Prisztács Tamás asszisztensként már a harmadik vezetőedzőjét „fogyasztja” a nagyszombati Fortuna ligás labdarúgócsapatnál. A tavasszal zsinórban négy győzelemnél tartó Spartak jó szereplésében videóelemzőként nem kis szerepe van, de ezúttal inkább pályafutásáról, az erőnléti edzőségről és a terveiről beszélgettünk a 27 éves szakemberrel.
Kassai származásúként hogyan került ilyen fiatalon Nagyszombatba?
Amikor a magyarországi Cigándon 2020 tavaszán befejeztem az edzősködést, adódott egy lehetőség együttműködni a nagyszombatiakkal. Igent mondtam az ajánlatra. Akkor az utánpótlásban kezdtem dolgozni, de rögtön felmerült, hogy a közeljövőben az A csapat körül is mozoghatnék, ami komoly motiváció volt a számomra. Megegyeztünk, hogy előtte még teljesítenem kell az utánpótlásban. Egy szezon után pedig, amikor a portugál Ricardo Chéu távozott a klubtól, Marián Šarmírral átvettük a gárdát az előző idény végén.
Šarmír után Norbert Hrnčár mellett is maradt másodedző, majd nemrég a váltáskor is megtartotta a pozícióját, amikor ifj. Michal Gašparík vette át az irányítást. Ők hárman mennyire különböztek egymástól mint edzők?
Minden egyes edző más személyiség. Máshogy viselkednek, máshogy hatnak az öltözőre, a játékosokra. Máshogy látják magát a futballt is. Mindhármójukkal nagyon jó kapcsolatban voltam, egy rossz szót sem mondhatok egyikükre sem. Mindenkivel kicsit másképpen működtünk, más tervekkel álltunk a csapat elé. De ez benne van a profi sportban ezen a szinten, minden tréner más módszert tart jónak.
Az ön feladatköre is változott?
Az egyáltalán nem változott, az az első pillanattól kezdve ugyanaz. A videóanalízis a feladatom, a teljes videós felkészülés az adott ellenfélből. De elemzem a mi csapatunkat is, sőt egyéni videóanalízist is tartok. Az asszisztens általában a jó zsaru az öltözőben, jó kapcsolatot kell kialakítania a srácokkal, nálunk elsősorban a külföldi játékosokkal. Amikor Šarmírral nekivágtunk a munkának, talán ha egy-két szlovákiai focista volt a klubnál. Most olyan 50-50% az arány, de én továbbra is igyekszem inkább a külföldiekre orientálódni, jobban megismerni őket, az életkörülményeiket, hogy komfortosan érezzék magukat Nagyszombatban, hogy profi, százszázalékos teljesítményt tudjanak nyújtani a pályán. Emellett a klubban fontosnak tartják a fiatalítást, ezért a velük való külön foglalkozás, az individuális fejlesztéstől kezdve a konzultációkig is a feladatom. Szóval a vezetőedzők változtak az A csapatnál, de az én feladatköröm az nem.
Erőnléti edzőként indult a pályán. Ezzel a területtel is foglalkozik még?
Annak idején erőnléti edzőként kerültem az NB III-ba Cigándra, ugyanakkor Csehországban rendes futballedzőnek tanultam az egyetemen, kéz a kézben járt együtt a két dolog. A mai napig foglalkozom ezzel a résszel is, de a célom, hogy profi szinten edzősködjek, ha nem is rögtön a közeli jövőben.
Mindig is edzőnek készült? Fel sem merült, hogy játékosként is kipróbálná magát a pályán?
De, felmerült. Amikor az utánpótlásban fociztam Kassán, láttam, mennyire tehetséges az idősebb korosztály, mégis milyen nehéz eljutni a profi szintre, bekerülni az élvonalba, akár Szlovákiában, akár külföldön. Reálisan láttam a dolgokat, beleértve a saját teljesítményemet is. Még inkább kinyílt a szemem, amikor kiutaztam Amerikába játszani és tanulni. Egy év után hazakerültem Kassára, és akkor már tudtam, milyen a nemzetközi konkurencia. Nem voltam annyira tehetséges, hogy a jövőben ezzel tudjak foglalkozni hivatásszerűen. Ezért hozzáfogtam a tanulmányokhoz, és a mai napig is képezem magam. A harmadik egyetemet végzem, Pozsonyban a Comenius Egyetemre járok, most vár rám a kisdoktori, rigorózus vizsga. Nagyon hamar eldöntöttem, milyen úton szeretnék haladni, és nem sajnálom, hogy így döntöttem.
Mikor lehet reális, hogy főedzőként üljön a kispadra az élvonalban?
Tizenkét csapat van csak a bajnokságban, Szlovákia pedig kis ország, nagyon-nagyon nehéz bekerülni ebbe a szűk körbe. Rengeteg jó edző jelenleg is megbízásra vár, nagyon sikeresnek kell lenni ahhoz, hogy a csapatok kiválasszanak. Ráadásul nehéz értékelni az edzőket, a kollégáimat, mivel ebben a szakmában csak sikeres és sikertelen edző van, nincs középút, nincs jó vagy rossz, több papírral rendelkező vagy kevésbé képzett, csak sikeres és sikertelen. Aki sikeresebb a másiknál, azt választják ki egy-egy feladatra. Ez külföldön is így van. Vagyis ha csak magamnak tenném föl ezt a kérdést, abszolút nem tudnám a választ. Még mindig csak 27 éves vagyok, még fejlődni akarok, tanulni, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Kiket tart a legtöbbre a szakmában? Van példaképe?
Több is van, akiktől csak a legjobb dolgokat szeretném ellesni. Számomra Jürgen Klopp a csúcs. Nem is a mostani Liverpool miatt, ahol szintén hihetetlenül sikeres, hanem a 2015-ös Dortmund játéka kapcsán vált nagyon szimpatikussá, még Lewandowskival a csatárposzton. Akkor jó, dinamikus, aktív támadófutballt játszottak.
Hasonlóra számíthatunk a nagyszombatiaktól is a továbbiakban? Komolyra fordítva a szót: mi lehet a célja a Spartaknak a tavaszi idényben?
Elsőként kezdtük télen a felkészülést, és rögtön Máltán edzőtáboroztunk. Így az új edzőnek, Gašparíknak nagyon kevés ideje volt az elemzésre. Ráadásul tíz napig a stadiont se használhattuk a vírus miatt, ami felbukkant a csapatban. A turbulens időszak ellenére rengeteg munkát elvégeztünk. A bajnokság tart tükröt elénk, a kép eddig nagyon szép a négyből négy győzelemmel.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
