„Hadd mondjam ki most röviden: azért az mégiscsak szemétség, hogy a náci holokausztról kötelező beszélni – amivel egyetértek –, a kommunista holokausztról épp hogy megengedett, nyugaton nem szeretik ugye, a vörös csillagot sem volt szabad betiltanunk, mint diktatórikus hatalmi jelképet, az iszlám holokausztról pedig szigorúan tilos. Pedig a nácik megöltek hatmillió embert, a kommunisták legalább százmilliót, az iszlám áldozatainak száma pedig minimum kettőszáz hetven millió.”
Március 12-én a Hódító Iszlám – Öngyilkos Európa? címmel rendezett pódiumbeszélgetést az Érd-Parkvárosi Közösségi Házban a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Érdi Szervezete (KÉSZ) és a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége. Bevezetőjében Aradszky András, energiaügyért felelős államtitkár, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője köszöntötte a jelenlévőket és bemutatta a pódiumbeszélgetés résztvevőit, Ft. Dr. Márfi Gyula, veszprémi érseket, Dr. Speidl Biankát, a Migrációkutató Intézet vezető kutatóját és Szőnyi Kingát, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnökét.
Aradszky András országgyűlési képviselő / Fotó: Eőry Zsolt
Szőnyi Kinga elmondta, hogy a KÉSZ a migrációs kerekasztal beszélgetéseket tavaly indította egy Veres Pálnétól származó gondolat jegyében, amely egyben a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének jelmondata is. Mert „amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan a társadalom”. Hangsúlyozta, hogy a migráció problémája nem a választásig tart, azon túlmutat, s nagyban befolyásolja az európai társadalmak jövőbeni alakulását. Az elnök asszony kiemelte, megnyugtató, hogy ma Magyarországon még kimondható a Hölgyeim és Uraim köszöntés, szemben számos nyugat-európai országgal. Ezek az országok nem mellesleg régóta titkolják, tagadják el no-go zónáik létét, de vajon mi vezethetett oda, hogy a hosszan tartó tagadás ellenére Merkel kancellár nemrég mégis elismerte a létüket?
Márfi Gyula érsek atya szerint az, hogy az európai vezetők trükköznek, elhallgatnak, nem okoz meglepetést, hozzászoktunk. Felidézte, hogy már 1976-78-ban – amikor Párizsban járt – is léteztek olyan kerületek, amelyekben alig fordult meg fehér ember, s ők is csak nappal mertek bemenni. Azóta azonban olyan kerületek is létrejöttek, ahová a rendőrök sem mennek be, és amelyeket a saría törvények szerint kormányoznak, egyfajta államként az államban. De azt a nyilvánvaló tényt, hogy süt a nap, vagy esik az eső, ma már egyre nehezebb letagadni.
Szőnyi Kinga egy, a Gatestone Instutite által készített és a Migrációkutató Intézetnél megjelent tanulmányból idézett, amely szerint a svéd rendőrség hatvanegy kiemelt területet azonosított, ezek közül is a különösen sérülékeny területek, azaz no-go zónák száma 2015 és 2017 között tizenötről huszonháromra emelkedett, ahol ötezer nyilvántartott bűnöző és kétszáz bűnözői hálózat működik. De Franciaországban is hasonló a helyzet, 1996-ban hétszázötven érzékeny zónát tartottak nyilván. Ezeken a területeken nem érvényesek a többségi társadalom normái, a saría törvénykezés felülírja azokat. A zónák jellege a bevándorlási hullám miatt megváltozott, míg korábban ezek a bűnszervezetek által kontrollált területek csupán a külvárosban fordultak elő, ma már a városok belsejében is fellelhetőek.
Speidl Bianka kifejtette, a no-go zónákkal az egyik probléma az, hogy a nyugat-európai országok nem merik nevükön nevezni azokat, pedig Európában több ezer van belőlük, csak Franciaországban hétszázötven. Ha valaki egy ilyen zónába besétál, alapvetően lakótelepeket talál majd; a kutató hangsúlyozta, hogy ellenzéki újságírók kedvelt szokása csakazértis lefotóztatni magukat egy-egy ilyen helyszínen, bizonyítandó, nincs semmi probléma, jó kávékat lehet inni akár Mollenbeekben is. Csak épp arról az aspektusról feledkeznek el, hogy ezek a területek valójában a nyugati kereszténység megdöntésére törekvő ideológiák melegágyai. Azaz nem arról van szó, hogy szegény emberek, vagy bűnözők lakják, hanem arról, hogy ideológiájuk a nyugati világrendre veszélyes. Ráadásul nem egyszerűen no-go zónákról beszélünk, hanem migrációs no-go zónákról, amelyek kialakulása az 1960-as években kezdődött és a folyamat azóta is tart. A kutató Paul Weston társadalomtudóst idézte, aki Svédországgal kapcsolatban egészen konkrétan azt állítja, hogy az elveszett, s egy évtizeden belül már nem lesz élhető terület. Malmőben a nők és a fiatal fiúk ellen elkövetett szexuális bűncselekmények száma magasabb, mint Dél-Afrikában valaha is volt. Itt tehát olyan folyamatok játszódnak le, amelyek következményei beláthatatlanok, de hogy a vezetők mindezt hogyan merték egészen idáig eljuttatni, az fontos és izgalmas kérdés. Speidl Bianka szerint határozottan kijelenthető, hogy vér tapad Merkel asszony, de azon nyugati vezetők, brüsszeli döntéshozók kezéhez is, akik ezzel a témával nem hajlandóak foglalkozni és a nyilvánvaló folyamatoknak ellenére az embereket tudatosan félrevezetik, elbutítják.
Szőnyi Kinga egy Márfi érsektől származó idézettel folytatta a beszélgetést, amelyben az atya Ferenc pápáról nyilatkozik:
„A Szentatya sokkal többet tud mind az iszlámról, mind a migrációról, mint azt az egyoldalú híradások alapján gondoljuk róla (…) hangsúlyozta, hogy a nemzeti sajátosságokat meg kell őrizni, hogy a gyökereinkhez ragaszkodnunk kell.”
Hozzátette, számtalan vád érte a Szentatyát és az egyházi vezetőinket is azért, mert a migrációt nem úgy véleményezik, ahogyan azt elvárnánk tőlük.
Márfi Gyula érsek a felvetésre elmondta, hogy tavaly november 20-án találkozott a Szentatyával, de nem négyszemközt, mint korábban Szent II. János Pál pápával, vagy XVI. Benedekkel, ezért csupán néhány perce volt, hogy föltehesse a kérdéseit. Ekkor említette meg a Szentatyának, hogy aggódik Európa elkereszténytelenedése, illetőleg iszlamizálódása miatt. A pápa csak az iszlamizálódásra reagált és elmondta, ő is tudja azt, hogyha egy muszlim és egy keresztény köt házasságot, a gyermekük pedig nem lesz muzulmán, akkor mind a kettőjüket megölik. De azt is tudja, hogy a relatív toleránsnak tartott Iránban, ahol síiták élnek és nem szunniták, szintén üldözik a keresztényeket. Sok pap és egyéb keresztény ember raboskodik a börtönökben, és megszületett egy olyan törvény, amely szerint aki elhagyja az iszlámot, azt halálra kell ítélni és ki kell végezni. Különös mód ez ténylegesen nem ment át a gyakorlatba, de mindenképpen börtönbüntetés vár az elítélt emberekre, s ez rosszabb is lehet, mint a kivégzés. Mindehhez képest kellemetlen meglepetés volt Márfi érsek számára, hogy a Szentatya a migrációról, mint pozitív jelenségről beszélt újévi körlevelében, amelyből szerinte Európának csak haszna lehet.
„Persze a körlevél november 13-án kelt, míg mi csak 20-án találkoztunk, ezért azzal biztattam magam, hogyha a Szentatya a találkozónk után írta volna a levelét, talán másképpen fogalmazott volna.” – vigasztalta magát kellő öniróniával az érsek.
Tény azonban, hogy Ferenc pápának valóban nehéz a helyzete, mert ha netán erősebben fogalmaz, akkor keresztény fejek hullnak mind a Közel-Keleten, mind Észak-Afrikában. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy bár apja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, a Szentatya nem ismeri a kommunizmust, sem pedig az iszlámot. Ismer ugyan muszlimokat, akik abszolút kisebbségben élnek, de a muszlim ember egészen másképpen viselkedik kisebbségben, mint többségben.
Szőnyi Kinga, Márfi Gyula, Speidl Bianka / Fotó: Eőry Zsolt
Az érsek a nők jogával kapcsolatban elmondta, hogy egy magányos, nem muszlim, azaz kafír nőnek a megerőszakolása az iszlámban nem számít bűnnek, sőt, Allahnak tetsző cselekedet. Az a muszlim, aki egy lezserebbül öltözött, kísérő nélküli nőt megerőszakol, sohasem fogja magát bűnösnek vallani, hiszen maga Mohamed is részt vett magányos, kafír nők csoportos megerőszakolásában. Tehát anélkül, hogy őket elítélnénk – emelte ki Márfi Gyula –, tudnunk kell, nekik másak a törvényeik. Az iszlámban a nő nem egyenrangú a férfival, a Korán negyedik szúrájában (fejezetében – szerk.) azt olvashatjuk, hogy
„Allah a férfiakat felsőbbrendűnek teremtette a nőknél”.
Amikor Mohamedet megkérdezték, miért van az, hogy a nők bíróság előtti vallomása csak feleannyit ér, mint a férfiaké, azt válaszolta, azért, mert a női tudat fogyatékos. A fiú dupla annyi részt kap az örökségből, mint a lány, ez is Allah rendelkezése. Vagy ha valaki egy nőt sebesít meg, elgázolja netán, akkor a nő után fizetendő kárpótlás feleannyi, mintha az áldozat férfi lett volna. A saría törvény szerint bíró csak szabad férfi lehet, és ez nem csupán a nők alsóbbrendűségét mutatja, hanem, hogy náluk még él a rabszolgaság is. Ezek a tételek pedig nem internetes kommentárokból származnak, hanem a muszlimok szent szövegeiből, a Koránból és a szunnából (az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta és társai cselekedeteinek, tanításainak összessége – szerk.)
A dzsiháddal kapcsolatban (szent háború – szerk.) az érsek aláhúzta, hogy az mai nevén nem más, mint migráció. Fontosnak tartotta továbbá felidézni annak a beszédnek egy részletét, amely 1974 áprilisában hangzott el a pakisztáni Lahore-ban, az iszlám államok konferenciáján. Az akkori elnök, Huari Boumedien ekkor hirdette meg az Európába áttelepítést, és szó szerint ezt mondta:
„Egy szép napon emberek milliói hagyják el a déli féltekét, hogy az északi féltekére menjenek. Nem barátként mennek, hanem hódítani, és gyermekeikkel hódítani fognak. Asszonyaik méhe az, ami bennünket diadalra visz.”
Ez több mint negyven éve hangzott el, azóta ugrásszerűen megnövekedett a gyermekek száma, népességrobbanás következett be a muszlim országokban. Senki sem figyelt erre, nem vettük észre, hogy itt egy előre elhatározott terv valósul meg. Hogy aztán az európai emberek, meg az ENSZ, és az európai vezetők miért erőltetik a migrációt, az egy másik kérdés.
Speidl Bianka fűzte tovább a beszélgetést azzal, hogy egy keresztény szervezet révén intenzív kapcsolatban áll a nyugat-európai keresztényekkel, de számára legalább annyira idegenszerű és sokkoló velük találkozni, mint amilyen a muszlimokkal volt Tunéziában, egyetemistaként. A gondolkodásmódjuk, értékrendjük teljesen eltér a miénktől, Kelet és Nyugat-Európa e tekintetben is elszakadtak egymástól és egészen biztos, hogy ma Közép-Európa az, amelyről elmondható, ötven év múlva is Európa lesz. Amit hagyományos Európa alatt értünk Nyugat-Európában már ma sem található meg, a nyugati keresztényekkel kapcsolatban pedig kiemelendőnek tartja, hogy számukra a megélt vallás nem más, mint charitology (charity-jótékonyság – szerk.), azaz valamiféle jótékonykodás. A nyugat-európai keresztények – tisztelet a kivételnek – a jótékonykodást összetévesztik a vallásossággal és mindent e tévedésük mentén kívánnak megvalósítani. Ferenc pápa nyilatkozataiból is csak a jótékonyságra történő utalásokra, felhívásokra figyelnek, így próbálván igazolni, hogy a kelet-európaiak bizony nem olyan jó keresztények, mint a nyugat-európaiak. Ebből kifolyólag a velük folytatott párbeszédek egészen döbbenetesek.
A nők helyzetével kapcsolatban a kutató is kifejtette véleményét, elmondta, hogy az iszlám világban bár megvan a történelmi precedense annak, hogy a nőkkel való bánásmód miért olyan, amilyen, de amikor Európába exportálják ezt a mentalitást és nők ellen követnek el brutális cselekedeteket, akkor ez elsősorban üzenet az európai férfiaknak. Az iszlám egyébként is maszkulin vallás, történelmük pedig a hódításról szól, amelyet megtapasztalhatott Spanyolország is, mint a legnyugatibb meghódított terület. Az iszlám azt vallja, hogy az itt és most földi valóságát kell a Korán általi kinyilatkoztatás szerint materiális értelemben átalakítani, ezért rendszerszinten sosem szekularizálódik és soha nem lesz összeegyeztethető más vallásokkal. Egy-egy muszlim ember, akit akár mi is ismerhetünk, integráltnak tekinthető, mert itt végzett egyetemen, vagy ide nősült, és nem rendszerben éli meg a vallását, de amikor tömegesen vannak jelen, akkor a muszlim gondolkodásmód közösségi üzemmódba lép, eltűnik az individuum, és az egyén azt teszi majd, amit a közössége elvár. Ki kell tehát mondanunk azt a nagyon erős üzenetet, amelyet az Európában elkövetett, nők elleni erőszakos cselekmények hordoznak és ez nem más, mint a nyugat-európai férfiak jelképes kasztrálása.
A kutató még arra a jelenségre is felhívta a figyelmet, hogy Nyugat-Európában eltűntek az utcákról azok a plakátok, amelyek részben, vagy egészben fedetlen női testeket ábrázoltak, de ugyanez igaz a férfi alsónadrág reklámokra is. Ahol muszlim a polgármester, vagy csak támaszkodik az ott élő muszlim kisebbségek – esetenként többség –, szavazataira, ott elkezdték felszámolni ezeket a felületeket. Ennek persze mi is örülhetünk, a kérdés csak az, hogy az elmúlt harminc évben a keresztény lobbik, az egyházak, vagy akár a kormányon lévő kereszténydemokrata erők ezt hogyhogy nem tudták elérni? Ám mióta az iszlám jelen van az előírásaival és a lobbi tevékenységével, magyarán az érdekérvényesítő képességével, véghezvitte ezt. Pedig a népességszámuk Európában még tíz százalék alatti. De mégis, a befolyásuk sokszorosa annak, amit a kereszténység képvisel. Összességében tehát a nyugati ember válasza a migráció kihívására minden képzeletet alulmúl, s erre valóban lehet azt mondani, hogy öngyilkos Európa.
Szőnyi Kinga arra az interneten terjedő videofelvételre emlékeztette a hallhatóságot, amely egy sortban kerékpározó nőt ért brutális támadást mutat be; a felvétel rögzítői, miután összerugdosták áldozatukat gyúlékony anyaggal lelocsolják, majd élve elégetik. Vajon mi várna ránk, ha mindezt engednénk? Kiemelte, hogy fontos feladat az ilyen típusú bűnökre felhívni a figyelmet, mert a média elhallgat, a Facebook cenzúráz. A választás tétje pedig nem több, mint a jövőnk, az életünk, az európai életforma megvédése.
Az érsek szintén felidézte, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt Nigáriában, a fuláni szekta tagjai egyszerre több mint ötszáz keresztényt égettek el elevenen. Egy spanyol papnak sikerült felvételeket készíteni a borzalomról, de amikor feltette a videót a Facebookra, az letiltotta őt mondván, hogy a felvétel gyűlöletkeltő.
„Hadd mondjam ki most röviden: azért az mégiscsak szemétség, hogy a náci holokausztról kötelező beszélni – amivel egyetértek –, a kommunista holokausztról épp hogy megengedett, nyugaton nem szeretik ugye, a vörös csillagot sem volt szabad betiltanunk, mint diktatórikus hatalmi jelképet, az iszlám holokausztról pedig szigorúan tilos. Pedig a nácik megöltek hatmillió embert, a kommunisták legalább százmilliót, az iszlám áldozatainak száma pedig minimum kettőszáz hetven millió. Igaz, hogy hosszabb idő alatt, de manapság is szedik az áldozataikat. Győrfi Károly kimutatta (Keresztényüldözés a 21. század elején, Kairosz kiadó, 2015. – szerk.), hogy átlagosan négy-ötpercenként ölnek meg egy keresztényt a világban, csak azért, mert keresztény. És erről nem szabad beszélni? Hát hol van itt az igazság?”
Márfi Gyula arról is beszélt, hogy kétféle Mohamed van, a mekkai és a medinai, s a kettő nagyon eltér egymástól, ahogy a kétféle Korán is. A muszlim emberek személyisége általában kétarcú.
„Császár Gábor kézilabdázó barátom például el volt ájulva, milyen barátságosan fogadták Marakeshben, a családjával együtt. És azt mondtam neki, hogy el kellett volna menned megnézni az ott kisebbségben élő keresztényeket, vajon velük hogyan bánnak? Vajon mi vár Európára, ha a muszlimok többségbe kerülnek és átveszik az irányítást? Ezt az Egyiptomban, Irakban, Szíriában, Afganisztánban, Iránban és az észak-afrikai országokban kisebbségi sorban élők mondhatják meg, de nem tudom miért, az ő véleményüket nem halljuk meg, vagy elhallgattatjuk őket. És ez egy óriási bűn. Az úgynevezett politikai korrektség nem más, mint alakoskodás, és a legszemtelenebb hazugság.”
Speidl Bianca kifejtette, hogy a nyugat-európai emberek realitásérzéke és immunrendszere teljesen kikapcsolt, álomvilágban élnek, ami ugyan az ő felelősségük is, de tudnunk kell, ehhez a történelmük is hozzájárult, mivel a térség országai, ha épp nem világháborút vívtak, akkor gyarmatosítottak, ennek következtében pedig egyfajta posztkoloniális lelkifurdalással rendelkeznek. És persze egy, a jólétből származó felszínes biztonságérzettel is. Mindent megkérdőjeleznek, csak azt nem, jól teszik-e, hogy mindent megkérdőjeleznek.
De nekünk, keresztényeknek hogyan kell viszonyulni a világ szegénységéhez? – kérdezte Szőnyi Kinga, s az érsek azt válaszolta, hogy az igazi menekülteket be kell fogadni, a valódi szegényeken pedig segíteni kell! Csakhogy akik például Magyarországon is átvonultak, azok túlnyomó többsége nem igazi menekült volt és nem is volt annyira szegény ember. Persze szeretnünk kell a farkasokat, mert ők is Isten teremtményei, és ha éheznek, táplálnunk kell őket az erdőben, de nem a birkaakolban.
„Tudják, hogy a mai menő nyugati sportkluboknak, a Real Madridnak, a Paris-Saint-Germainnek, a Manchester Citynek kik a tulajdonosai? Arab pénzemberek. És azt tudják-e, hogy Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar hány menekültet fogadott be? Egyetlen egyet sem.
Szőnyi Kinga, Márfi Gyula, Speidl Bianka / Fotó: PolgárPortál
Márfi érsek kérdésre válaszolva elmondta még, ahogy a Szentatya, úgy a nyugat-európaiak se tudják, mi az a diktatúra, ahogy azt sem sajnos, mi az az iszlám. Európában a hit megfogyatkozása a legnagyobb probléma, kialakult egy szellemi értelemben vett légüres tér, ennek nyomán pedig egy demográfiai vákuum is. Németországban egy, másfél gyerek születik a német családokban, de az ott élő muszlimok átlagosan ötnél több gyereket vállalnak, így nyilvánvalóan néhány évtized múlva többségbe fognak kerülni. Hogy a Szentatya ezt miért nem látja, és miért nem beszél arról, hány templomot zártak be és eközben hány mecsetet építettek, ez előtte is rejtély. De az kétségtelen tény, hogy az ultraliberális vezetők nem szeretik a kereszténységet, ezért mindenképpen meg akarnak szabadulni attól, ezért összefognak a muszlimokkal, az ultrakonzervatívokkal, mint ahogyan annak idején a farizeusok összefogtak Pilátussal, csakhogy Jézustól megszabaduljanak.
Az érsek Daniel Kohn-Benditre, Macron tanácsadójára utalva felhívta a figyelmet arra a kettős mércére is, amelyet a katolikus egyházzal szemben alkalmaznak, holott előbbi saját maga beszélt arról, milyen kellemes dolog kisgyerekek popsiját simogatni. Daniel Kohn-Bendit egy valódi pedofil, ám tevékenysége mégis más megítélés alá esik, mint ha egy egyházi ember teszi ugyanezt. Pedig a pedofil bűncselekmények talán egy százaléka köthető egyházi személyekhez.
„Ne értsen senki félre, mert ez is nagyon szomorú és nagyon nagy baj. De miért nem érdekli őket, miért nem érdekli Gyurcsányt a kilencvenkilenc százalék, miért csak az egy százalék, a papok ügye?”
A genderideológiával kapcsolatban az érsek hozzátette még, hogy az a mélység csúcsa. Amikor a tízparancsolatból a hatodikat és a kilencediket zárójelbe tesszük, akkor indulunk el a genderideológia felé. Ha a szex elszakad a szeretettől, a szerelemtől, végül dögunalomba fullad.
„Én most ideértem autóval egy jó óra alatt Veszprémből, de ha az autót lecseréltem volna száz biciklire, százzal sem értem volna ide.”
Ha valaki az egyetlen igazit lecseréli sok nem igazira, az magát csapja be. És végül eljutunk a genderideológiához, amely felszámolja a nemek közötti különbséget is, természetesen a pluralizmus jegyében. Megszünteti a legalapvetőbb pluralitást, azt, hogy nők és férfiak vannak.
Márfi Gyula kiemelte, nem szeretné bántani sem a homoszexuálisokat és a leszbikusokat – ahogy a muszlimokat sem –, de a kultuszteremtéssel, a meleg büszkeség napjának megrendezésével nem tud egyetérteni.
„Az már egy szemtelenség.”
És azzal sem lehet egyetérteni, amikor a meleg házasságot törvényesítik. Milyen érdekes, hogy Németország gyermekhiánnyal küzd, erre bevezetik a melegházasságot! Nem túlzás kijelenteni, hogy az ultraliberális világ hihetetlen ellentmondással küzd. Ha Európa muszlim többségűvé válik, akkor a keresztényeknek és a zsidóknak három választási lehetőségük lesz: vagy áttérnek, vagy behódolnak és megfizetik a dzsizját, a különadót, vagy pedig megölik őket. Esetleg elmenekülnek, ha még lesz hová.
Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a muszlim isten és a keresztény isten fogalma között óriási különbség van, a keresztény isten fokozatosan halad a bosszúálló istenfogalomtól az irgalmas felé, az iszlámban pedig a fejlődés fordított, az irgalmasabb, megbocsátóbb istentől haladnak a bosszúálló felé. Egy szudáni muszlim hittudóst pedig, aki a mekkai szúrákra szerette volna helyezni a hangsúlyt a medinaiak helyett, halálra ítéltek és felakasztottak 1985-ban.
„Szomorú szívvel mondom, de ez tény.”
Márfi Gyula érsek atya mondandóját azzal zárta, hogy a keresztény emberek is szoktak hazudni, de ők akkor hazudnak, amikor szembefordulnak Krisztussal, ám a muszlim ember, ha a kafírt megtéveszti, csak Mohamedet követi. Sajnos keresztény ember is követ el nemi erőszakot, gyilkosságot is, de csak akkor, amikor szembefordul a mesterrel, a muszlim pedig akkor, amikor követi őt.
És hogy mi a helyzet azzal a vákuummal, amely manapság elfoglalja Európát? Natura abhorret vacuum. De a légüres teret nem ők, hanem mi idéztük elő.
A szerző író, szerkesztő
Polgári Szilvia
The post Polgári Szilvia: Tűrés, tiltás, támogatás, némi kasztrálás és egyebek appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
