őt dönteni, és megszereztük volna azt az élményt, hogy mostantól mi vagyunk. De mi még nem kerültünk hatalomra.

Ez a léthamisság állapot ez azért van, mert ment át a forradalom a traumáján, nem estünk keresztül a forradalomnak a tisztítótüzén. Ami véres, de le kell ereszteni a rossz vért, és mi, a magyar társadalom ezen egyszerűen nem ment keresztül. Nem történt meg vele, mert visszahőkölt a fájdalomtól és megpróbálta az egészet megúszni. Megpróbálta az egészet elsinkófálni. Egyszerűen kurvafájdalmas lett volna, nagy trauma lett volna és a traumától van aki fél, és inkább azt mondja, hogy inkább 20 évig fájjon kicsit, mint egyszerre annyira, hogy leszakad a fejem.

Minden társadalomnak vannak traumái, ezeken egyszerűen át kell esni, a horvátok is keresztül mentek ezen, a saját háborújukat megvívták, szinte mindenhol megtörtént ez, nálunk egyszerűen nem tudott megtörténni. Velünk nem történt meg, mert gyávák voltunk, hozzá, mert megalkuvóak, mert meghajlította a derekunkat egyszer már Deák, és azután amikor a Kádár kínálta a falatot, akkor már megvolt a mozdulat. Nem látok más összefüggést, de ha máshogy gondoljátok, akkor vitatkozzatok velem!

[…]

Ti egy ilyen poszt kádári korban nőttök fel, és megérdemeltetek volna, egy saját korszakot. Megérdemeltetek volna, egy saját rendszert magatoknak, egy olyan országot, amit ti építtek föl. Belőletek épül, és ti reprezentáltok benne, de nem jutott nektek. Az előző nemzedék egyszerűen ellopta az országot, elsinkófálta az egészet.

Mindig csak azt tudom mondani, hogy a románoknak kitörték a gerincét, de ők utána egyszerűen fellázadtak, és darabokra, ripityomra zúzták azt a lábat, ami eltörte a gerincüket. A gerincük pedig azóta összeforrt. El jöhetett, egy nemzedék, ami egy szabad országba született, de mi nem akartuk ezt megtenni. És van itt egy infantilizált társadalom, egy gyereksorban tartott társadalom, amelyik felnevelt egy olyan nemzedéket, amelynek az életéről fogalma sincs. Fogalma sincs!

Mi vagyunk az a generáció, akinek a szüleink, valójában nem a szüleink, hanem a nagyszüleink valójában – az én esetemben még inkább, mert késői születésű vagyok. De, azt kell érteni, hogy az utolsó nemzedéke a káderrendszernek és az első nemzedéke ennek az “új világnak” között nem egy nemzedék van, hanem legalább kettő, vagy három. Egyszerűen, nem úgy viszonyulsz a saját gyerekedhez, hogy nagyjából tudom mit él, én is körülbelül valami ilyesmit éltem. Hanem fogalmad nincs, lövésed nincs. A mi szüleink nemzedéke az gyerek, gyerekek nevelnek fel egy új generációt, egy új nemzedéket. Olyanok, akik nem nőhettek fel soha, mert a rendszer nem engedte őket felnőni.
Nem tudják mi az a felelősség, nem tudják mit jelent felelősséget vállalni.

Amikor én “nyuggerezek”, akkor pontosan erről a problémáról beszélek. Van egy nemzedék, amelyik nem tanulta meg, csak azt tudja, hogy a bölcs vezér időről-időre nyugdíj formájában, vagy közalkalmazotti bértábla nyomán nyújta a falatot, és akkor harapni kell, és utána nyalni kell. Ez van meg, ez az élmény van meg!

Azt kell megérteni, hogy így nem lehet egy társadalmat nem lehet megreformálni, hogy elmondjuk: “Öngondoskodás, emberek!” Amíg nem tudod megharcolni a saját autonómiádat, addig nem lehetsz autonóm. Nem úgy megy, hogy legyél mától autonóm! Igen édesanyám, mától autonóm leszek! Ne azt nézd, hogy én autonóm vagyok-e hanem a számat figyeld; Legyél te autonóm! – mondja Gyurcsány. Nem is a Gyurcsány képmutatása a lényeg, hanem a társadalom képtelensége erre. Hogyan legyen?

Nem parancsra kell autonómnak lenni, bassza meg! Épp, a parancs ellenében lehet csak! Ez egy olyan dolog, amit nem lehet úgy, hogy jó anyukám autonóm leszek, de segíts kicsit benne… Egy kicsit… Mutasd meg először hogy kell. Mondjuk, az tényleg nem ártana. Ez egy olyan romlás, egy olyan rothadás, amihez évszázadok kellhetnek, akár, hogy az kimenjen a vérből. És miért? Mert nem nyitunk magunkon eret! Ha eret nyitnánk, akkor a rossz vér letudna folyni. Ha nem tud…

Világos, humánusak vagyunk. A humánumnak a köpönyegébe van burkolva mindig az, hogy így megakarjuk úszni igazából ezt a katarzist. Humánum! Emberi vér ne folyjon! Ahh!

Nem mondom én se, hogy folyjon. Csak azt mondom, hogy a vér az bér. És amíg nem fizetjük meg valaminek a bérét, addig nem jut. Ilyen kurva egyszerű. A vérrel fizetni kell. A vér egy fizetőeszköz a történelemnek a piacán, és a magyar társadalom nem fizetett! Megakarta úszni fizetés nélkül! Ez történt.

Nem akarom a vérét venni senkinek.

Az ellenzéki kerekasztalnál meglett az kérdezve, hogy kedves MSZP, esetleg eltakarodnátok a kurva nyátokba és mindenki akinek köze van hozzátok, mostantól politikai tisztséget nem vállalhat? Ez is volt? Ez például nem történt meg, ha jól tudom. Elhangzott, hogy az ügynöklistákat holnap nyilvánosságra hozzuk? Elhangzott? Mivel ügynökök ültek, az ellenzék részéről nyilván nem. Tehát valami ilyesmiről beszélünk.

Mi egyszerűen elfelejtettünk forradalmat csinálni. Nem volt beírva a noteszbe, hogy azt is kell, a fogmosás után. Egyszerűen hogy, hogy nem, volt ez az Alkotmánybíróság, az is megvan. Mi volt még a bevásárló listán? 30 kifli? És akkor jajj a forradalom! Bassza meg, azt elfelejtettem! Mentünk volna mi vissza a boltba, de akkor most már közelebb vagyok otthonra.

Hírdetés

A sokat emlegetett Kiegyezés az hasonló volt. Ott volt a rossz mintázat! Amint “bölcs” Deák Ferenc bölcsességének tanulunk, és így tanítják, és adnak elő nekünk. A megalkuvás szellemét. Ez! Elárulni ’48-at! Ez! Föladni a nemzeti függetlenséget, ami végig program volt. Miért? Andrássy útért? Meg Hősök teréért? Meg Halász-bástyáért? Ezek csodás dolgok.

Nálunk nem volt forradalom, nem történt meg a társadalmi átalakulás, csak a feudalizmust polgári társadalomra váltottuk, de olyan poszt-feudálisra. És nem volt meg a forradalom, nem volt meg a változás, ezért az eleve feudális szocializmust egy fajta kapitalizmusra, de olyan kádárira váltottuk. Mi váltottunk, mi köpönyeget váltottunk. Nem változtunk. Ez az igazság. Ez a kurva nagy probléma itt. Hogy mindkét forradalmat megakartuk úszni, illetve mindkettőt elvesztettük. Az egyiket ’48-ban, mert muszáj volt kiegyezni, a másikat ’56-ban. Ez a sorsunk, ugyanazt a mintázatot, amit ’48 és a kiegyezés nyomán újra leírtuk ’56-ban meg ’89-ben.

Azt hiszem, hogy Weöres Sándor írja azt, hogy ha külső veszedelem éri az országot, az semmi, abból bármikor talpra állhat. A legnagyobb tragédia ami egy nemzetet érhet az az, hogy ha olcsó hazugságokkal a valóságérzékelését megzavarják. Ezt írja.

Kapzsi kezek, olcsó hazugságokkal. Az olcsó hazugságok, és a tetszetős ízletes cupákok azok, amik az igazi veszélyt jelentik egy társadalomra, nem az ha megszállják, vagy mondjuk megtizedelik.

Itt arról van, hogy megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt. Ez a Himnusz utolsó sora. Ez az, amit el akarunk mondani magunkról. Ez az önfelmentés, ez az alkunak a pecsétje. A múltkor beszéltünk a néplélekről, ami állandó. Erről beszélünk. Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy mi már megvagyunk. Mi már teljesítettük a házi feladatot már megírtuk a holnapra is a házi feladatot. Mi készültünk, dolgozatot is megírtuk, tornaóra is volt, minden. Mi már mindent megcsináltunk. Mostantól kezdve Isten áldd meg a magyart! Ezek után, hogy mindent megszenvedtünk. Most már áldd meg a magyart! Ez az Isten akinek szól a Himnusz nem Kádár János véletlenül? Mert nekem kurva gyanús! Nagyon Kádár János szerű ez az Isten. A mi Istenünk az egy olyan Isten, akitől mi már csak azt várjuk, hogy hagyjon minket békén, mi nem vágyunk a nagyságra. Hagyjon minket élni egy kicsit. Szabadjon már. Ez erről szól. Az, hogy “Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt” az, azt jelenti, hogy a magyar társadalom az nem akar felnőni. Ez arról szól, hogy hagyjanak minket békén.

Az a baj, hogy ez egy megalkuvással jár együtt. És ezt a megalkuvást ezt, belénk idegezték gyakorlatilag Ferenc Józseftől Kádárig. Ferenc József volt az őskádár, meg Mária Terézia is egy őskádár. Mária Teréziával amikor a magyar nemesség felesküdött, hogy életünket és vérünket a Habsburg-trón előtt felkínálta, alig 30 évvel a Rákóczi-szabadságharc után. Az egész nemesség, az egy ugyanilyen kádári gesztus volt. Vagy egy ilyen kiegyezés-szerű, ugyanolyan mint a rendszerváltásunk. Ugyan olyan!

Valószínűleg a Habsburgok voltak azok igazából, akik elvették ennek a népnek az önbizalmát, vagy az önérzetét megtörték.

Gondoljatok bele abba a generációba, amelyik fölnevelte a mai fiatalokat. Azokat a fiatalokat, akiknek egy piacon egy versenyhelyzetben kell, vagy Londonban, vagy Budapesten, vagy a falujuktól elkezdve bárhol fennmaradni. Fennmaradni a létért folyó küzdelemben. És nem csak fennmaradni, hanem megvalósulni. Identitást növeszteni, annak lenni akik. Valakinek lenni, ami nem hasonlít sem a szülőkre, sem a szülőkön keresztül Kádárra, sem a Kádáron keresztül Horthyra, se rajta keresztül Ferenc Józsefre. Úgy, hogy a szülőknek fogalmuk nincs, hogy mi ez, fogalmuk nincs milyen egy piacon élni, egy piacon fennmaradni, mert soha nem kellett. Lövésük nincs. Viszont, az ő számukra meg sem változott a rendszer, tehát nincsen új rendszer, ők még mindig Kádár János alatt élnek, és még mindig tartják a kezüket a nyugdíjért.

Gondoljatok bele, hogy a Kádár-rendszerben milyen módon vették gyerekszámba a társadalmat, és kezelték gyerekként. Láttatok ti reklámokat a Kádár-rendszerben? Jolán itt a volán! Megjön a kedve, ha vár a keddre! Cipőt a cipőboltból!

Ezek a mocskos reklámok milyen módon formálnak identitást most is a múltban is. Akkoriban az állam hatalomnak a szerve volt a reklám, Sas Tamással, meg a bontott csirkével. Annak a fajta reklámnak nem az volt a funkciója, hogy vágyat keltsen a termék iránt, hanem hogy téged gyermeki sorban tartson. Cipőt a cipőboltból! Hány éves korú az a gyerek, akinek így kell elmagyarázni, hogy kisfiam, cipőt a cipő boltból? És ők azok akik átvették a hatalmat Kádár után. Azt értsétek meg, hogy a rendszerváltás után a hatalom, az fennakarta tartani a kádárizmust. Arról van szó, hogy az ellenzéki kerekasztal eladta a rendszerváltást a hatalomért. Ez történt.

Ott volt az MDF, az FKGP, meg a FIDESZ, az akkori SZDSZ és ezek bizonyos engedményeket tettek azért, hogy megkapják azt, ami amúgy is jár. És lemondtak egy csomó mindenről, ami még járt volna, pusztán azért, hogy a munkásőrség ne lövessen az emberek közé. Valószínűleg nem lövettek volna.

A mai társadalom annak a társadalomnak a roncsa, akik nem nőttek fel, akik gyerekszámban maradtak, és bontott csirkére vadásztak, a bontott csirke boltban. Ők azok! Ők az a nemzedék, akikkel nem történt meg a rendszerváltás, és a rendszer-nem-váltó elit és a rendszert-nem-váltó társadalom az összefogott önmaga lelkének megrontásáért. Egyik sem akart rendszerváltást, mindkettőnek jó volt a kádárizmus. Megkérdezték az Orbántól is, meg az Antaltól, meg a Kónya Imrétől, meg a Pető Ivántól hogy le akarjátok-e váltani Kádárt, vagy akartok-e lenni Kádár? Nyilvánvalóan nem így hangzott el a kérdés a háromoldalú tárgyalásoknál.

Nem csak két komcsi oldal volt, hanem három, mert a szakszervezeteken kívül az ellenzék is komcsi volt. Utólag ezt kell, hogy mondjam. Tehát arról van szó, hogy a háromoldalú kerekasztal tárgyalásoknál minden oldalán komcsik ültek, csak ott ültek góré komcsik, ott ültek a másodvonalas komcsik, és itt ültek a wannabe komcsik. Valójában nem az történt, hogy a három oldalú asztalt ráborították a kibaszott komcsikra, nem ez történt, ha már vér ne folyjon az utcán. Ha már nem volt forradalom legalább a kibaszott asztalt borítsuk fel. Neeem! Még a végén leesik az üveg pohár, és valaki megvágja magát.

Elhangzik a kérdés, hogy vagy leváltjuk Kádárt, vagy hajlandók nekünk a kádárságot átadni, vagy átengedik nekünk. És végülis a kádárság úgyis jól fel van építve, kezdjük el újra építeni? Itt van egy kész rendszer, vegyük át!

Az első Orbán kormány 1998 és 2002 között megpróbálta megdönteni a Kádár-rendszert. Ez nem sikerült. 2002-ben belebukott. Viszont rájöttek, hogy áthangolhatom magam Kádár János frekvenciára, amin ért ez a társadalom. Egyszerűen ennyi PR-osok dolgoznak rajta, nincs ami nem lehet. Meg is próbálták, 2006-ra nem sikerült összerakni, látszott, hogy itt-ott lötyögött. De 2010-re centire megvolt, úgy ahogy kell.

Orbán tényleg megpróbálta, ott a TF-beszéd, ami elképesztő társadalmi energiákat mozdított meg. Sok kísérlet volt arra, hogy megdöntse a rendszert. Hogy milyen rendszer volt azt, most hagyjuk, de szerintem a legsikeresebb kormányzás volt a “rendszerváltás” óta, de az most mindegy.

Ez is jellemző, hogy a “rendszerváltáskor” a legnépszerűbb politikus a Pozsgay Imre volt, és nem valamelyik ellenzéki. Két párt közül választhatott a rendszerváltáskor a társadalom, az egyik párt azt mondta, hogy radikális változást, ezt volt az SZDSZ, a másik azt mondta, hogy nyugodt átmenetet, ez volt az MDF. Simán nyert az MDF. Ott volt egy ország, ami azt mondta, hogy nem baj, ha nem végzünk olyan alapos munkát, csak ne rázkódjon nagyon.

Állítom, Gyurcsány azért bukott mert ő nem tudott Kádár lenni, hanem megmaradt Rákosinak. De ő Rákosiként is Kádár volt, ilyen 13. havi nyugdíj, és társai.

A Fidesz tulajdonképpen az új MSZMP. Onnét kezdve, amikor megkötöd azt az alkut, olyan, mintha kiegyeznél egy szellemmel, olyan ez mint a Sith-erő. A Kádár-rendszer így működik, szerezd meg a hatalmat és az enyém leszel. Bárki aki megszerzi a hatalmat, bármennyire is akarta megdönteni az behódol a Sith-rendnek. Vagy ha nem tér be a Sith-rendbe nem tudja megtartani a hatalmat, és végül ezt megtapasztalja és betér a Rendbe, mert másképp nem megy.

Azt, hogy hogyan lesz a következő három generáció, azt nem látjuk előre. De azt tudjuk, hogy már látszódnia kellene. Látnunk kellene azt a folyamatot, vagy mozgalmat, vagy bármit, ami majd megdönti ezt a rendszert. De, hogy lehessen hinni benne, ha még a Jobbik elnöke is kölyök kutyákkal fotózkodik? A Jobbik is, aki azt állítja, hogy na mi azért jöttünk g*cik, hogy megdöntsük ezt a rendszert, most a kurva Kádárizmusnak vége! De egy jó kis szelfi a kölyökkutyával a még közben kell. Hogy lehet ebben hinni ilyen módon? Nem arról van szó, hogy kívülről kell a rendszert megdönteni, hogy majd a Jobbik jön és… De majd a Jobbikban is átveszi a Sith-rend a szellemiséget.

Nem elég megszerezni a hatalmat egy szervezetnek, mert a szervezet is kádári, és a szervezet tagjai is. Az egész létállapot az! Nem úgy van a történelem, hogy kitudod emelni saját magadat a gödörből. Hanem úgy van, hogy minden, ami körülvesz az az!

Ha lenne egy jó kis fasiszta, vagy komcsi diktatúra már beljebb lennénk, mert abból meg lehetne térni. Azzal szembe lehetne nézni, lehetne saját identitásunk, valamihez képest. De nekünk csak az az identitásunk, hogy fasiszták azok mások voltak, nézzenek szembe mások, a kommunisták is mások voltak, minket csak szivattak, minket most már tessék békén hagyni, bontott csirkével, vagy valami ilyesmivel, amit ismerünk.

Mi ünnepeljük ’48-at és ’56-ot, vagyis ünnepelteti velünk a hatalom, miközben mind a kettőt elárultuk, elárulja, elárultatja velünk. És úgy csinál, mintha ezek győztek volna, de nem győztek, hanem leverték azok, akikkel kiegyeztünk. És mi utólag azt hazudjuk, hogy legyőztük őket, pedig csak tettek egy olyan ajánlatot ami nekünk is előnyös volt.

Ha, nincs rendesen elkövetve egy bűn, akkor nem lehet elkövetni a bűn bánatot sem. Amikor a bűn zajlott, mi akkor is azt akartuk, hogy hagyjanak minket a faszba ezzel, amikor szembenézés van, akkor is azt mondjuk, hogy ez a másoknak a dolga.

(Elhangzott az Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvény sorozat 2014.10.07.-i alkalmán. )


Forrás:nemzeti.net