Igor Matovič lemondott, elbúcsúzott, bocsánatot kért. Ritka és szép gesztus ez, még ha nem is teljesen makulátlan – érezni mögötte a megbántottságot, és a „Ludas Matyi-attitűdöt”, – de ebben a korcs politikai kultúrában, amely tort ül Közép-Európában, mindenképpen értékelendő.
Kár, hogy Matovič egyes képviselői még ilyenkor se tudják visszafogni magukat.
Ilyen például Matovič első számú magyarja, Gyimesi György – nem, nem Grendel Gábor az, ő igazából láthatóan a háta közepére se kívánja ezt a sorszámot. Gyimesi az, aki jelenleg leglátványosabban parádézik a szlovákiai magyar politikai szörfdeszkán, és lovagol meg minden hullámot, ami elé kerül, függetlenül attól, mennyire kerül önellentmondásba.
Például itt van egy évvel ezelőtti nyilatkozata a kettős állampolgárságról: akkoriban épp az új kormány se nem hús, se nem hal megoldását kellett megvédeni, ezért Gyimesi azt mondta, hogy a szlovákiai magyaroknak igazából annyira nem is fontos a kettős állampolgárság, csihadjon mindenki. Aztán pár hónappal később már fordult a kocka, mígnem eljutottunk odáig, hogy Gyimesi a véres karddal már az állampolgársági törvénnyel szemben lovagol, és támad – de nem a törvénymódosítást kidolgozó és jóváhagyó OĽaNO-s politikusokra villog a kard, hanem az SaS-re.
Igen, Gyimesi, bátran beleáll bármilyen etikai-morális-világnézeti kérdésbe, ha ezzel generál némi figyelmet, és az ő világában az SaS a felelős mindenért is. Egy azóta törölt státuszában az SaS volt a „soviniszta, magyargyűlölő” párt, legutóbb pedig arról értekezett, hogy Matovič lemondása egy progresszív-liberális puccsnak volt köszönhető – a távozó kormányfő minden hibáját figyelembe véve.
Gondolkodjunk el ezen az utóbbi poszton, mert érdekes, mi minden férhet bele ebbe a három szóba, hogy progresszív-liberális puccs. Kezdjük a puccsal: Matovič a kormányban marad, a kormányfő az egyik legközelebbi embere, Eduard Heger lesz, aki nemcsak papíron, a kamerák előtt ultravallásos, hanem az egyházában is mélységesen aktív ember, aki rengeteg pasztorációs feladatot vállalt – mellesleg pedig a liberális Juraj Droba gyermekének keresztapja, de ez már csak lapszéli jegyzet. Ejj, ezek a progresszív liberálfasiszta gyíkemberek, még egy tisztességes puccsot se tudnak levezényelni.
Na de kik is ezek a progresszív-liberálisok? És miért követték el ezt a rettentő puccsot? Oké, az egyik az SaS, amely gyakorlatilag fikarcnyit sem nyert ezen az egész ügyön, de akkor még ki? A parlamenten kívül, súlytalanul lebegő Progresszív Szlovákia, amelynek jól jött volna a hatalomra kerülésben egy előrehozott választás, és mégsem tett keresztbe ennek érdekében egy szalmaszálat sem? Peter Pellegrini vagy Robert Fico, akik egyrészt közel sem liberálisok vagy progresszívek, másrészt a szokásos ellenzéki kardcsörgetésen kívül semmit sem tettek hozzá az ügyhöz? A mainstream sajtó, mely igyekezett végig a dolgát végezni, az újságírók felelősségével, és igyekezett kibogozni a következetlen, elcseszett politikai kommunikáció szálait, hogy az egyszerű emberek is megértsék, amit az Egyszerű Emberek nem?
Lassan Gyimesi Györgynek is rá kellene jönnie, hogy a politizálás nem a populista jeremiádokról és az epehányásról szól, hanem érdemes tartalmat meg a választók iránt érzett felelősséget tenni mögé – és itt halkan felemlegetve mondjuk a kisebbségi hivatal létrehozását, a nemzetiségi törvények konszolidálását, a rengeteg célravezető hangyamunkát, ami valahogy elmaradt. A libsizés meg progresszívezés ugyan jól mutat a Facebookon, mint a bohóckodás és akrobatika a szörfdeszkán. De ha jön egy komolyabb hullám, vízbe fúlás lesz a vége, és akkor már nem lehet kire fogni az egészet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
