Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy totyog, mint egy kacsa, az egy kacsa.
Aki pedig úgy beszél, mint egy náci, majd azt mondja, hogy ő nem is náci, majd több, mint egy évtizeddel később mégis úgy beszél, mint egy tőrőlmetszett náci, az ugyancsak egy náci. Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke is az – a rejtőzködő típusból –, ráadásul még papírja is van róla, hála az Origó birtokába került, 2020-as belső pártlevelezésnek.
Persze nem ragaszkodnánk a náci kifejezéshez, de ugyebár, aki listázná a zsidókat, aki szerint az izraeliek egytől egyig nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és aki mindennek tetejébe a magyar miniszterelnököt cionista bérencnek nevezi, arra nehéz másik olyan terminust találni, ami pontosan jellemezné. Pedig szívesen neveznénk akár Wallenberg-díjasnak is, ha azzal nem csinálnánk hülyét magunkból. De nem is Gyöngyösi itt a lényeges, valójában a zsidózása sem meglepő, hiszen csak stabilan hozta azt a „fasiszta minimumot”, aminél többet senki nem várt tőle.
Aki érdekes ebben a történetben, az éppen olyasvalaki, aki akár személyes támadásnak vehetné Gyöngyösi gyűlöletbeszédét. David Pressman, az USA budapesti nagykövete ugyanis maga is zsidó, ám nemhogy megharagudott volna Gyöngyösire, hanem tavaly még szívélyesen meg is hívta a nagykövetség széderesti vacsorájára.
Állítólag pedagógiai célzattal, hogy a Jobbik-elnök – aki akkor már saját bevallása szerint évek óta „megjavult”, és egy komisz antiszemita gondolat sem fordult meg a buksijában – a gesztustól meghatódva ne gyalázza többet a zsidóságot. Vagy pedig azért hívták meg, mert a korábban balra tolódott, majd álkonzervatívként parádézó Jobbikkal is egyeztetni kellett a nagykövetnek, aki az ellenzék szekértolójaként maszekol. Mindenki döntse el magának, melyik hihetőbb.
Mindenesetre a kacsa kacsa maradt, a most előkerült 2020-as belső jobbikos pártlevél – amiben Gyöngyösi Orbán Viktort cionista bérencezte – pedig feltette az i-re a pontot a náci pedigréhez. Pressmanék meg lapítanak, hiszen mindezek fényében elég lúzer dolog is lenne olyasmivel jönni, hogy még egy-két közös pészahi lakoma, és akkor már tényleg megjavul Gyöngyösi és jó lesz majd.
Pressman inkább nemes egyszerűséggel nem kommentálja az ügyet. Szíve joga, de ettől még marad a nagy kérdés, hogy minek nevezhető az, aki kedélyesen, egy parányi fejcsóválás nélkül gazsulál egy visszaeső nácival, akitől egyre újabb fajgyűlölő beszédek kerülnek napvilágra?
Ráadásul úgy kvaterkáznak, hogy az antiszemita tirádák a nagykövet urat is porig alázzák. Hol marad a nagyra becsült nemzeti-kulturális-vallási büszkeség és öntudat? Pressman, minek nevezzelek?
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
