A Velencei tótól északi irányba nagyjából 10 km-re fekszik Vereb község, ahol 1858-ban, elsőként megjelölt honfoglalás-kori harcos sírhelye található. A megjelölést Verebi Végh János, helyi földbirtokosnak köszönhetjük, aki az értékes leleteket átadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az előkerülés helyszínén – a sírhelynél – emlékoszlopot állítottak, melyet Pogánykőnek neveztek el.
1853-ban a Vereb és Lovasberény közötti út mentén, az út javításakor, egy honfoglalás kori sírt találtak meg. A benepusztai harcos lelete után ez a második ismerté vált honfoglalás-kori sírlelet hazánkban. Azonban a verebi harcossírt, Verebi Végh János meg is jelölte, a Verebet – Lovasberénnyel összekötő út 13. kilométerénél. A földbirtokos a honfoglaló lovas temetkezési helyén állította fel a Pogánykövet.
A sír szakszerű feltárása Érdy János és Verebi Végh János közreműködésének köszönhető, a sírban talált leletek ma megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeumban. A honfoglaló vitézt felszerszámozott lovával együtt temették el. A harcos trepanált koponyájú, aki túlélte az operációt, ezt bizonyítja az erősen fejlett csontsarjadzás, ami az eredeti csontmetszés vonalát jócskán túlnőtte, a fejsebét ezüstlemez védte. A sírban a harcos és lovának maradványai mellett zablát, kengyelvasakat, ezüstszegeket és boglárokat találtak. A lószerszámok mellett a harcos övének aranyozott ezüstből készült vereteit lelték meg. A sírból 19 övveret került elő, illetve az öv csatja és szíjvége. Régészeink feltételezik, hogy esetlegesen egy mellékszíj is kapcsolódhatott az övhöz, mert a X. századi leletanyagban egyedülállóként, karikacsüngős övveretet vettek leltárba.
Begyűjtöttek még ezüstgyűrűt és bronz ékszereket, hat nyílvasat és tizenkét ezüst érmét, ez utóbbiak mindegyikét 875 és 924 között verették. Az átlyukasztott ezüstpénzek vagy a ruha, vagy a lószerszám díszéül szolgálhattak, és a hadjáratokban való részvételt igazolták.
Az érmék tanúbizonysága szerint, vitéz atyánkfia honfoglaló őseink 12 hadjáratában vehetett részt és ezek a pénzek zsoldként illetve zsákmányként szerzettek egy-egy darabjai voltak. A legrégebbi érem Kopasz Károly által 875-ben, a legfiatalabb pedig első Berengár által 915 és 924 között veretett ezüst¬dénárok voltak, tehát ez időszakban vitézkedett, azaz, a honfoglalók első nemzedékéhez tartozott.
Verebi Végh Jánosa Zeneakadémia alelnöke, egykori földbirtokos, barátjával Érdi Sándorral állíttatta fel a honfoglalás kori sír emlékkövét. A Pogánykövet a honfoglalás millecentenáriumára felújították, majd 2010-ben egy Emlékkaput is állítottak a kő mögé.
A Pogánykő, kopott felirata még ma is kibetűzhető. Az régi kő mellett az újabban fektetett kövön olvashatóbb formában szerepel az eredeti felirat szövege:
“A paripástól eltemetett és 1853. talált pogány magyar sírhelye. Maradványai ma múzeumban láthatók.”
Az Emlékkapu két összetartó kapuíve felett egy faragott szárnyakból kiemelkedő férfifejet formáz. A kapu külső felén mai magyar írásmóddal, belső felén rovásírással az alábbi felirat olvasható:
“E tér-idő kapu megmutatja, honnan jöttél, hogy tudd hová tartasz.”
Az Emlékkapu elején levő kis tábla felirata:
“A honfoglaló Vereb vitéz emlékére állította a falu népe 2010:”
A sír leletmásolatai a verebi Közösségi Ház kiállítótermeiben tekinthetők meg. Az eredeti leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
kurultaj.hu / vereb.hu / kozterkep.hu / arpad.btk.mta.hu
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
