Polgár Judit: Nem csak a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket nem veszik komolyan

Polgár Judit: Nem csak a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket nem veszik komolyan

(…)

Ön nem próbált meg a gyermekeiből sakkozót nevelni?

Én nem vagyok olyan elszánt, amilyenek – pedagógiai hitükből adódóan – a szüleim voltak. A gyerekeim tesztelték ugyan a Sakkpalota programot, én is tanítottam őket, néhány versenyen indultak is, de azóta abbahagyták a sakkot. Az idei világsakkfesztiválon a lányom a tánc műfajában lépett fel.

Közel két évig vezette a magyar férfi-sakkválogatottat szövetségi kapitányként. Miért mondott le egy évvel ezelőtt?

Szerettem kapitány lenni, nagy kihívás volt, de rengeteg dolgom van, és semmit sem szeretek fél gőzzel csinálni. Tavaly például felkértek, hogy legyek az ENSZ egyenjogúságot szorgalmazó programjának egyik arca.

A szervezet tizenöt nőt kért fel erre a feladatra. Mit gondol, egy jemeni énekesnő vagy a bangladesi miniszterelnök asszony mellett miért önre esett a választásuk?

Olyan embereket, egyéniségeket kerestek, akik saját példájukon keresztül tudnak hitelesen beszélni az egyenjogúság kérdéséről. A sakk a mai napig a férfiak által uralt sportág. Igaz, nekem nagy szerencsém volt, mert a szüleim rendszeresen elmondták, hogy férfiak között lányként ugyanúgy képes leszek megállni a helyem, de azért előfordult, hogy furcsán néztek rám és a testvéreimre, amikor férfiakkal versenyeztünk.

Zsuzsi nővérem mondta egyszer, hogy ő még „egészséges” férfit nem győzött le. A férfiak ugyanis sokszor nehezen viselték, ha egy nő – pláne egy kislány – verte meg őket, és ilyenkor a legkülönbözőbb kifogások hangzottak el, hogy az illető miért volt éppen rossz passzban.

Hírdetés

Van rá esély, hogy a jövőben változzon a helyzet?

Az ENSZ-program arcaként többször elmondtam, nem csak és kizárólag a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket bizonyos helyzetekben nem veszik komolyan. A család, a közeg nagyon erősen meghatározza, ki hogyan gondolkodik a nemek szerepét illetően. Még az sem mindegy, hogyan dicsérjük meg a gyerekeket.

Ha a kislányoknak mindig csak azt mondjuk, hogy milyen szépek, akkor lehet, hogy elhiszik: a szépség elég ahhoz, hogy később érvényesüljenek. A szülőknek nagyon oda kell figyelniük, hogy tiszteletben tartsák a nemi jellegzetességeket, és közben azt is tudatosítsák a gyerekekben, hogy az egyik nem sem rosszabb, mint a másik. Valamint azt sem árt szem előtt tartani, hogy nem minden nő akar karriert, sokan a családjuknak szeretnének élni. A legfontosabb, hogy tartsuk tiszteletben, ki mire vágyik, és segítsünk, hogy mindenki a maga útját járhassa.

Régóta nem szerepel magyar sakkozó a világranglista első tíz helyezettje között. Sőt jelenleg az első harmincban sem. Leszálló ágba került a hazai sakksport?

Egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar sakk túljutott legeredményesebb időszakán. Pedig az elmúlt közel száz évben mindig voltak olyan játékosok, akik szerepeltek az első tízben, Lékó Péter világbajnoki döntőt is játszott, és az olimpiai válogatott is szinte mindig éremért küzdött. Most Rapport Richárd a nagy reménység, ő szerepelt már az első húszban is, és megvan hozzá a tehetsége, hogy benne legyen a top tízben. Gledura Benjámin is kiváló játékos, de nála még hiányolom a nagy áttörést.

Ahhoz, hogy egy fiatal igazán sikeres sakkjátékos legyen, iszonyatos elszántság és nagyon erős hátország szükséges. Rengeteget kell edzeni, amit csak magántanulóként lehet megtenni, a jövő pedig bizonytalan, a sikerek nem jönnek azonnal. Rengeteg olyan családot látok, ahol a szülők azt mondják a tehetséges gyerekeknek: majd ha megszerezted a diplomádat, sakkozhatsz. Sajnos ez nem így működik. A sakkot gyerekkorban kell elkezdeni, huszonnégy évesen senkiből nem lesz világklasszis sakkozó.

(…)

Magyar Nemzet interjúPolgár Judit: Nem csak a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket nem veszik komolyan


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »