Nagy Péter cár óta nem akadt olyan rátermett és intelligens vezetője Oroszországnak, mint Putyin. Katalin, Sándor, I. és II. Miklós, Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Gorbacsov és Jelcin együtt nem voltak olyan tehetségesek és nagyformátumúak, mint Putyin egymaga. Ez nem (vagy nemcsak) dicséret akar lenni a részünkről, hanem egyrészt ténymegállapítás, de mindenek előtt figyelmeztetés is magunk számára, hogy amennyire a mozgásterünk, küldetésünk engedi, lehetőleg ne legyünk az ellenségei, de azért az esetleges szövetségét is a lehető legnagyobb óvatossággal, kellő körültekintéssel és mindenek előtt megfelelő fenntartásokkal (és távolságtartással) kezeljük.
Amikor az ezredforduló környékén átvette alkoholista elődjétől országának vezetését, mint oly sokszor történelme folyamán, Oroszország mind gazdaságilag, mind társadalmilag romokban hevert. Tegyük hozzá, a vodka és korbács országát sosem volt nehéz belülről romba dönteni, mert az oroszok a középkor hajnalán a nyugati helyett a keleti kereszténység felvételével egyszerűen ezt a testi, lelki és szellemi nyomort választották maguknak. Az építkezés viszont a babonásan agyonbutított muzsikok, kozák emberevők és machiavellista hiénák országában annál nehezebben ment, ezért ott a történelem összes reformkísérlete belefagyott a csikorgó szibériai hidegbe.
A széles látókörű ex-KGB-ügynöknek sikerült az, amibe összes elődjének beletörött a bicskája: mindenféle sztálini sokmilliós emberáldozat és kényszermunkatábor nélkül gazdaságilag fejlődő pályára tudta állítani, és ismét nagyhatalmi tényezővé emelni országát. Ennek egyik eszköze volt a kimeríthetetlen kőolaj és földgáz tartaléka, amellyel nemcsak Európát, de az árfolyamzsonglőrködéssel közvetve az USÁ-t is tudta zsarolni. A másik eszköz pedig az asszimetrikus politikai hadviselés. A hadtudományban az asszimetrikus hadviselés alapja a nomád harcmodor, mely egyébként a történelem folyamán kb. 70-30% arányban legyőzte a klasszikus reguláris hadviselést. Ennek alapján feljődött ki a XIX. század végére a gerillahadviselés, majd ebből továbbfejlődött a XX. századra a “terrorizmus”. Az asszimetrikus hadviselés a gyengék fegyvere az erősek, a hódítók ellen de Putyin bebizonyította, hogy a politikának is lehet asszimetrikus hadviselése. Felismerte, hogy ugyan az orosz szárazföldi fegyverzet messze jobb, mint az amerikai, de sok egyéb téren nem veheti fel nyíltan a versenyt a New York-London-Tel Aviv tengely hadigépezetével. Ezért a gyengék hadviselését átültette a politika világába és eddig úgy tűnik sikerrel.
Ennek az új politikai hadviselésnek egyik eleme külföldön titkosszolgálati eszközökkel a hozzá hű politikai erők támogatása, így lett oroszbarát kormánya Bulgáriának, Moldáviának valamint a felvidéki tót szeparatista bábállamnak, és most Trump személyében az USÁ-nak is. Tegyük hozzá, ebben semmi új nincs, ezt Oroszország már 1917 előtt is gyakorolta, illetve a kisantant államok az 1900-as évektől a mai napig űzik velünk, magyarokkal szemben (balliberális oldal). A második eleme az internet-betyárkodás, a dezinformáció-terjesztés, ez ma már nyílt titoknak számít. A harmadik eszköze pedig a külföldi országokban a miénkhez hasonló, különböző paramilitásris szervezetek létrehozása, illetve támogatása.
http://szekelymagyarnemzetorseg.hu
NIF
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
