Szerda estére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Biztonságpolitikai Szakkollégiuma és az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola PaIR Clubja szervezett kerekasztal-beszélgetést, meghívva a Magyar Nemzet volt moszkvai tudósítóját, Stier Gábort, aki egyedüli magyarként 2009 óta rendszeres résztvevője az oroszországi Valdaj Klubnak. Nevét a Novgorod közelében lévő Valdaj nevű tóról kapta. A találkozót szokták az orosz Davosnak is nevezni, de akadnak, akik a befolyásos Bilderberg-csoporthoz hasonlítják vagy egyszerűen csak a „Putyin-barátok” társaságának képzelik el.
Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
A világrend omladozik, kaotikus világ jöhet
Stier szerint az oroszok örülnének annak a legjobban, ha a Valdaj Klub a Bilderberg-csoport hatékonyságával működne, a 2004 óta minden évben összehívott találkozó célja, hogy leszűkítse a távolságot kelet és nyugat között, illetve megismertesse és megértesse az orosz törekvéseket a világgal. Az egésznek a csúcsa a programsorozat végén sorra kerülő Putyin-találkozó, amelyen az orosz elnök felvázolja saját és országa aktuális geopolitikai vízióit.
Stier a saját bevallása szerint még a Putyin-rejtély című könyvével hívta fel magára figyelmet, és kapott meghívást a találkozóra 2009-ben, ehhez azonban kellett a budapesti orosz nagykövetség pozitív ajánlása is. Stieren kívül, jelenleg még két közép-európai országból, két korábbi kormányfő a tagja a Valdaj Klubnak: a szlovák konzervatív Ján Carnogursky és a lengyel baloldali Leszek Miller.
Bár Oroszországot gyakran érik olyan vádak, hogy propaganda-hadviselést folytat, Stier úgy véli, Oroszország jó tízéves késéssel kezdte el másolni azokat a soft-power eszközöket, amiket a Nyugat esetében senki nem kérdőjelez meg. Amíg az egyik oldalon azt mondják, hogy ez természetes országimázs-javítás, addig Oroszország vonatkozásában ezt propagandának nevezik – mondta. Hozzátette: hidegháborús szelek fújnak a világban, legalábbis az információs térben.
Oroszországot röviden úgy jellemezte, mint egy globális ambíciókkal rendelkező regionális hatalmat, aminek nukleáris háttere van, diplomáciailag erősnek kell lennie, csak aszimmetrikus válaszokra képes, eszköze a hibrid-háború, de az oroszok nem hülyék, hogy ujjat húzzanak a NATO-val.
Az orosz álláspont szerint a jelenlegi világrend omladozóban van, tavaly még azt mondták a Valdaj Klub találkozóján, hogy ez egy átmeneti időszak. Most úgy látják, egy kaotikus, egoista hozzáállású világ jön, és ez az állapot akár hosszú évtizedekig is eltarthat.
Vannak más vélemények is
Stier Gábor interjút készített Dmitrij Szuszlov vezető elemzővel a Magyar Hangba. Az orosz szakértő azt mondta, a globális konfrontációval jellemezhető átmenet korát éljük, amelynek lezárultával kialakul egy új világrend. A korábbi szabályok és intézmények széthullása folyamatban van, ám ezután nem a káosz jön, hanem új szabályokkal, új intézményrendszerrel kialakul egy új világrend.
Putyin nem könyörög, Oroszország üzenete változik
Stier kifejtette, Oroszországot sokan nem értik, de nem is fogják, ha nem akarják. Mindazonáltal, akik nyitottak erre, és meghívást kapnak a Valdaj Klub találkozójára, azok nagyon érdekes dolgokat tapasztalhatnak meg. „Ha valaki létrehoz egy ilyet, akkor valami üzenetet akar átadni, közvetíteni akar”– mutatott rá Stier. A mai napig ugyanis gyakori – újságíróknál is -, hogy szovjet klisék alapján ítélik meg Oroszországot. Éppen ezért, kezdetben még többnyire újságírókat hívtak meg a Valdajra, de felülreprezentáltak voltak a már nem aktívan politizáló nyugati, amerikai és európai vezető politikusok, vendégek is.
A geopolitikai helyzet változásával az utóbbi években már az újságírók helyett inkább globális és regionális szervezetek, intézmények képviselőinek a meghívását preferálják, valamint a nyugatiaknak eddig számon tartott helyeket kínaiak, indiaiak, szingapúriak és latin-amerikaiak foglalják el.
Stier szerint ennek az az oka, hogy egyrészt Európa politikailag egyre jobban marginalizálódik, másrészt Putyin csalódott, mert hiába törekedett nyitottságra és elfogadottságra Nyugaton, ez nem sikerült neki.
„Tíz évvel ezelőtt a külföldiek negyede újságíró volt, mert nagyon fontos volt az üzenet, hogyan gondolkodik a világról Oroszország, most már Putyin úgy van vele, hogy aki akarta, értette, aki nem akarta, nem értette”
– fogalmazott Stier. Az orosz elnök nem akar könyörögni a Nyugatnak, ezért Oroszország üzenete változik.
„Szomorúan látom ezt, én Európa-drukker vagyok, de tudomásul kell venni, hogy marginalizálódik Európa, mint pólus. És ez tökéletesen lemérhető ott.”
A legutóbbi, néhány hete Szocsiban tartott éves találkozón a magyar újságíró fáradtnak látta az orosz elnököt.
„Mindig azt mondtam, hogy Putyin idősebb, de frissebb. Most Putyin ezt megcáfolta”
– vélekedett.
Stier ezt azzal is magyarázta, hogy „18 év, az 18 év a hatalomban”, Putyin cinikusabbá vált és már kevésbé megközelíthető, míg az első találkozók alkalmával még simán oda lehetett menni hozzá, „kicsit ilyen rocksztár státuszban volt”, most már így a világ egyik ura. Frontálisan a TV-nek, a világnak beszél.
„Úgy éreztem, de már 2010-ben is, hogy ha tehetné, akkor elmenne a politikából. Akkor nagyon fáradt volt. Éreztem, hogy elege van. Aztán jött a geopolitikai váltás, és ezt élvezi. (…) Putyin a belpolitikát unja, de kivirul, ha globális kérdésekről kell beszélni.”
Stier szerint az orosz elnöknek van egy geopolitikai misszióstudata, hogy ő az egyik felelősségteljes játékosa a nagy játszmának, de mivel Nyugaton nem fogadják el, eldöntötte, hogy „egyedül csinálja, ahogy csinálja”. Ezt is jelezte az, hogy míg a korábbi években nagy udvartartással ült le a Valdaj Klub pódiumbeszélgetésére, most már csak egyedül. Ugyan a nyitottsága továbbra is megmaradt, de a beszédei már kinyilatkoztatásoknak tekinthetőek, amelyeket egyenes adásban ad az RT, a Russia24 és a Valdaj Klub honlapján is vannak közvetítések.
„Amikor a TV nem adja, akkor egy politikus másképp beszél” – tette hozzá Stier, aki régebben jobban szerette a zárt beszélgetéseket, mert többet lehetett megtudni az aktuális gondolatokról.
A magyar újságíró Putyin mellett kitért Szergej Lavrov külügyminiszter szerepére is, akinek személye megkerülhetetlen Oroszország szempontjából. Nemzetközileg elismert diplomata, aki nélkül Oroszország nem lenne képes a jelenlegi szinten kiteljesíteni a globális ambícióit. Ezért sem jöhet szóba a 68 éves Lavrov nyugdíjazása, „nem engedheti meg magának Oroszország, hogy visszavonja a csatából, a porondról”.
Be kellene fagyasztani az ukrajnai konfliktust
Rátérve Ukrajna helyzetére, Stier azt mondta, a Krím egyedi eset, elsősorban geopolitikai üzenete volt. (Moszkvában 2014 márciusában – a Nyugat által el nem ismert népszavazás után – aláírták azt az államközi egyezményt, amely lehetővé tette, hogy a Krím-félsziget az orosz föderáció részévé váljon.) A magyar külpolitikai újságíró úgy látja, Ukrajna esetében a Nyugat lépte át a vörös vonalat, a Krím ügye arról szólt, hogy „eddig és ne tovább”.
Emlékeztetett arra, hogy Kelet-Ukrajna esetében soha nem mondta azt az orosz vezetés, hogy elismerné. Arra figyelmeztetett, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy befagyasszák a konfliktust, mert amilyen helyzetbe került Ukrajna, az már egész Európa biztonságára kihat. Hatalomváltásra lenne szükség, olyan új szereplőkkel, akikkel le lehet ülni tárgyalni az ország sorsáról, államként kéne működnie úgy, hogy nem játssza ki folyamatosan a nacionalista kártyát.
Születésnapi köszöntés Putyintól
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szervezett rendezvényen a magyar külpolitikai újságíró személyes élményeiről is beszélt Putyinnal kapcsolatban. Stier az ötvenedik születésnapja előtt egy nappal az éves Valdaj Klub találkozóján vett részt, ahol már közel három órája vártak az orosz elnökre (aki általában egy óránál is többet szokott késni), amikor a Kreml egyik Valdajjal foglalkozó emberének megemlítette, „semmi gond, most már úgyis éjfél utánig tart majd a találkozó”, mivel Putyin akkoriban 4-5 órás beszélgetéseket tartott a külföldiekkel. Stier pont éjfélkor kapott lehetőséget, és Ukrajnáról kérdezte az orosz elnököt, mert „már rendesen állt a bál ott”. A meglepetés viszont akkor érte, amikor a beszélgetés lefújása után Putyin megjegyezte, hogy az egyik klubtagjuknak születésnapja van, majd odament gratulálni a magyar újságíróhoz.
„Orbán tiszteli Putyint, még tart is tőle, de Oroszországot nem szereti”
Stier arra is visszaemlékezett, megkérdezte Putyint, mit szól ahhoz, hogy liberális ellenfelei a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort „Puszta-Putyinnak” hívják. Az orosz elnök csak nevetett, de nagyon érdekelte, hogy honnan jött, és mi ez a megnevezés. Az anekdota után Stier igyekezett a hallgatóságnak hangsúlyozni, hogy akárki akármit mond, Magyarország és Oroszország nem ugyanaz, „még ha, a felszínen egyre inkább jelentkeznek is hasonlóságok”. Abban lát párhuzamot Orbán és az orosz elnök között, hogy a magyar miniszterelnök, hasonlóan Valdajhoz, Tusnádfürdőn szokta kinyilatkoztatni vízióit. Mindkét politikust jobban érdeklik a külpolitikai és a globális kérdések, mint a belpolitika (Stier megjegyezte, hogy ez a néhai Antall Józsefről is elmondható volt). Továbbá Orbán és Putyin is jól megérzik az új szeleket a világban.
A két politikus találkozóinak gyakoriságát pozitívnak értékelte a magyar külpolitikai újságíró, mert a politikai hátteret megadják a két társadalom és a gazdaságok pragmatikus együttműködéséhez, noha sajnos ez nem látszik teljes mértékben megvalósulni. A gazdasági kapcsolatok nem bővülnek, de nincs is mit exportálnunk az oroszoknak, a társadalmi és kulturális együttműködés is hangsúlyosabb lehetne. Az orosz elnök és a magyar miniszterelnök csak kiveszi ezekből a találkozókból, azt, ami neki kell. Stier szerint mindketten jól el tudják adni: Putyin a Nyugatnak és az oroszoknak, hogy tárgyalnak vele, nincs elszigetelve, Orbán meg az Európai Uniónak, hogy akár Oroszország és Kína felé is nyithat.
Stier nem ért egyet azzal, hogy Orbán oroszbarát vagy oroszpárti lenne: „Orbán tiszteli Putyint, még tart is tőle, de Oroszországot nem szereti”.
Paks kapcsán megemlítette, már kétéves csúszásban van a beruházás, jobban át kellett volna gondolni, mert most derülnek ki olyan részletek, hogy az EU-szabványoknak való megfelelés miatt még plusz 2-3 milliárd euróba fog kerülni. A gázmegállapodásokról azt mondta: ügyesen kell tárgyalnunk, fontos eldöntetnünk, hogy mennyi gázra van szükségünk és milyen irányból. Stier kijelentette, még többet kellene kihozni az magyar-orosz kapcsolatokból, de Magyarországért, nem egy üzleti vagy pártpolitikai kör érdekében.
Címlapofotó: Béli Balázs/Alfahír
(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
