Már a 80-as években is felfigyeltem arra, hogy a közbeszédben, főleg az egyszerű népek körében, megjelent a románozás, ukránozás. Nem mást, mint magyar testvéreinket nevezték így, akik Trianon miatt az elszakított területeken maradtak. A baloldali politikában is megjelent ez az attitűd, mintegy ráerősítve az egyébként is felháborító és buta gyakorlatra és sajnos a mai napig él, be nem gyógyuló sebeket okozva az idegen országokba kényszerült magyar testvéreinknek. A választások kapcsán még inkább felerősödtek e hangok, sőt párosultak – az ellenzéki csatornákon – a határon túliak szidalmazásával, becsmérlésével. Felháborító és alávaló gyakorlat ez az ellenzék és követői körében. Az alábbiakban egy erdélyi magyar édesanya levelét teszem közzé, amelyet e gyalázatos megnyilvánulások ihlettek:
Kedves anyaországi magyarok!
Mi, erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok úgy, hogy fogalmatok sincs arról, a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra, ahogy arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig! Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tőrt a szívünkben, mikor azt mondjátok nekünk erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, újvidéki, felvidéki magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák! Mi ugyanis tiszta szívből magyarnak valljuk magunkat!
Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket. Pedig mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló feladat volt.
Kedves Magyarország mostani határain belül élők, minket ellenségként kezelők!
Mit szólnátok, ha visszakérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, csak épp Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken születtek?
Amikor minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek és akkor mondhatni, ha őket emlegetitek, más tollával ékeskedtek! Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is erdélyi volt. Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király igazságához sem lenne sok közötök, mert ő is Kolozsvár ajándéka minden magyar számára. A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, talán nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany János, Ady Endre, Áprily Lajos ha ma élnének, fájdalmas verseket írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetetté váltak.
Tamási Ábele még a székely humor ellenére is szívhasogatóbb lenne, mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene tudomásul vennie, hogy saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést. Egy szó mint száz, itt a sok kincs, amelyet mi erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, újvidéki, felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a magyarságot és a hazát.
Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek, sőt a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat. Mi nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették tőlünk és nem is kérdeztek bennünket, akarjuk-e? Számunkra igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a lelkünknek igazi gyógyír.
Megkérlek benneteket kedves magyar honfitársaim, egyszer és mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint megfosztanánk benneteket bármitől is. A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon. Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba idegenek ezreit, sőt még támogatnátok is őket!
Nagyon lehangoló, hogy folyamatosan panaszkodtok, milyen nehéz életetek van szép hazánkban. Én azt gondolom, legalább egyszer érdemes lenne megállni és megnézni, más országban hogyan élnek. Elárulom nektek, nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak, tanintézmények, vagy élhető körülmények és az emberek mégis tudnak örülni, szeretni és jókedvvel dolgozni. Ne csak nézzetek, hanem lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Érezzétek meg, hogyha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbb. Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok, csodás dolgokat lehetne létrehozni, s ez hasznára válhatna az országnak, a magyarságnak.
Nem értem, miért mérgezitek a lelketeket és az életeteket? Addig, amíg mindenki csak a saját hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van. Hátborzongató az is, amikor arról beszéltek, hogy diktatúra van Magyarországon, miközben bármit megengedhettek magatoknak. A diktatúráról mi erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi valóban tudjuk, mi az igazi diktatúra, tudjuk, mit jelent félelemben, rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntethetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, bár nem igazán látom az értelmét. Amit pedig most szabadon tesztek, hogy szidalmazzátok a politikai vezetőket, biztosan nem tehetnétek meg, mert halálbüntetés járna érte, mint bármely valódi diktatúrában. Egy szó mint száz, mielőtt valamiről beszélgetni kezd bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és csak azt követően vádaskodjon.
A magyar anyanyelvünk igazán kifejező, valódi csoda, ezért kérlek benneteket kedves magyar honfitársak, ne gyűlölködjetek, mert a gyűl – ölet, hanem szeressétek egymást, mert a szer – etet.
Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe békét, szeretetet, örömöt! Érezzük mindannyian, hogy nem valami ellen kell harcolni, hanem egy nemes célért, a szeretetért és békéért! A mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkébe.
Tisztelettel és szeretettel egy erdélyi magyar édesanya!
Nos, jó lenne, ha a gyűlölködő ellenzék magába szállna és elgondolkodna mindezen! Felfogják-e egyáltalán, milyen fájdalmat okoznak szavaikkal, tetteikkel?
Erdély adta:
Kölcsey Ferenc költő, nyelvújító
Tamási Áron író
Benedek Elek apó, író, népmese gyűjtő
Mikes Kelemen író
Wass Albert író
Nyírő József író
Sütő András író
Orbán Balázs székelyföldi író
Kemény János író
Jósika Miklós író
Arany János költő
Ady Endre költő
Áprily Lajos költő
Dsida Jenő költő
Kányádi Sándor költő
Szilágy Domokos költő
Páskándi Géza költő
Reményik Sándor költő
Apáczai Csere János pedagógiai író
Kallós Zoltán néprajzkutató
Tinódi Lantos Sebestyén zeneszerző, lantos
Bartók Béla zeneszerző, gyűjtő
Székely Bertalan festő
Paál László festő
Jakó Zsigmond tudós
Benkő Samu művelődéstörténész
Márton Áron mártír püspök
Teleki Sámuel felfedező
Körösi Csoma Sándor őshazakutató
Brassai Sámuel polihisztor
Károli Gáspár bibliafordító, lelkész
Bolyai János matematikus
Bolyai Farkas matematikus
Hunyadi János törökverő
Hunyadi Mátyás király
Báthori István fejedelem
Bethlen Gábor fejedelem
Bocskai István fejedelem
Rákóczi György fejedelem
Apafi Mihály fejedelem
Thököly Imre fejedelem
Rákóczi Ferenc fejedelem
Székely Mózes fejedelem
Toldi Miklós vitéz nemes
Dózsa György hadvezér
Wesselényi Miklós politikus
Mikó Imre politikus
Kiss Ernő honvéd altábornagy
Nagysándor József honvéd vezérőrnagy
Jávor Pál színész
Vaszi Levente énekes
Keresztes Ildikó énekesnő
Molnár Levente operaénekes
Tőkés László forradalmár
Erőss Zsolt hegymászó
Miklós Edit síző
Kárpátalja adta:
Munkácsy Mihály festő
Beca József labdarúgó, olimpikon
Edvin Márton művész
Bódi László “Cipő”, a Republic együttes énekese
Pákh Imre műgyűjtő
Felvidék adta:
Ballasi Bálint költő
Kassák Lajos költő
Reviczky Gyula költő
Sajó Sándor költő
Tompa Mihály költő
Jókai Mór író
Madách Imre író
Márai Sándor író
Mikszáth Kálmán író
Dobó István egri várvédő, erdélyi vajda
Bercsényi Miklós szabadságharcos
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem
Vak Bottyán kuruc generális
Andrássy Gyula politikus
Batthyány Lajos mártír miniszterelnök
Lahner György honvéd vezérőrnagy
Klapka György hadügyminiszter
Pázmány Péter esztergomi érsek
Boldog Salkaházi Sára szerzetesnő
Wick Béla katolikus pap, történész
Eszterházy Károly egri püspök
Csontváry Kosztka Tivadar festő
Szinyei Merse Pál festő
Kodály Zoltán zeneszerző
Kempelen Farkas tudós, feltaláló
Feketeházy János a Szabadság híd tervezője
Dohnányi Ernő zeneszerző
Blaha Lujza operaénekesnő
Kaszás Attila színész
Ghymes együttes
Újvidék, Vajdaság adta:
Tamkó Sírató Károly költő
Vidor Gyula író
Balázs Attila író
Molnár Erik történész
Lázár Vilmos honvéd ezredes
Schweidel József honvéd vezérőrnagy
Beda Tibor festő
Berczik Zoltán Európa bajnok asztalteniszező
Szeles Mónika teniszező
Varga Izabella színésznő
Szőke Zoltán színész
Rúzsa Magdolna énekesnő
Őrvidék adta:
Liszt Ferenc zeneszerző
Muravidék adta:
Zrínyi Miklós költő, hadvezér
Damjanich János honvéd vezérőrnagy
The post Pók Katalin: A magyarok azok magyarok appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
