Május 10-én Sopronban ad koncertet a Vérszerződés, az Álarcband, a Valhalla akusztik és az Over Forty zenekarok. A helyszín a Vándor Sándor utcában található, kapunyitás 18 órakor.
A felhozatal magért beszél, izgalmas estének nézünk elébe, és maguknak a fellépőknek is már most vannak olyan emlékeik, történeteik és információik, amiket nagyon szívesen megosztanának a közönségükkel. A Nacionalista Zóna oldal mind a négy bandával készített egy-egy rövid interjút, melyeket mi is megosztunk az alábbiakban.
VÉRSZERZŐDÉS
Elsőként az 1992-ben a Hűség Városában alakult Vérszerződés frontemberével, Gerivel készült beszélgetéssel kezdünk.
–Januárban voltál az NZ podcast adásának vendége. Akkor már említetted, hogy szervezés alatt van egy koncert, ami májusban lesz, Sopronban. Úgy tűnik, hogy ez meg is fog valósulni, jól érzem?
– Igen, akkor még nem igazán tudtam konkrétumokról beszélni, hiszen voltak nyitott kérdések a koncerttel kapcsolatban, ám idő közben sikerült minden kérdéses részletet tisztázni a szervezőknek és a zenekaroknak egyarát. Szóval május 10-én „újra harcba szállunk” Sopronban!
– Vérszerződés – Sopron. Ez a két dolog/név/fogalom(?) sokáig egybeforrt, ám az évek során sok minden változott. Mennyire köthető még Sopronhoz a banda?
– Bár „fizikálisan” már évek óta nem, de azt gondolom, hogy a nevünk soha nem lesz elválasztható a Hűség Városától. Gyakorlatilag már 2002 óta nem kizárólag soproni tagok alkotják a zenekart, aztán ez mára odáig jutott, hogy már én magam is több, mint 10 éve Budapesten élek. De közben voltak időszakok, amikor a dobosunk, Cipős, egy ideig a városban élt, vagy például Vince, az egykor volt MP 40 énekese is tépte húrokat nálunk, aki szintén soproni, szóval a kapocs az valahogy mindig megvan, vagy időnként felbukkan.
– Mikor volt a legutóbbi fellépésetek Sopronban?
– A 25 éves jubileumi évünk, azaz 2022 őszén, az RPG társaságában, amely zenekar énekesével, Sörivel, amúgy gyermek korunk óta ismerjük egymást, hiszen egy csoportba jártunk óvodába. Sopron egy kisváros, haha. Egyébként sajnos talán az egy kezemen meg tudom számolni, hogy a 33 éves fennállásunk alatt hány fellépésünk volt, konkrétan a városban. Valahogy soha nem úgy alakultak a dolgaink, vagy lehet, hogy ez a sorsunk…
A legelső koncertünk, még 1994-ben, is Hegykőn, egy közeli faluban volt. Aztán ’95-ben volt egy felejthetetlen buli a Valhallával, és talán 1998-ban, vagy ’99-ben a Nimróddal.
No, ez is emlékezetesre sikeredett, hiszen a helyi rendőrség annyira „ráizgult” (persze lehet, hogy felsőbb utasításra), hogy az Ausztriából érkező Bajtársak vonatját már a peronon várták, és rögtönöztek egy kis gumibotozást, valamint egy srácot be is vittek egy kis időre, de aztán a koncert kezdetére már Ő is szabad volt. Aztán 2010-ben álltunk újra „hazai” színpadon, majd 2014, és 2022. De akadt olyan „elmaradt” koncert is, ami 29 évvel ezelőtt majdnem napra pontosan ugyan arra a dátumra esett volna, mint az idei…
– Ez egy érdekes jubileum, mesélnél egy kicsit bővebben is erről?
– Tanulságos történet volt akkor, de ma is az lehet. Az előzőleg említett 1995-ös Valhalla / Vérszerződés koncert sikerén felbuzdulva, a következő évben ismét meghívtuk, az akkor már teljes felállásban zenélő Valhallát, és a korszak másik meghatározó zenekarát, az Archívumot. Mivel Sopronban nem volt olyan helyszín, amelyik ezt a koncertet befogadta volna, így a választásunk egy, a közeli Fertődön akkor nemrég megnyitott rock klubra esett, ahol Tomas-al, az akkori dobosunkkal jártunk korábban koncerten és le is beszéltük a bulit a hely üzemeltetőjével.
Aztán elérkezett a koncert napja, 1996.május 11., és már nem emlékszem pontosan, hogy miért (talán, hogy majd útba igazítsuk az érkezőket), de a Kalózzal valamikor már délután átmentünk vonattal Fertődre. Ahogy begurult a szerelvény, pont észre is vettük a srácot a peronon, és csodálkozva léptem oda hozzá, hogy milyen jó fej, hogy kijött elénk, de amúgy vajon honnan tudta, hogy ezzel a vonattal érkezünk… Nos, a valóság hidegzuhanyként ért, ugyanis ott közölte velünk, máshol egyébként nem is tudta volna azokban az időkben, hogy
nem is elénk, hanem a barátnője elé jött, és egyébként nem lesz koncert, mert éjjel betörtek a klubba, és ellopták néhány CD-jét, (ez örökre az emlékezetembe égett, ahogy könnybe lábadó szemmel mondta) és a Mission zenekaros bögréjét…
Rohadtul bűzlött ez az egész, és érthetetlen is volt számunkra, hogy akkor miért nem lenne jó neki, ha az esti buli legalább hozna némi bevételt, de hajthatatlan volt. Aztán pár év múlva, teljesen véletlenül, egy haveri társaságba jártunk az unokatestvérével, aki elmondta, hogy egy nagybátyjuk az NBH-nál dolgozik és ő szólt, hogy nem kellene, hogy ez a koncert megrendezésre kerüljön. Sőt, ezt pedig egy másik környékbéli cimborámtól tudtam meg, még az a betörés is valószínűleg megrendezett volt, hiszen estére mindent visszakapott, még a Mission bögrét is, haha.
–Ez komoly… Akkor ezek után mire számíthatunk most?
– Alapvetően soha, semmi jóra nem számítok egy-egy koncert kapcsán, hiszen a fentihez hasonló számtalan eset, egyszerűen „belénk táplálta” ezt. Viszont, ha létre jön az esemény, akkor csak jóra számíthatnak az arra ellátogatók, hiszen azt gondolom, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy minden tekintetben egyedülálló rendezvény elé nézünk. Ott van rögtön, a szélesebb közönség által kevésbé ismert Over Forty, melynek három tagja is egykor a VSZ-ben zenélt, és az énekesük Tibi, pedig a Szent Háború albumon a háttér vokálban működött közre. 30 év után újra Sopronban a Valhalla! Először Sopronban az Álarcband! És még mi is ott leszünk….
– Valóban egyedülálló estének nézhetünk elébe. Ahogy a plakát is hirdeti: Felvirradt a nagy nap! Hogyan, mivel készültök Ti?
– Úgy tűnik, hogy 2025-ben nagyon sok évforduló és szimbolikus esemény lesz a Vérszerződés életében. Mert például a plakáton szereplő idézet egy olyan dalunk részlete, aminek szövegét Zoli, a Valhalla „motorja” írta, és az ’Ez vagyok…’ albumunkon szerepel, aminek hátsó borítójának ugyan az a fotó szerepel, ami a koncert plakátjának is a háttere, az 1999-es teljes napfogyatkozás látványa, Sopronban. Az sem egyszerű helyzet, mint ahogy a zenekar történetében gyakorlatilag szinte semmi sem volt az, hogy ez egy ilyen különleges este lesz. De legalább ez tart minket edzésben. Mivel nagyon kevés alkalmunk lesz a koncert előtt próbálni, így az otthoni, egyéni gyakorlásra is még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen nem csak az új albumról tervezünk előadni dalokat, hanem az elmúlt pár év koncert repertoárját is igyekszünk felfrissíteni néhány ritkábban elő adott szerzeménnyel.
– Volna-e valamilyen záró gondolat, vagy üzenet?
– Első sorban ismételten köszönjük a Nacionalista Zónának, hogy ezúttal is, mint már oly sokszor felületet biztosít számunkra! Az olvasóknak pedig, májusban fel fog virradni az a nagy nap, úgyhogy mindenkinek ott a helye Sopronban! Újra harcba
szállunk!
ÁLARCBAND
– Álarcband… Nem is tudok első kérdésként mást feltenni, no, de kik vannak az álarc mögött?
– Annak idején az egyik külföldi fellépésünket úgy konferálta fel a Bulldog Breed énekese, hogy „Itt van egy magyar zenekar, sajnos olyan csúnyák a tagok, hogy kénytelenek maszkkal eltakarni az arcukat, de azért fogadjátok őket szeretettel…” Az álarcok már jó ideje a banda imidzséhez tartoznak, mint mondjuk a Kiss-nek, vagy a Slipknotnak, valahogy így alakult a dolog.
– Ugyan csak néhány éve tűnt fel ez a zenekar név a koncerteken, de azt azért sejthetjük, hogy népiesen szólva „nem ma jöttetek le a falvédőről”…
– Igen, a falvédőről már lejöttünk egy pár éve, reméljük még sokáig itt leszünk, hogy szórakoztassuk a közönségünket és hogy egy kicsit bosszantsuk az ellenlábasainkat, ami nekünk jelent szórakozást. Régen a punkok dolga volt a polgárpukkasztás, ma pedig nekünk jutott az a szerep, hogy a komoly problémákra rávilágítás mellett a puszta létezésünkkel borzoljuk a szemellenzős, besavanyodott, előítéletes figurákat a szélsőbaloldalon. És lássuk be, ez nagyon vicces tud lenni!
– Falvédő, vagy fajvédő?
– Ó, egy remek szóviccért a Dunát átúsznám. A mókát félretéve, a fajvédelem a jelenlegi helyzetben fontosabb, mint valaha. Ha ezt nem ismeri fel Európa népe záros határidőn belül, akkor 50 év múlva lehúzhatjuk a rolót és irány a rezervátum unokáink számára, ha még egyáltalán életben lesz valaki. Lehet csukott szemmel élni, mindenért a gonosz nácikat hibáztatni, utópiákat kergetni, hogy minden ember alapvetően jó, aztán mikor szembejön a valóság egy késsel támadó alak, vagy egy tömegbe hajtó jármű képében, akkor szerte foszlanak a liberális álmok egy pillanat alatt.
– Valamikor a 2000-es évek elején láttam egy interjút egy álarcos zenekar akkor még megmaradt tagjaival, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy a zenekarok jól gondolják meg, mit és hogyan fogalmaznak meg. Szerinted ez még mindig megállja a helyét? Vajon azóta sem változott semmi ebben az úgynevezett „fasiszta diktatúrában”?
– Vannak lazább és szigorúbb időszakok, talán az utóbbi időben a zenekarok tagjait nem éri annyi közvetlen zaklatás a dalszövegeik miatt, mint korábban, most inkább a koncertek szervezését akadályozzák újra azok a kezek, akik annak idején is komolyan dolgoztak azon, hogy meghiúsítsák a fellépéseket. Fasiszta diktatúra? Olaszországhoz csatoltak minket, míg aludtam?
– Jelen interjúnk egy soproni koncert kapcsán készül. Majdnem napra pontosan, de 29 évvel ezelőtt lett volna egy koncert, ugyan nem Sopronban, de a régióban, amit akkor ellehetetlenítettek, gyakorlatilag betiltottak. Azon a koncerten az Archívum, a Valhalla és a Vérszerződés léptek volna fel. Van esetleg ezzel kapcsolatban valami emléked, gondolatod, amit megosztanál velünk?
– Igen, úgy emlékszem, hogy ez volt a legelső NS koncert Magyarországon, amit láthatatlan kezek sikeresen megakadályoztak. Korábban gond nélkül szervezhettünk koncerteket az egykori Viking Clubban, vagy vidéki városokban egyaránt. Tehát 1996 májusa körül értünk el egy olyan népszerűségi csúcspontot, ami a hatalomnak már sok volt. Valószínűleg úgy érezték, hogy kezdünk veszélyt jelenteni a társadalomra. Később ez a koncertmegakadályozó technológia egyre komolyabb méreteket öltött és megkezdődött a harc a rendezvényszervezők és a szolgálatok emberei között, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig tart.
– Hogyan értékelnéd az akkori és a mostani zenei színteret?
– Össze se lehet hasonlítani a kettőt. Az akkori generáció annyira lelkes és aktív volt, hogy a semmiből építettük fel egy egész színtér igen komoly alapjait, amire a mai napig lehet támaszkodni. Az akkori társaság minden tagja talált a képességeinek megfelelő feladatot, amivel szó nélkül, kérés nélkül hozzátette a magáét. Olyan magától értetődő volt minden. Valaki zenekart csinált, a másik fanzine-t szerkesztett, a harmadik postai levelekben tájékoztatta a vidéki bajtársakat a következő akcióról, és lassan kialakultak a koncerteket lebonyolító társaságok is.
És egészként működtünk, kisebb klikkek akkor is voltak, de közös volt a célunk!
A mostani zenei színtérből nagyon hiányolom azokat az új formációkat, akik hasonló lelkesedéssel és hittel csinálnák a dolgokat, mint a 30 évvel ezelőtti társaság. Nagyon várjuk az új tehetségeket, akik nem csak néhány évig és néhány lemezig tartanak ki, hanem folyamatosan működve és fejlődve jutnak előre az úton.
– Volna-e még valami, amit a koncert, vagy a felmerült kérdések kapcsán szeretnél megosztani az olvasókkal?
– Valami azt súgja, hogy ha ez a koncert megvalósul, akkor egy legendás rendezvény lesz az utókor számára. Egyszerre lesz nosztalgikus és friss élmény, ebben teljesen biztos vagyok! Gyertek el mindenféleképpen, ezt a bulit vétek lenne kihagyni!
VALHALLA AKUSZTIK
– Emlékszünk a múltra, dicső napjainkra…Emlékszünk. Vajon már csak az emlékek maradtak?
– Az emlékek megőrzése nagyon fontos, hiszen rengeteg tanulsággal szolgálnak. Mikor fiatalok voltunk és szó nélkül tettük a dolgunkat, felépítettük a saját színterünket sok barátunkkal együtt kéz a kézben, nem gondolkodtunk azon, hogy egyszer ezek a napok már csak szép emlékek lesznek harminc évvel később. A hazafias/szociálisan nemzeti eszme pedig a mai napig él és virul, ugyanolyan fontos, mint annakidején. Az a különbség, hogy azok a problémák, amiket harminc évvel ezelőtt megjósoltunk, jelenleg húsbavágó, mindennapi nehézségek lettek. Nagy örömmel tölt el minket, hogy az új nemzedék a mostani korszakhoz alkalmazkodva viszi tovább a lángot. Amit most ők tesznek, küzdenek az árral minden egyes napon, már most tiszteletreméltó. Ne feledjétek, a jelen küzdelmei húsz-harminc év múlva a Ti dicső napjaitok lesznek!
– Győzelem, vagy Valhalla! Nekem személy szerint annak idején ez a dal adott egy kezdő löketet ahhoz, hogy elkezdjek érdeklődni az úgynevezett „északi mitológia” iránt, aztán találjam meg a saját utamat ennek mentén, vagy inkább ennek segítségével. Mi motivált Titeket, akik a hazai színtéren elsőként fogalmaztátok meg ezeket a gondolatokat?
– A kilencvenes évek elején eléggé kifulladt a hazafias zenei színtér dalszövegek terén, az ezerszer elpuffogtatott kliséket a többség már unta kicsit, az akkori zenekarok egy része olyan témákat hozott be néhány számukban, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, nemhogy azonosulni velük. A külföldi skinhead/RAC zenekarok mindig nagyobb hatással voltak rám, mint a hazaiak, hiszen változatosabb területeket érintettek a szövegeik. A Valhalla témakör három alapnótája számomra ebben az időben a No Remorse: See you in Valhalla, Skullhead: Victory or Valhalla és a Fortress: Victory or Valhalla című szerzeményei voltak. Több másik együttes is hatással volt ránk, valahol egyértelmű volt, hogy elég az itthon lerágott csontokból, próbáljunk meg valami újat behozni a zenei mozgalomba. Kezdetben több dalszövegrészletet lefordítva emeltünk át a saját nótáinkba, de hamarosan kialakult a saját stílusunk és igyekeztünk egyedi gondolatokat megfogalmazni a számainkban. Az északi mitológia történetei 100%-ban az európai kultúra részét képezik, nem innen-onnan átvett, nem európai gyökerű istenek erőszakos rákényszerítéséről szólnak.
– 1995-ben volt egy, talán csak nekünk, klasszikus koncert anno Sopronban, a Valhalla első felállásával, amikor még basszusgitárosotok sem volt. Hogy emlékszel erre a koncertre?
– Elég tisztán, haha! Igen, néhány hónapig nem volt basszusgitáros a bandában, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy fellépéseket vállaljunk. Ekkor jutottunk el Sopronba. Talán ez volt az első alkalom az életemben, azonnal lenyűgözött a város szépsége és hangulata, több látogatás után pedig tudatosult bennem, hogy az egyik kedvenc magyar városom. A koncert több szempontból is nagyon emlékezetes volt, hiszen talán ez volt az első NS Rock buli a városban, ahol budapesti zenekar is fellépett. Ekkor volt szerencsénk először színpadon látni a Vérszerződést, akik lenyűgöztek minket a zenei tudásukkal és pontosságukkal. Akkor már lehetett érezni, hogy ez a csapat sokra fogja vinni. A Valhalla koncertje során volt húrszakadás is, de a hangulat felejthetetlen volt. A helyszín a belvárosban volt, hangulatos macskaköves út vezetett oda. Szerintem életre szóló baráti és bajtársi kapcsolatok születtek azon az estén, tehát ez egy korszakalkotó koncert volt, minden szempontból.
– Ezután aztán jött a „klasszikus” felállás, és az első, mindent és sokat meghatározó ’Az ítélet napja’ album. Gondoltad volna annak idején, hogy ez így lesz?
– Nehéz visszaemlékezni, hogy 20-21 évesen mit gondoltunk a jövőről, egyszerűen csak csináltuk a dolgunkat, írtuk a számokat egymás után, közben fantasztikusan éreztük magunkat. Fiatalok voltunk és ezer fokon égtünk. Azt biztosan éreztük, hogy valamit jól csinálunk, mert egyre többen kezdtek járni az NS koncertekre. Az első album megjelenése után rengeteg visszajelzést kaptunk, hogy ez telitalálat lett. Nagyon jó érzéssel tölt el minket, hogy számtalan barát ifjú éveinek meghatározó albumaként nevezi meg ezt a kiadványt.
– A tiltás évei következtek. De, Ti ezt is túléltétek, aztán voltak újra koncertek, teljes zenekari felállásban. Miért maradt ez abba?
– Nagyszerű volt újra színpadon állni és látni, hallani azt, hogy a közönség együtt énekel minden sort velünk, teljes erőből, meggyőződésből. Ez valami leírhatatlan érzés nekünk. Énekesünk ekkor már többszörös apuka volt, a fellépések miatt nem tudott annyi időt tölteni a családjával, mint amennyit elvártak tőle, így 2014-ben egy búcsúfellépés formájában befejeztük a teljes zenekari felállásos rock koncerteket.
– Honnan és mikor jött az ötlet, az akusztikus folytatásra?
– Őszintén szólva, a kétezres évek elején (még a tiltás évei alatt) Geritől (VSZ) jött az ötlet, hogy csinálni kéne egy zártkörű bulit egy kibérelt hajón, ahova csak meghívottak jöhetnének el, és itt akusztikus formában, egy szál gitárral és egy mikrofonnal adhatnánk elő a klasszikus dalokat. A megvalósulás akkor valamiért elmaradt, már nem emlékszem, miért, de az ötlet sokáig ott maradt a fejemben. Talán össze is írtam, hogy melyik Valhalla dalokat lehetne megcsinálni nem teljes zenekaros formában. Végül 2024-ben csináltuk meg az első akusztikus fellépést, ami a várakozásainkon felüli volt minden szempontból, emelkedett hangulat volt az egész este folyamán! Innentől kezdve pedig egymást követték a felkérések, amiknek igyekeztünk mindig eleget is tenni.
– Harminc év után újra Soproban lép fel a Valhalla! Milyen érzéseid vannak a koncert előtt, mit üzennél azoknak, akik el fognak látogatni az eseményre?
– Nagy várakozással tekintünk az esemény elé, végre visszatérünk a kedvenc városomba, biztosan jó lesz a régi arcokkal újra kezet rázni, tudom, hogy többen is ott lesznek azok közül, akik harminc éve is ott voltak. És ez egy leírhatatlanul jó érzés. A színtér veterán zenekarai is ott lesznek ezen az estén, tehát én nem is tudom, hogy mit lehetne üzenni azon kívül, hogy nézd meg a négy nevet a koncertmeghívón, és hogy találkozunk a bárpultnál! Mindenkinek ott a helye!
OVER FORTY
– Over Forty, azaz 40 felett. Honnan a név választás?
– Üdvözöljük az olvasókat, és köszönjük a lehetőséget, megkeresést. Sokat gondolkodtunk a névválasztáson. Alapvetően azért állt össze a társaság, hogy életre keltse az egykori Alakulat zenekart, de úgy gondoltuk, hogy kéne valami új, jobban csengő név. Voltak ötletek amik végül el lettek vetve, mígnem az egyik próbán merült fel, hogy ha már úgyis kint lóg a falon az „öreg” szurkolói csoportunk (kb egy szezonon keresztül használtuk ezt a nevet-a covid véget vetett a fellángolásnak sajnos) drapija, és mivel ketten is tagjai vagyunk annak a csoportnak, akkor használjuk a nevet, hiszen mindegyikünkre illik ( sajnos ). Ráadásul valamilyen szinten jelzésértékű, hogy 40 (van, aki már 50) felett is lehet tolni a zenét, el lehet mondani-énekelni a gondolatainkat, lehet akár példával járni a fiatalok előtt. Szóval nem kell leállni, megyünk tovább!
– A bandát tapasztalt zenészek alkotják, mindenkinek meg van a maga zenei múltja, és ebben többeteknek van egy közös szál is. Kérlek mesélj erről egy kicsit.
– Igen, többen is régi motorosok vagyunk. A zenekarok, amiknek a sorait erősítettük az elmúlt években: Alakulat, Vérszerződés, The Worst Nightmare, MP40, de volt kötödés az English Rose zenekarhoz is. A basszerünk aki a fiatalabb generáció tagja szintén megfordult az MP40-ben. Amellett, hogy a zenekar tagjai a hajdani Alakulat formációban zenéltek együtt, a zenekari pályafutásunk legnagyobb részét többen a Vérszerződés, illetve a The Worst Nightmare zenekarokban töltötték, illetve innen ismerhet leginkább minket a közönség.
– „Soproni vér” az egyik dalotok címe. Mit jelent számotokra a Hűség Városa szülöttjének lenni?
– A „Soproni vér” egy feldolgozás dal, aminek a zenéje maradt, de a szöveg teljesen új, kimondottan Sopronra, a soproni emlékekre, régi baráti társaságunkra emlékszik vissza, illetve emléket állít a Rongyos Gárdának. Mindig szerettem az ilyen típusú büszke dalokat, szerettem volna egy ilyet. Hogy mit jelent soproninak lenni? Ez mindig büszkeséggel tölt el bennünket, a Leghűségesebb város, egy ékszerdoboz, egy viszonylag kis közösség, a magyarságukért kiálló ősökkel. Jó érzés volt itt felnőni. Sajnos mára ez már megváltozott, az osztrák fizetés, a határközeli „mismásolás” rengeteg kétes alakot hozott a városba (tisztelet a kivételnek!), és már semmi sem a régi. Sem a közbiztonság, sem a struktúra, sem az itt élők összetartása. Lassan élhetetlen lesz kis városunk, ami lélekszámban már nagyvárosi… Sajnos a régiek közül egyre többen mennek el, szóval nem jó most a helyzet, de mindig hűek maradunk a soproni vérhez!
– A dalban említésre kerül a Rongyos Gárda, ebből pedig adódik a kérdés, ami az 1921-es népszavazásra, és arra utal, hogy akkor a város lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött. Aktualizáljuk ezt a kérdést, és nézzük a mai kor szemüvegén át. A lakosság döntő többsége Ausztriában dolgozik, hiszen így anyagilag jobb körülményeket tud teremteni. De akkor vajon hiába való volt a nyugatmagyarországi felkelők véráldozata, és a soproni (és környékbéli) polgárok hűsége?
– Igen, mi is tisztelettel adózunk, és köszönettel tartozunk a Rongyos Gárdának! Az előző kérdésre adott válaszomban is említésre került már a csábító osztrák munka. Sajnos pénzből él az ember, és ha valaki a többszörösét tudja kint megkeresni, mint itthon, nem szólhatunk rá, hogy miért megy ki?
Az, hogy magyarok maradtunk, ennek ellenére is büszkeséggel tölt el bennünket, hisz hűek tudtunk maradni hazánkhoz, népünkhöz, a történelmünkhöz.
Ausztriában csak egy kisebbség lennénk, akinek lehet, hogy jobb a fizetése, az életkörülményei, de mégiscsak egy kisebbség, a saját földjén. Szóval ezt köszönhetjük pl. a Rongyosoknak, a népszavazást kiharcolóknak, és őseinknek. Magyarok maradtunk, a hazánkban! Sajnos a mai fiatalok egy része ezt már nem így látja. Őrájuk kellene hatnunk, nekünk „öregeknek”.
– Az, hogy van egy erős kötelék a zenekar és a helyi szurkolói élet között, az nem titok. Vidéki kisváros létére a soproni szurkolók azért mindig is „ott voltak a térképen” már a ’80-as évek vége óta, úgy a kosárlabda, mind a focimeccseken. Aztán történt, ami történt… Mi a helyzet most? Van még mozgás a színtéren?
– Valóban, bent vagyunk/voltunk a város szurkolói köreiben, az alakulástól (90’-es évek eleje) napjainkig. Voltak szép idők. voltak kevésbé szépek. Sopron nem szerencsés ebből a szempontból, sorra jutottak csődbe az itteni klubok, megosztva, megkeserítve a híveik életét. Egy idő után már szinte teljesen leállt a szurkolói élet, aztán pár éve a „Covid időszak” előtt volt egy „restart”, ami nagyon jól sült el, de a lezárások után már csak időnként tudott újra összeállni a társaság. Itt is van egy éles vonal a fiatalok, és a mi generációnk között, amit nem mindig sikerül áthidalni. Nem rossz, vagy jó értelemeben, egész egyszerűen ezek már más idők, mi már itt nem akarunk, és nem is fér bele, hogy domináljunk, a fiatalabb generációnak kell vinni a stafétát. A potenciál megvan bennük, mi pedig ott leszünk velük, ha elindulnak újra.
– Februárban volt a zenekar debütáló koncertje. Hogy sikerült, milyen visszajelzéseket kaptatok?
– Így van, februárban végre sikerült színpadra állnunk. Azért azt tudni kell, hogy munka, és gyerekek/család mellett nem tudunk olyan intenzíven zenélni, mint régen. Illetve eleve későn került basszusgitáros a zenekarba, aztán csere is volt ezen a poszton, szóval sokat váratott magára a bemutatkozás. Viszont annál nagyobb élmény volt újra közönség előtt játszani, ráadásul úgy, hogy többünknek a gyermeke is a nézők között lehetett! Ez a koncert elég nehezen jött össze, előbb az eredetileg tervezett hely csődölt be pár nappal azután, hogy meghirdettük a buli, majd a meghívott vendégzenekarok hátráltak ki. Szóval voltak nehézségek, de végül minden jól sült el. Sokak örömére a visszalépő bandák helyett nagy sikerrel fellépet az egyszeri alkalomra életre hívott VSZ Veterans (Geri & ex-VSZ tagok). Ezúton is köszönjük a közreműködést Gerinek és Cobinak! Illetve a mi zenekarunk is sikeresen debütált. A visszajelzések rendkívül bíztatóak voltak! Persze nem készülünk már nagy turnékra, viszont a környéken szívesen játszunk. A nyári/őszi időszakra tervezünk egy újabb zenés táncestet kis városunkba.
– Májusban egy újabb, talán nagyobb hangvételű koncert lesz Sopronban. Mire számítotok, mivel készültök?
– Így igaz, májusban egy nagyon komoly koncertre kaptunk megívást, olyan zenekarok társaságában, akik úttörői a műfajnak hazánkban. Megtiszteltetés egy színpadra állni velük, ráadásul saját városunkban, ahol remélhetőleg még több embert elérünk, még több embernek tudunk bemutatkozni. A rendelkezésünkre álló időt megpróbáljuk majd egy intenzív ütős programmal kitölteni-a lámpalázat már letudtuk a februári koncerttel
– Jelent már meg valamilyen hanghordozótok, vagy ha nem, akkor tervben van-e bármilyen kiadvány? Valahol hozzá lehet férni felvételeitekhez?
– Jelenleg még nem jelent meg semmilyen hanghordozónk, és a közeljövőben sem tervezzük. Nem biztos, hogy egyenlőre akarnánk pénzt önteni a stúdiózás „feneketlen kutjába”. Házi demózás elképzelhető, ahogy próbálkoztunk már vele eddig is, ennek eredményeképp van fent a Youtube-on már hat dalunk, ezeket meglehet ott hallgatni. (Egyenlőre… )
– Van-e valami, amit üzentek a Nacionalista Zóna olvasóinak, vagy el szeretnétek még mondani, ami a fentiekből esetleg kimaradt?
– A Nacionalista Zóna, és a többi értékes portál olvasóinak annyit üzennénk, hogy figyeljétek ezeket az oldalakat, mert a valós információk csak ezeken keresztül tudnak eljutni hozzánk, illetve ezen oldalak készítőinek, szerkesztőinek kitartás, és köszönet a munkájukért! Üdv mindenkinek találkozzunk a koncerten!
A POGRAMAJÁNLÓ: NS zenekarok koncertje Sopronban + interjúk a fellépő zenekarokkal bejegyzés először Betyársereg-én jelent meg.
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
