Angela Merkel fogcsikorgatós alkut volt kénytelen kötni belügyminiszterével, Horst Seehoferrel, s a német testvérpártok megállapodása nyomán született egy alku, amely szerint hotspotokat, tranzitzónákat, vagy az előbbieknél jóval kifinomultabb elnevezésű, azaz „valamilyen” objektumokat épít Németország az Ausztriával közös határára. A balkáni migrációs útvonal megújulni látszik, s bár a Földközi-tengeren az olasz szigorítás nyomán nehézkessé vált az illegális bevándorlók számára az itáliai partraszállás, de ne feledjük, az Európai Unió tengeri határai más érintett országokban még nyitottak. Vajon az unió egészének szempontjából számít-e, hogy olasz, vagy épp spanyol partokon kötnek ki az NGO-hajók? És vajon hogyan érinti mindez a V4-ek szövetségét, azon belül is Magyarország mindvégig kitartó, következetes álláspontját a migráció kérdésében? Netán engedmények tételébe kényszerülhetünk végül? Kérdéseinket ifjabb Lomniczi Zoltán alkotmányjogásznak tettük fel.
Németország a 2018-as évben is kulcsszereplője az Európát célzó migrációnak. A kormányzó pártok között belpolitikai kényszerből született kompromisszum pontosan mit takar? Hogyan fognak kinézni a határra tervezett objektumok, a sajtóban zárt, illetve nyitott tranzitokat is említettek, kik kerülnek oda, azaz a gyakorlatban miként fest majd mindez?
Nem tudni, hogyan festene a július eleji CDU–CSU kompromisszum gyakorlata. A rendelkezésre álló adatok szerint csak három oldalról zárt – de visszafelé bármikor elhagyható – magyar tranzitzónával szemben, a bajor–osztrák határra tervezett német tranzitcentrumok teljesen zártak lennének, ami sokkal inkább felveti a mozgásszabadság polémiáját, mint a magyar megoldás – az uniós szabályozással való összhangot is meg kell vizsgálni. Az illegális bevándorlók mozgásának korlátozása a kifejezett cél, amíg az adataikat nem ellenőrzik. A gyakorlatban mindez kérdéses, ahogyan az is, hogy miként tudják majd kiutasítani a Németország területén tartózkodó, de jure „nem belépettnek” számító migránsokat. A migrációs válságkezelés kapcsán, a CSU eredetileg az Ausztriába történő egyenes visszaküldést javasolta, de a tranzitcentrumok realizálása is megköveteli az osztrák féllel való megegyezést. A dublini rendelet szerint az EU-ba belépésnél valóban az első érintett tagországok Görög-, Spanyol- és Olaszország lennének illetékesek.
Mi a helyzet jelen pillanatban a balkáni útvonalon?
E téren sincs egyelőre végleges megoldás. Az utóbbi időszakban új balkáni útvonal nyílt meg Bosznián keresztül, amely lehetőségként szolgálhat a Közel-Keletről, Ázsiából és Afrikából érkező migránsok számára, ezt adták hírül tavasszal bizonyos sajtóforrások. A korábban használt balkáni útvonalat 2016 márciusában a Törökország–EU paktum keretében sikerült lezárni, és a közelmúltig kerülték még a migránsok a boszniai hegyeken való átkelést is. Ehelyett inkább Szerbián keresztül választottak útvonalat, mielőtt a horvát és a magyar hatóságokat akarták volna kijátszani, és az Európai Unió területére bejutni. A mostani alternatív útvonal Görögországból Albánián, Montenegrón és Bosznián keresztül vezet. Ezt elemzők szerint fegyver- és a kábítószer-kereskedők is használják, vagyis feltételezhető, hogy embercsempész-hálózatok is létrejöttek, ami jelentősen megnehezíti a migráció hatékony uniós menedzselését.
Sokan ujjongva fogadták az olasz döntést, amely szerint nem engedik kikötni a továbbiakban az NGO-k hajóit, de félve kérdezem: nem teljesen mindegy az unió szempontjából, ha azok itt-ott-amott, azaz egyéb uniós országban, például Spanyolországban mégis kikötnek?
A földközi-tengeri útvonallal kapcsolatosan valóban kevésnek bizonyulhat az olasz szigorítás. Bár Olaszország bekeményít a közép-mediterrán, valamint a Puglia–Calabria útvonalon, az őt érintő útvonalak eredményes lezárása esetén is, Európába a Földközi-tengeren továbbra is érkezhetnek migránsok a politikai álláspontok különbözősége miatt. Ez főleg a nyugat-afrikai útvonalat jelenti, a nyugat-afrikai országokból induló tengeri átjáróval a Kanári-szigetekre, azaz Spanyolország területére, valamint az ún. nyugat-mediterrán útvonalat – tengeri átjáróval – Észak-Afrikától Spanyolország déli partvidékéig, beleértve a Ceuta és Melilla határain át tartó szárazföldi útvonalat is. Vagyis hiába az olasz ellenállás, egyéb migrációs útvonalak révén, az Ibériai-félszigeten keresztül továbbra is „nyitott” maradhat Európa.
Mindezek fényében Magyarország a V4-ekkel karöltve vajon képes lesz megtartani a kezdetektől következetesen képvisel álláspontját, vagy kénytelenné válik bizonyos, akár anyagi, vagy humanitárius engedmények megtételére?
A V4-álláspont valószínűleg a kompromisszumos út lesz. Ausztria, illetve Bajorország részben újszerű migrációs megközelítése, és az olasz álláspont változása nagyban segíti a V4-ek, köztük Magyarország érdekérvényesítését, így a magyar fél a következő évekre javíthatja „alkupozícióját”. Bár Brüsszelben hol finoman, hol keményebb eszközökkel kívánják befolyásolni a régió országait, vannak kérdések – így az álcivil NGO-kal kapcsolatos határozottabb fellépés, és az illegális migrációval és az embercsempészettel szembeni küzdelem – amelyekben nincs helye egyezkedésnek. Meggyőződésem, hogy a visegrádi országok szoros szövetsége nemcsak a résztvevő államok, hanem az EU jövője szempontjából is kulcskérdés.
The post Polgári Szilvia: Őszintén, számít hogy olasz, vagy épp spanyol partokon kötnek ki az NGO-hajók? – interjú appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
