Vlagyimir Putyin tegnap betöltötte 65. életévét, és a pesti demokraták legnagyobb felháborodására továbbra is jól érzi magát. Születésnapján ráadásul a várakozások ellenére sem rohanta le Szél Bernadettet, sőt Juhász Péter és Gulyás Marcika lakásában sem jelentek meg orosz deszantosok. Skandalum! Most akkor mi ellen tiltakoznak legközelebb?
Miért utálja Vlagyimir Putyint a magyar ellenzék? A Kedves Olvasónak elsőre alighanem Paks jut eszébe. Van benne logika, hiszen az atomerőmű bővítése valamiért mindenkinek fáj. A liberálisoknak azért, mert nem amerikaiak építik fel az új blokkot. A szociknak és Gyurcsányéknak azért, mert kimaradnak a buliból – ez fáj Vonáéknak is amúgy.
A divat-zöldeknek meg azért van bajuk a projekttel, mert az atom túl egyszerű szó a napkollektorhoz képest, és ezt egy szakértő nem engedheti meg magának. Ráadásul ők is az amerikaiakat – és így saját spanjaikat – látnák szívesen Pakson.
Mi van még? Növekvő orosz befolyás? Ugyan, kérem. Az energiafüggőség eddig is megvolt, és egészen addig meg is marad, amíg nem lesz más, vagy legalábbis nem dupla annyiba kerülő megoldás. Az orosz tőke magyarországi jelenléte elenyésző a nyugatihoz képest. Metró? Hát valóban szenvedtek egy darabig a használt szerelvényekkel, mint ahogy az Alstomokkal is. Vagy a vadiúj Combino villamosokkal, amelyek kedvéért nyaranta még mindig feltúrják a körutat. Esetleg azoknak kellene inkább a körmére nézni, akik megrendelik ezeket…
Politikai nyomás? Hol? A NATO minden kérését teljesítjük, Afganisztánban továbbra is vannak katonáink. Ukrajna? A botrányos nyelvtörvényükig akkor is szépen néztünk rájuk, amikor már rúgni kellett volna. Európai Unió? Magyarország egyetlen Moszkva elleni szankciót sem vétózott meg, pedig euró milliárdokat bukunk rajta.
Oroszország nem demokratikus? Azt talán az oroszok döntsék el. Tegnap születésnapján mindössze annyian tiltakoztak ellene Moszkvában, ami még egy pesti tüntikézésnek is szégyenére válna. De a lényeg: akárhogy is élnek, nekünk ehhez mi közünk? A demokrácia-export Amerikának sem megy, kétlem, hogy mi jobban csinálnánk…
Akkor mi marad még? Miért ennyire durcik Vlagyimir Vlagyimirovicsra az ellenzékiek? Személyes okaik lennének? Megpróbáltunk utánanézni, kinek mi a baja a Kreml urával.
Gyurcsány Ferenc (DK): Nem hagyta, hogy átverjem!
Molnár Gyula (MSZP): Azt mondták valakik, hogy utáljam!
Botka László (MSZP?): Kétszer akkora vagyok, de félek tőle, olyan erős…
Vona Gábor (Jobbik): Nem ad pénzt!
Szél Bernadett (LMP): Tud mosolyogni!
Juhász Péter (Együtt): Nem akarta meghallgatni, hogyan sípolok!
Karácsony Gergely (Párbeszéd): A Botka Lacinál is jobban félek tőle…
Bokros Lajos (Moma): Nem amerikai!
Fodor Gábor (Liberálisok): Sőt, orosz!
Soproni Tamás (Momentum): Nem LMBTQ!
Gulyás Márton (csúcs-aktivista): Nem szimpi!
Hát ennyi. A hazai ellenzék ennek jegyében köszönti Oroszország első emberének születésnapját. Álláspontjuk egyszerre szakmai és elvszerű. Ígérik, ha az orosz újra felénk jár, igyekeznek valami újat kitalálni, amivel bajuk van. Mondjuk, hogy Putyint az oroszok minden nyugati tanács és biztatás ellenére rendre önként megszavazzák, mert bíznak benne. Ez egyszerűen elviselhetetlen egy pesti demokrata számára!
Fotó: vesti.ru
Máté T. Gyula – http://matete.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
