Az elmúlt hét során is igyekeztünk izgalmas témákat tárni olvasóink elé. Nyomába eredtünk a skót nemzeti étel, a haggis történetének, megemlékeztünk a 120 éve született Jávor Pálról, felidéztük a vietnámi háború egyik legvéresebb ostromát, végig követtük Franklin Roosevelt mozgalmas 1918-as esztendőjét, végül elkísértük a fagyos Orosz Birodalomba Napóleon legyőzhetetlennek hitt hadseregét.
Mintegy negyven évvel később a „haggis” szó (pontosabban „Hagws”) először bukkan fel egy középangol receptben. Ez is egy meglehetősen gazdag étel volt, és az elkészítés módja már nagyon hasonló a mai, modern változatéhoz:
„Végy zsigereket fadjúval és abárold meg szépen, aztán vagdald meg aprón; abba bors, sáfrány, kenyér és tyukmonynak a sárgája, aztán téjszín vagy édes téj: ezt verd egybe, töltsd meg véle egy Berbéts nagyobbik bendőjét, avagy gyomrát, és forrald meg, add fel abban.”
Haggisok sorakoznak eladásra várva (Wikipedia/zoonabar)
A „hagas” az 1440 körül íródott Promptorium parvulorumban, a norfolki szerzetes, Galfridus Grammaticus által írt angol–latin szótárban is megjelenik. Bár recept nincs hozzá, legelőször itt fordul elő „puddynge”-ként, amelyet majdnem biztosan birkából készítettek, tekintve az állatnak a helyi gazdaságban betöltött prominens szerepét. (Az angol pudding szó ma édes és sós ételeket egyaránt jelöl, a középkorban azonban jellemzően tésztába vagy másba töltött, húsalapú ételekre használták.) Galfridus társadalmi státuszát tekintve pedig egyértelmű, hogy a haggist nem csak az uralkodók, de a köznép is fogyasztotta.
A harmincas évektől kezdve olyan filmsikerekben szerepelt, mint a Hyppolit, a lakáj, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Nászút féláron, a Halálos tavasz, az Uz Bence, a Gábor diák, a Dankó Pista vagy a Valamit visz a víz. Minden szerepében jól öltözött, elegáns, a női szíveket megnyerő, lovagias és elragadó volt. Nekibúsulva vagy szilajul mulatott, de mindig elbűvölte a közönségét.
kép forrása: fortepan/fortepan
Kora férfiideáljának megtestesítője sokszor élt kicsapongó, italozó életet, amelyet azonban a szerelemért cserébe könnyen feladott: 1934-ben vette feleségül Landesmann Olgát, akinek zsidó származása és két gyermeke miatt számos támadást és rosszindulatú megjegyzést kellett visszavernie. Felesége először a Kékgolyó utcában, később a Pasaréti úton valódi otthont, szeretetteljes közeget teremtett az ünnepelt színész számára.
Sok munka, békés otthoni harmónia, könyv- és festménygyűjtés jellemezte ezt az időszakot, valamint a magányban eltöltött szabadság egyetlen aktusa: időnként eljárni a Vadászkürt nevű étterembe, ahol egyedül, társaság nélkül szorgos italozás közben egyik dalt a másik után húzatni a csak magának lefoglalt cigánybandával.
A stratéga emberéletet semmibe vevő, csak a hosszú távú célt szem előtt tartó szemléletmódjának remek példája volt a Vietkong által 1968. január végén megindított, február végéig tartó Tet-offenzíva.
Bár az északiak több tízezer embert vesztettek, a hadjárat fordulópontot jelentett a vietnámi háború történetében.
Vo Nguyen Giap
1968. január 31-én 70 ezer kommunista gerilla több mint száz közép-és dél-vietnámi városban indította meg összehangolt támadását.
A dzsungelharchoz szokott amerikai katonai vezetést teljesen váratlanul érte az akció. A leghevesebb harcok Hue városában folytak, ahol a kommunisták több ezer civilt végeztek ki, az amerikaiak pedig több történelmi épületet is lebombáztak.
A dúsgazdag családban született Franklin Delano Rooseveltet gyermek- és fiatalkorában többen is igyekeztek eltántorítani attól, hogy politikai pályára lépjen. Amikor az ötéves Franklin 1887-ben találkozott Grover Cleveland amerikai elnökkel, a politikus csak ennyit mondott a kisfiúnak: „Kisember, különös dolgot kívánok neked. Sohase legyél az Egyesült Államok elnöke.”
Később, amikor már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fiú politikusként képzeli el a jövőjét, édesanyja is felhívta rá a figyelmét, hogy jobb, ha távol tartja magát a politika zavaros világától.
A fiatalember azonban nem hallgatott az intelmekre: már néhány nappal 29. születésnapja előtt, 1911-ben New York állam törvényhozásának szenátora lett. Az ambiciózus Roosevelt karrierje villámgyorsan és rendkívül meredeken ívelt felfelé: már 1913-ban haditengerészeti miniszterhelyettessé nevezték ki.
A fiatal Roosevelt haditengerészeti miniszterhelyettesként
A politikus közmegelégedésre végezte a feladatát, miután azonban 1917 áprilisában az Egyesült Államok is belépett az első világháborúba, a fiatal, tettre kész Rooseveltnek már nem igazán volt ínyére, hogy még mindig egy íróasztal mögött kell gubbasztania ahelyett, hogy a harctéren venné ki részét a háborús sikerekből.
A franciák császára alapvetően nem is hódításban gondolkodott, inkább egy olyan korlátozott célú háborút kívánt viselni, amely gyors győzelemmel ér véget, és visszatereli a különutakat kereső cárt a napóleoni szövetségi, de valójában inkább hűbéresi rendszerbe. A háború egyik deklarált mozgatórugójaként említhetjük a lengyel kérdést. Az európai közvélekedést fogalmazta meg Kazinczy Ferenc: „Tegnap érkezett ez azon hírrel, hogy Napóleon által-ment a’ Niémenen, bement Wilnába, és hogy Lengyel-Ország ismét Ország, a’ szegény Lengyel Nemzet, a gyilkosul megölt Lengyel Nemzet ismét Nemzet”. A másik okként az oroszok finoman szólva is mérsékelten lelkes részvételét szokták emlegetni a Nagy-Britannia elleni kereskedelmi háborúban, a kontinentális zárlatban.
Jacques-Louis David: Napóleon átkel az Alpokon (1800)
A háború igazi mozgatórugói azonban inkább Napóleon személyiségében és hatalma ingatagságában rejlettek. A császár általában rövid távon sem volt hajlandó figyelembe venni egyetlen szövetségesének az érdekeit. Az egyenrangú partneri viszonyt ezért nem tudta sokáig elviselni, hanem mindenféleképpen arra törekedett, hogy alávesse a másikat, és kíméletlenül érvényesítse saját érdekeit. Az igazi legitimitás hiánya pedig arra sarkallta, hogy időről időre megmutassa: a katonai erő birtokában és a hadi dicsőség révén a „parvenü” Bonaparte-dinasztia egyenjogú Európa többi nagy múltú uralkodóházával. A korzikai hadúr e komplexusai közel egymillió katona és civil életébe kerültek 1812 júniusától decemberéig.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
