Az internetadó után itt a vasárnapi vásárlás. Nosza. A Zorbánnak meg annyi.
De először is a Dárdai Pali, akire szavaztam. És a Gera Zoli, aki csak hatvan percre. És a Juhász, aki törött bordával. Tudom, milyen az, köhögni sem mertem, aztán csak levezettem ezerkétszáz kilométert. A többi fejről, akik a védelmet alkották, meg csak annyit, hogy azt sem tudtuk, kik ezek, miközben a Főorvos úr libamájhabot adott fel vidáman, én meg a csúsztatásnál azt gondoltam, hogy jobb ez, mint a tolódás, bármit is jelentsen mindez.
Miután szétünnepeltük magunkat egy demizsonnal és stílusosan pécsi srácokkal (ez a város üldöz engem), azért gyorsan visszatértem. Az a gondolat fészkelt be, hogy kiket szeretnék legjobban szomszédnak. Egy vidám, negyvenfős családot, lélegeztetőgépre kapcsolt baráti Szovjetuniót, ha már így LETT és ekképp osztják az ÉSZT, vagy az amerikai egyesült állatokat. Megdönteni Orbán Viktort, mi? Hogy a miniszterelnököt folyamatosan puccsolgatják hátulról, az nem szimpla összeesküvés-gyakorlat. Ez van. Tessenek kitekinteni, csehekre, lengyelekre. És mi az egyetlen „reális alternatíva”, most, hogy az agyonpénzelt hasznos hülyék totál szétcsúsztak? Bingó, a Jobbik. Na, akkor aztán jöhet a ducsézés ezerrel, vagy még súlyosabb történelmi tévedésként a nácizás. CIA, Fészbuk. Hogy jön ehhez bárki? Buzik-e vagytok?
Ági néni megmondta, nem lesz nyugi. Kertész Imrét meri alázni a New York Times, mert át mert venni egy díjat és ő tényleg nyugiban van zsidóként, emberként, íróként, utazóként, egy német lap meg utánakérdez a magyar miniszterelnöknek, hogy miért tetszik diktátornak lenni? Hát tényleg mi a f…sz folyik itt? A végén még békemenetelek egyet, csak a jó ízlés miatt.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
