Pozsonyi Ádám: Szerepzavar

„Keresztényi szeretet.” Ezzel jön­nek, a­mi­kor ön­vé­del­mi ref­lexe­ink blok­ko­lá­sá­ra szó­lí­ta­nak fel, de so­kan még a nem­ze­ti ol­dal na­iv­ja­i kö­zül is er­re a vo­nat­ra ül­nek, s el­lá­gyul­nak at­tól, hogy a kis Mo­ha­med vi­rá­got raj­zolt a Nyu­ga­ti vá­ró­ter­mé­ben.

A sírós szemű kisgyerek mindig ke­len­dő á­ru­cikk volt, de mi­ó­ta mig­rán­sok ha­da ö­zön­löt­te el az or­szá­got, el­ké­pesz­tő ke­let­je lett. Bár­ho­vá né­zek, ott pi­tye­reg. „Nem ta­lál­ja já­ték mac­kó­ját az af­gán csöpp­ség, s kis szá­jacs­ká­ja le­fe­lé görbül, miközben papája áttolja a GYODA dróton.” „A kis szír cse­cse­mő első sza­va a következő volt, amikor meglátta magyar szerveket: sze­ret­lek.” „A pakisztáni kisfiú elveszítette Röszkénél a te­le­fon­ját, de miután a MIGSZOL emberei adtak neki újat, mo­soly­gó szelfit küldött haza a családjának.”

További információ Pozsonyi Ádám: Szerepzavar tartalommal kapcsolatosan

Forrás:kitartas.net
Tovább a cikkre »