409 éve, 1614. április 5-én házasodott össze Pocahontas, a póheten törzsszövetség főnökének leánya, és John Rolfe, az angol dohányültetvényes. A frigy ideiglenes békét teremtett az indiánok és a gyarmatosítók között.
Az amerikai történelem egyik legromantikusabb legendája az „indián királylány”, Pocahontas és az angol telepes, John Rolfe szerelme – nem csoda, hogy a történet a Disney-mesegyár figyelmét is felkeltette. De ki volt valójában a mesebeli indián lány, és hogy szólt valójában a története?
1607 májusában mintegy 100 angol telepes vetette meg a lábát a virginiai gyarmaton, a James folyó mentén, hogy megalapítsák Jamestownt, az Újvilág első állandó angol települését.
A maroknyi pionír embertelen gyötrelmeket állt ki: éhség és járványok kínozták őket, és az indiánok is szüntelenül támadták a közösséget. Az angolok egyik vezetőjét, a környéket feltérképező John Smith-t 1607 decemberében póheten harcosok foglyul ejtették.
A törzsszövetség ez idő tájt nagyjából 30 törzsből állt, vezetője Wahunsonacock volt, akit az angolok csak „Nagy Póhetennek” vagy „Póheten királynak” hívtak.
A fiatal Smith életét – saját, ám vitatott históriája szerint legalábbis – csak a főnök leányának, az akkor 13 éves Pocahontasnak romantikus közbelépése mentette meg. A lány igazi neve Matoaka volt, amelyet egyaránt fordítanak „játékos kedvű”-nek és „legkedvesebb lányom”-nak.
Smith 1608-ban a kolónia vezetője lett, miközben a pionírok élete mit sem könnyebbedett. Sőt, egy tűzvészben szinte az egész település leégett. Pocahontas viszont apja követeként egyre sűrűbben kereste fel az angolokat, és egyre közelebbről ismerkedett meg az angol szokásokkal – olykor még élelmet is hozott a mindenben szűkölködő telepeseknek.
1609-ben Smith súlyosan megsebesült, és kénytelen volt visszatérni Angliába. Távoztával az indiánok és a telepesek viszonya is megromlott, és az éhínség és a betegségek következtében sok pionír vesztette életét a következő télen.
A jószerivel kiürült Jamestown lakói már-már a település felszámolását fontolgatták, amikor 1610 júniusában megérkezett De La Warr báró, aki friss készletekkel töltötte fel a kolónia éléstárait. (Az amerikai folyó és az állam – Delaware formában – is az ő nevét viseli.)
John Gadsby Chapman festménye Pocahontas megkereszteléséről (1840)
Ugyanebben az évben érkezett a gyarmatra John Rolfe, aki két évvel később sikerrel honosította meg a környéken a dohánytermesztést, s ezzel hosszú távú és biztos megélhetést biztosított az elgyötört virginiai pioníroknak.
1613 tavaszán egy angol tiszt, Samuel Argall túszul ejtette a jószívű Pocahontast, azt remélve, hogy így hosszú távú békét csikarhat ki a leány apjától. Pocahontast Jamestownba vitték, ám a kormányzó, Sir Thomas Gates inkább vendégként, mintsem fogolyként bánt a lánnyal, aki a keresztény hitre is áttért.
Mire a póheten főnök beleegyezett, hogy teljesítse az angolok békefeltételeit, leánya beleszeretett a 10 évvel idősebb Rolfe-ba. Esküvőjüket a lány apja és Virginia kormányzójának áldásával 1614. április 5-én tartották Jamestownban.
A házasság csakugyan békét teremtett az angolok és az indiánok között. A következő évben Pocahontas fiúgyermeknek adott életet, akit Thomasnak kereszteltek. A család 1616-ban Angliába hajózott, ahol „az indián hercegnő” felettébb népszerű lett a nemesség köreiben – még I. Jakab király udvarában is bemutatták.
1617 márciusában, egy nappal azelőtt, hogy visszaindultak volna Amerikába, Pocahontas elhunyt. Halálát valószínűleg feketehimlő okozta. John Rolfe egyedül tért vissza Virginiába, s 1622-ben, egy indián támadásban életét vesztette.
Fiuk, Thomas angliai tanulmányai után visszatért Virginiába, és a gyarmat megbecsült polgára lett. Számos leszármazottja között találjuk többek között Edith Wilsont, Woodrow Wilson elnök második feleségét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
