A modern propaganda 5 fő módszere.
Féligazság. Az igazság teljesen persze sose mondható el, de fontos elemeinek direkt elhallgatása kiváló eszköz.
Tipikus példa a HVG-től: “Homonnay Gergely írót, közéleti aktivistát szilveszterkor találták holtan egy olaszországi klubban. Halálának körülményeit büntetőeljárásban vizsgálják az olasz hatóságok.“.
A szöveg minden szava igaz, de éppen a lényeg maradt ki. Minden tisztázatlan, azaz nem azonnal nyilvánvaló haláleset esetében ez a normál megoldás. Ennek elhallgatása azonban azt a látszatot kelti a jogban nem jártas olvasóban, mintha az olasz hatóság legalábbis valamiféle gyilkosságra gyanakodna.
A vélemény és a tény összemosása.
“Paks II. megépítése hiba lenne.” – ez egy jó példa.
Kontextus elhallgatása és/vagy megváltoztatása. Íme az Amerikai Népszava blog: “Ugyanazok a NAV nyomozók razziáztak Iványi Gábornál, akik megszüntették a nyomozást Németh Sándor ügyében.“.
Persze, hiszen csak egy darab NAV nyomozóosztály létezik Budapesten.
A szakértelem abszolutizálása. Ez talán a legismertebb. Nyilván egzakt tudományoknál még elmegy, hogy a szakember véleménye mint az “igazság” jelenik meg, hiszen végülis tényleg ez a szakma fősodrú álláspontja. De nem-konszenzusos tudományokban, mint pl. a közgazdaságtan, ahol iskolák harcolnak egymással, abszurdum a szakember véleményét igazságként bemutatni. Kedvencem talán ebben Petchnig Mária Zita igazságosztóként való előadása, miközben ez a szakember mélyen elfogult, ő az, aki tök ugyanazt képes megszakérteni így is meg ellenkezőleg is, politikai szimpátiája szerint.
Annak idején a Kálmán Olga általi Petchnig Mária Zita interjúkat tanítani lehetett volna. Két jó külsejű nő, akik még a fejmozgásukkal is manipuláltak.
Szómágia. Igencsak alattomos módszer. A megnevezés ugyanis már önmagában adhat pozitív és negatív értékelést. Ha egy tüntetés pl. szimpatikus egy adott médiának, akkor “civilek demonstrálnak”, akik “polgári engedetlenséget tanúsítanak”, ha meg nem szimpatikus, akkor “szélsőségesek rendbontanak”, akik “gátolják a békés polgárok életét”.
Annak idején a szovjet propaganda mestere volt ez utóbbinak. Bemutattak pár fegyverest egyenruhában, akik éppen hadonásztak, s ha azok szovjet szemszögből pozitívak voltak, akkor “népfelkelők ünnepelnek”, ha meg negatívak, akkor “zsoldosok fenyegetőznek”, s még a zenei aláfestés is más volt a szovjet híradóban: az előbbi esetben andalító romantikus lift-zene, az utóbbiban feszült, akciófilmes dallam.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
